Anton Pavlovics Csehov:Ványa bácsi
Írta: dezs   
Share this!
Kötelező olvasmány,rövid összefoglaló elemzése  

Anton Pavlovics Csehov

Ványa bácsi

(jelenetek a falusi életből négy felvonásban)

1897

 

Szereplők:

 

Alekszandr Vlagyimirovics Szerebrjakov, nyugalmazott egyetemi tanár

Jelena Andrejevna, a felesége, 27 éves

Szofja Alekszandrovna (Szonya), Szerebrjakov leánya az első házasságából

Marija Vasziljevna Vojnyickaja, titkos tanácsos özvegye, a professzor első feleségének anyja

Ivan Petrovics Vojnyickij, a fia

Mihail Lvovics Asztrov, orvos

Ilja Iljics Tyelegin, elszegényedett földbirtokos

Marina, öreg dajka

cseléd

 

 

 

Történet:

 

Történik Szerebrjakov udvarházában.

 

Első felvonás

Szerebrjakov vidéki kúriájában teázgat Marina, a dajka és Asztrov, az orvos, akit a ház ura köszvényének gyógyítására hívtak. Nemsokára kilép a házból Vojnyickij (Ványa bácsi), aki arról panaszkodik, mennyire megváltozott minden, mióta Szerebrjakov új feleségével, a fiatal és gyönyörű Jelenával visszaköltözött a birtokra. Kis idő elteltével megérkeznek a többiek is kerti sétájukból: Szerebrjakov, Jelena, Szonya és Tyelegin, aki a család barátja. Vojnyickij elégedetlen, irigyli a nyugalmazott professzort, aki szerinte érdemtelenül részesült és részesül feltűnően nagy elismerésben: ingyen tanulhatott, pedig szegény sorból származik; 25 évig tanított és írt könyveket, holott nem is ért a művészethez; volt és jelenlegi felesége csinos és fiatal, annak ellenére, hogy ő már igencsak koros és beteges. Megjelenik Marija, aki felettébb elkeseredett fia véleményét hallva. Asztrov lelkesülten beszél kis mintakertészetéről, faiskolájáról és természetszeretetéről Jelenának, majd távozik. Vojnyickij és Jelena egyedül maradnak. A férfi szerelmet vall a nőnek, bár tudja, sohasem lelhet viszonzásra.

 

Második felvonás

Valamivel éjfél után Szerebrjakov és Jelena szundikálnak a ház ebédlőjében. A professzor hirtelen felébred, és fájós lábára panaszkodik. Szóvá teszi, hogy csak terhére van feleségének, de ne féljen, nemsokára úgyis meghal. Jelena erre sírva fakad. Szonya is segíteni próbál apjának, de ő csúnyán ugráltatja. Vojnyickij jön, hogy átvegye az "éjjeli őrséget", de Szerebrjakov elutasítja. Végül Marina érkezik, aki lecsitítja az idős férfit, és ágyba fekteti. A szobában csak Vojnyickij marad, aki a múlton rágódik, majd megjelenik a kissé pityókás Asztrov és az őt kísérő, gitározó Tyelegin. Szonya lép be, és finom célzásokat tesz az orvos felé, de az nem érti meg, hogy a lány szerelmes belé, és távozik. Jelena és Szonya kibékülnek, pertut isznak, majd az asszony bevallja, hogy élete nem boldog Szerebrjakovval, de ő kész kitartani férje mellett.

 

Harmadik felvonás

Egy óra előtt Vojnyickij, Szonya és Jelena a szalonban gyülekeznek, mert a professzor fontos bejelentést kíván tenni. Vojnyickij az asszonyt piszkálja egy darabig, de belátja durvaságát, és békéltető ajándékért távozik. Szonya megkéri mostohaanyját, finoman faggassa ki az orvost, tudná-e szeretni, mert ő már nem bírja elviselni a bizonytalanságot (később meggondolja magát, de már hiába). Asztrov válasza egyértelmű, kijelenti, ő már csak Jelenát képes szeretni. A helyzetet kihasználva magához öleli és megcsókolja. Ekkor érkezik vissza Vojnyickij, aki felháborodik azon, amit lát. Szerebrjakov kíséretében jönnek a többiek is. A professzor vázolja ötletét: adják el a nem túl nyereséges birtokot, s az árból vehetnek egy kis nyaralót Finnországban. Vojnyickij ezen rendkívüli módon felháborodik, s Szerebrjakov fejére olvassa, hogy csak magával törődik. Ő és Szonya 25 éven keresztül keményen dolgoztak a birtok adómentesítésén, s a professzor most el akarja venni azt a jogos örököstől (Szonyától). Vojnyickij felháborodottan elrohan, Szerebrjakov a többiek unszolására követi, hogy megnyugtassa. Az ajtó mögül pisztolylövés hallatszik. A professzor kimenekül a szobából, Vojnyickij egy revolverrel utána. Másodszor is lő, de ezúttal is hibázik. Elkeseredésében eldobja a fegyvert, és egy székre rogy.

 

Negyedik felvonás

Szerebrjakov és Jelena Harkovba készülnek. Marina és Tyelegin bent gyapjúfonalat gombolyítanak. Jön Vojnyickij és Asztrov. Az orvos kéri barátját, hogy adja vissza a táskájából kilopott morfiumot, nem akarja, hogy Vojnyickij öngyilkos legyen. A férfi ellenkezik, de Szonya kérésére már megenyhül. Jelena szenvedélyesen búcsúzik Asztrovtól, Szerebrjakov és Vojnyickij pedig kibékülnek. A házaspár és az orvos távozása után újra visszaköszönt a magány a régi kúriára. Vojnyickij kétségbeesett, nem látja élete értelmét. Szonya megnyugtatja nagybátyját, majd újból dolgoznak, és a munka feledteti velük fájdalmaikat. Tyelegin halk gitárjátéka mellett hozzá is kezdenek az elszámolás megírásához.