14. A hangok találkozásának és előfordulásának szabályszerűségei
Írta: dezs   
Share this!
Magyar nyelvtan tétel  

14. A hangok találkozásának és előfordulásának szabályszerűségei

 

            A beszédben a hangokat nem elszigetelten, hanem összefüggően, egy folyamat részeként ejtjük és halljuk.

            A szomszédos hangok hatnak egymásra, többé-kevésbé megváltoztatják egymás tulajdonságait. Az így létrejött törvények a hangrend és az illeszkedés.

 

            Nyelvünk azt az ősi sajátosságát, hogy a szavakban a magánhangzók (MGH) szabályosan rendeződnek, hangrendnek nevezzük. Régi, egyszerű szavaink vagy csupa magas, vagy csupa mély MGH-t tartalmaznak:

Pl.: magas: kilenc, este, fehér

      mély: anya, álom, falu

            Négy magas MGH – e, é, i, í – előfordul mély MGH-kal is. Ezek a vegyes hangrendű szavak:

Pl.: fiú, leány, béka, ifjú

 

            Az illeszkedés a hangrend törvényeinek kiterjesztése a toldalékokra. A lényege, hogy a mély hangrendű szóhoz mély, a magas hangrendű szóhoz magas MGH-t tartalmazó toldalék járul: Pl.: ekéje, kapája. A vegyes hangrendű szavak illeszkedésében a következő törvénysze-rűségek figyelhetők meg:

· Ha az utolsó szótagban mély MGH van, akkor mély MGH-t tartalmazó toldalék járul a szó-

  hoz (leánynak, fiúval, virágból).

· Általános szabály, hogy ha az utolsó szótagban é, i MGH van, a toldalék mély MGH-t

  tartalmaz (kávéja, kocsiról).

· Ha az utolsó szótagban ö, ő, ü, ű van, akkor a toldalék MGH-ja magas (kosztümben, so-

  főrrel, exportőrnek).

· Ha az utolsó szótagban e van, ingadozik a toldalékolás (fotelbe/fotelba, Ágnessel/Ágnessal).

            Az összetett szavakban az utótag határozza meg: Pl.: képtárban, vaskéssel.

           

            Az illeszkedés törvényét az teszi lehetővé, hogy nyelvünk toldalékainak jelentős része többalakú. Az egyalakú toldalékok a szó hangrendjétől függetlenül járulnak a szótőhöz (-ig,

-ért, -tt). A toldalékok nagy része kétalakú, van egy magas és egy mély MGH-t tartalmazó változatuk. Magas hangrendű szóhoz magas, mély hangrendűhöz mély MGH-t tartalmazó toldalék járul.

                        -ban, -ben: házban, kertben

                        -nak, -nek: barátnak, gyermeknek

                        -ról, -ről: asztalról, földről

            Vannak nyelvünkben háromalakú toldalékok is, ezekben a magas MGH-s alaknak van egy ajakkerekítéses, és egy ajakkerekítés nélküli változata.

                        -dos, -des, -dös: kapdos, repdes, lökdös

                        -hoz, -hez, -höz: házhoz, kerthez, fűhöz

                        -kod, -ked, -köd: kapkod, lépked, köpköd

 

A mássalhangzók (MSH) alkalmazásának főbb esetei

 

A hasonulás során két egymás mellé kerülő mássalhangzó közül az egyik oly módon változtatja meg a másikat, hogy helyében új fonéma keletkezik. A hasonulás lehet részleges és teljes.

Részleges hasonulás:            Ha az egyik MSH képzése részben közeledik a másik képzéséhez.

Lehet zöngés szerinti: egymás mellet álló zöngétlen MSHk közül a hátul álló zöngésség tekintetében megváltoztatja az előtte állót (vasgolyó→vazsgolyó, szavakban→szavagban).

Lehet képzés helye szerinti: az n hang változik meg, az utána következő két ajakkal képzett MSH hatására m lesz belőle (színpad→szímpad, azonban→azomban).

Teljes hasonulás:       Ha az egymás mellé kerülő MSHk egyike teljesen magához hasonlóvá formálja a másikat.

Lehet írásban jelölt: boldoggá, ezzel, mossa, hagyja

Lehet írásban jelöletlen: község→kösség, egészség→egésség

 

Összeolvadás:            Ha két szomszédos MSH ellentétét úgy oldjuk fel, hogy helyettük egy harmadik hosszú hangot ejtünk. Pl.: vádja, adja, fonja, látsz.

 

Rövidülés:                  Ha egy hosszú és rövid MSH kerül egymás mellé, ilyenkor a hosszút röviden ejtjük. Pl.: jobbra, hallgat

 

FELADAT:

 

Sok szónak a –val, -val ragos alakját kell leírni.