Az 1956-os forradalom főbb eseményei
Írta: dezs   
Share this!
Történelem tétel  

Az 1956-os forradalom főbb eseményei

 

            Az 1956. október 6-i Rajk-újratemetés tüntetéssé fajult. Az Írószövetség, a Petőfi Kör és a Szegeden alakult Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége (MEFESZ) egyre erősebb ellenzéki politizálást folytatott. Az egyetemisták 16 pontban fogalmazták meg követeléseiket és október 23-ára tüntetést szerveztek a lengyel nép melletti kiállás és saját céljaik alátámasztására (Lengyelországban 50 ezer munkás kenyeret és szabad választást követelve tüntetett, amit a hatalom feloszlatott).

 

            Az október 23-i tüntetés a Kossuth térről átterjedt a Sztálin-szoborhoz - amit ledöntöttek -, majd a Rádióhoz. Itt nem voltak hajlandók felolvasni a pontokat, ezért a fegyveres felkeléssé fajult tüntetés résztvevő megrohamozták az épületet. Közben Nagy Imrét választotta miniszterelnöknek a pártvezetés. Október 24-én megkezdődött a szovjet beavatkozás, a harcok városszerte folytak. Október 25-én délelőtt a Kossuth téren gyülekező tüntetők közé lőttek a karhatalmi erők. Ugyanezen a napon a Budapestre érkező szovjet vezetés két tagja (Mikojan és Szuszlov) Kádár Jánost ültette a főtitkári székbe. Nagy Imre és Kádár reformokat helyezett kilátásba. Október 26-án eldördült a mosonmagyaróvári sortűz, 28-án pedig a párt nemzeti demokratikus mozgalomnak minősítette az eseményeket és a legelemibb követelések teljesítését ígérte (ÁVH feloszlatása, szovjet csapatkivonás). Megkezdődött az ÁVH lefegyverezése.

 

            Október 30-án Nagy Imre bejelentette a koalíciós kormányzás visszaállítását, az egypártrendszer összeomlott. A felkelők elfoglalták a párt Köztársaság téri épületét. Mindszentyt kiengedték, győzött a forradalom, úgy tűnt, hogy az ország függetlensége helyreállt. Október 31-én azonban Moszkva a szovjet beavatkozás mellett döntött.

 

            A forradalom leverése és a korai Kádár korszak

 

            A repülőtereket szovjet csapatok vették körül. Kádár és Münnich Ferenc szovjet megbízásból ellenkormányt alakított, megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP). November 4-én a szovjet haderő támadást indított Budapest ellen. Megalakult a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Kádár vezetésével, üres ígéreteket hangoztatva. Nagy Imre a jugoszláv nagykövetségre ment, nem ismerte el az új kormányt, ezért Romániába hurcolták.

 

            A magyar társadalom ellenállására Kádár és a szovjetek az erőszak politikájával válaszoltak: az eseményeket ellenforradalomnak nyilvánították, sortüzet zúdítottak a tüntetőkre (Salgótarján, Eger), rögtönítélő bíráskodást vezettek be, Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst halálra ítélték és 1958. június 16-án kivégezték.

 

            A megtorlással egy időben a magyar kommunista vezetés hozzálátott a pártállami rendszer helyreállításához, újjászervezte a téeszeket. Az 1960-as évek elején finomítottak a diktatúra módszerein és amnesztiát adtak a politikai elítéltek többségének. 1968-ban egy bátortalan reformkísérletbe kezdtek, de ezt hamar leállították.