16. A társalgási stílus
Írta: dezs   
Share this!
Magyar nyelvtan tétel  

15. A nyelv és a stílus viszonya, a stílus minősítése

 

            Mi a nyelv?

A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer. A nyelv egy közösség alkotása, amelyet évezredek folyamán a társadalom hozott létre, olyan társadalmilag elfogadott jel- és szabályrendszer, amely alapja az egyes ember beszédtevékenységének.

 

            Mi a stílus?

Az a kifejezésmód, ahogy a nyelvi és stilisztikai eszközöket felhasználjuk. A szó jelentése az idők folyamán változott, bővült (görög sztülosz: eszköz, hegyes tárgy, római stylus: íróeszköz). Napjainkban jelenthet a művészetekben korokat, irányzatokat, és egyénre jellemző viselkedési módot, modort.

 

            Minden közleményünknek (akár szóban, akár írásban) van stílusa. Ez lehet jó, rossz, hatásos, lapos, eredeti stb…Minden esetben keressük a megfelelő formát, a cél, a funkció érdekében. Választhatunk a nyelvi, stilisztikai lehetőségek közül, majd elrendezzük a választott eszközöket.

            Stílusérték: a szó fogalmi (elsődleges) jelentéséhez társuló érzelmi-hangulati többletet nevezzük stílusértéknek. A stílusérték lehet állandósult és alkalmi.

Állandósult stílusérték: minden szónak van állandósult stílusértéke, ami a nyelvi közösségben már közismert.

Alkalmi stílusérték: minden szó kaphat alkalmilag más stílusértéket, egyéni felhasználás útján jön létre, pl.: Jaj, de szép vagy! Pozitív, illetve negatív értelemben.

Az alkalmazott szavak lehetnek motiválatlanok (megszokáson alapuló hangalak és jelentés), vagy motiváltak (a hangalakból megérezhető, kikövetkeztethető a jelentés, pl.: a hangutánzó és hangulatfestő szavak). A motiváltság növeli a szavak stílusértékét. Minél nagyobb az eltérés a megszokottól, a hagyományostól, annál kifejezőbb, eredetibb a stílus.

            Stílusminősítés: A szótárakban alkalmazott stílusminősítés igen sokféle lehet. Jelzi a hangutánzó, hangulatfestő voltukat. Meghatározza használati körüket: milyen nyelvi rétegben, milyen műfajban, milyen stílusárnyalatban szokásosak. Pl.: éles elméjű (választékos), jó fej (bizalmas), nem az én zsánerem (argó), buksza (tájnyelvi), kellemes illatú (választékos). Ha a szó semleges hangulatú, pl.: okos, akkor a szótár nem tüntet fel mellette stílusminősítést.

 

FELADAT: