18. A képszerűség elemi stíluseszközei
Írta: dezs   
Share this!
Magyar nyelvtan tétel  

18. A képszerűség elemi stíluseszközei

 

                        Mi a szókép?

                        A képszerű kifejezésmód gyakran alkalmazott eszközei a szóképek, ill. trópusok. A trópus

görög eredetű szó, fordulatot jelent. A szókép névátvitel, amikor a fogalmak közötti kapcsolat

révén, többletjelentés keletkezik. Így a szóképek két fogalom jelentés társításán alapulnak. A

szóképek osztályozása: hasonlóságon alapuló szóképek; metafora, megszemélyesítés,

allegória, hasonlóságon és érintkezésen alapuló szóképek; szinesztézia szimbólum, és az

érintkezésen alapuló szóképek; metonímia szinekdoché.

 

Képszerűségen a közlés képfelidéző erejét és érzelemkifejező voltját értjük. Szűkebb értelemben képes beszéd.

            Metafora: a leggyakrabban használt szókép, jelentése „átvitel” (görög). Két fogalom közt fennálló tartalmi hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapuló szókép. Külső és belső tulajdonság is lehet. Fajtái:

Alakja szerint:

- teljes metafora: mindkét tag jelen van, fogalmi és képi sík, pl.: „kikelt a lyány, virág a szerelem” „Ez az utca, bánat utca”

- egyszerű metafora: csak az a tag van jelen (képi sík), amivel azonosítunk, pl.: „amott ül egy túzok”

Szófajuk szerint:

- igei metafora: pl.: „szól az idő” „lebegnek a tanyák” „terveket sző, rohan az idő”

- főnévi metafora: pl.: „vértenger” „az idő kereke” „az élet dele” „lelkem szerelmes fattyai”

- melléknévi metafora: pl.: „fekete ország” „komor betűk” „holdas fátyol” „bús gyümölcsös”

Cél szerint:

- szemléleti metafora: szemléltetés céljából, képszerű metaforák, pl.: „vörös szemmel nézett a nap”

- hangulati metafora: valamilyen hangulat, érzelem, érzés felkeltése a cél, pl.: „Anna, szent tavasz virága”

A köznyelvi metaforák a jelentésátvitel tipikus esetei: kabátujj, kormányfő, áresés, sínen van, bepöccen.

            Megszemélyesítés: a metafora válfaja, olyan szókép, amely elvont dolgokat, érzést, eszmét, természeti jelenségeket, élettelen tárgyakat élőként mutat be, illetve élőkre jellemző tulajdonságokkal ruházza fel őket. Pl.: „most uralkodnak a szelek” „tekints reánk szabadság” „a fények azt mutatják”

            Allegória: a metafora válfaja, közvetlen rokona a megszemélyesítésnek. Csak gondolati és érzéki fogalom közt alakulhat ki. Görög eredetű szó, „Képletes, más beszéd”-et jelent. Hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön végigvonuló, mozzanatról mozzanatra megvilágító metafora, illetve megszemélyesítés. Egy erkölcsi eszmének, elvont fogalomnak egyszerű megszemélyesítése, vagy érzékelhetőbb képben való ábrázolása. Pl.: „föltámadott a tenger” Arany János: A rab gólya, Csokonai: A Reményhez, A tihanyi Ekhóhoz című versei

            Szinesztézia: „együttérzés, összeérzés”-t jelent. Különböző érzékterületekről vett képek összeolvasz-tása egy képben. Impresszionista és dekadens költészetre jellemző, pl.: „lila dalra kelt egy nyakkendő” „sűrű csönd ropog”

            Szimbólum: görög eredetű szó, jelentése jelkép, bélyeg. A XIX. és XX. század elejének stílus irányzata volt a szimbolizmus, Magyarországon csak Ady Endre képviselte. Valamilyen eszme, érzés, elvont fogalom vagy gondolatsor érzéki jele. Asszociatív erejű, gondolatokat, hangulatokat képes felidézni. A egyik legősibb ábrázolási mód. Lényege nem a fogalmi megértés, hanem az megéreztetés és a sejtetés, alapja nem a látás, hanem a látomás. Pl.: rabság →  „lánc”, írás → „lant”

            Metonímia: valóságos érintkezésen alapuló szóátvitel. Ilyenkor az érintkező felek egyikének nevét átvisszük a másikra. Az érintkezés lehet térbeli (Alszik a ház), időbeli (Századok munkája alkotta) vagy anyagbeli (Egy vasam sincs).

            Hasonlat: A hasonlat nem szókép valójában, bár szerepét tekintve ugyanúgy a szemléletességre, kifejező erő növelésére törekszik, mint a szóképek. A hasonlat valójában két fogalom hasonló tulajdonságok alapján történő párhuzamba állítását jelöli. Könnyen felismerhető a mint illetve az akár szócskáról, de előfordul, hogy a -ként toldalék utal csak rá.

            Szinekdoché: A metonímia alfajának tartják. A szó fogalmi terjedelmének megváltoztatásán alapszik a szinekdoché. Stílushatása a rész-egész viszony felcseréléséből fakad. Pl.: „észak felé fordította az (hajó) orrát”

 

FELADAT: