Gogol:Az orr
Írta: dezs   
Share this!
Kötelező olvasmány,rövid összefoglaló elemzése  

Gogol

Az orr

(Нос)

 

 

 

Szereplők:

 

Ivan Jakovlevics, borbély

Praszkovja Oszipovna, Ivan Jakovlevics felesége

Platon Kuzmics Kovaljov, törvényszéki ülnök

Csehtarjova, államtanácsosné

Jarizskin, szenátusi irodafőnök

Pelageja Grigorjevna Podtocsina, törzstisztné

Ivan, Kovaljov inasa

Filipp Ivanovics Potáncsikov, tisztviselő

Junker, üzlettulajdonos

 

 

 

Történet:

 

1

Március 25-én Ivan Jakovlevics borbély meglehetősen korán ébredt pétervári lakásán. Feleségétől reggelire friss kenyeret kért hagymával, ám igencsak meglepődött, mikor a cipó közepében egy emberi orrot talált. Rövid töprengés után rájött, hogy ez egyik kuncsaftjáé, Kovaljov törvényszéki ülnöké. Fogta az orrot, sétára indult, s közben mindegyre azt kutatta, hol veszejthetné el nem mindennapi zsákmányát. Végül nemes egyszerűséggel a folyóba ejtette, de erre sajnos felfigyelt a rendőrfelügyelő, s magához rendelte.

 

2

Ivan Jakovlevics meglepetésénél csak Kovaljové volt nagyobb. Reggel, amikor a tükörben megvizsgálta magát, orra helyén csak egy lapos foltot talált. Felöltözködött, s még mindig kábán saját testrésze keresésére indult. Nem sokáig kellett kutatnia, ugyanis szembetalálkozott egy kocsival, melyből egy díszes egyenruhás úr szállt ki, akiben a saját orrára ismert! Ezután az orr a székesegyházba hajtatott, ahol Kovaljov meg is szólította, de az szóra sem méltatta. A rendőrfőnököt nem találta otthon, ezért kétségbeesésében a kiadóhivatalba ment, ahol megpróbált egy hirdetést feladni elveszett orra után, de a hírlapigazgató ezt megtagadta. Délután újból felkereste a rendőrfőnököt, de az nem óhajtott vele munkaidején kívül beszélni. Végül kénytelen volt eredménytelenül hazatérni. Nemsokára egy fiatal rendőrtiszt jelentkezett nála, és jelentette, hogy megtalálták az orrát, melyet rögtön vissza is szolgáltatott. Kovaljov rögtön elhívta orvosát, de az közölte, nem vállalja a visszaragasztást. Ezt hallva levelet küldött Podtocsina törzstisztnének, s megfenyegette orra ellen elkövetett boszorkányságáért. A válaszlevél hangvételéből azonban meggyőződhetett róla, hogy az asszony (aki lányának már éppen megkérni készült a kezét), nem tud semmiről. Eddigre az eset már közszájon forgott, olyan szóbeszéd járta, hogy Kovaljov orra Pétervár utcáin sétál, noha valójában soha senki nem látta.

 

3

Április 7-én aztán nem várt öröm köszöntött Kovaljovra. Reggel orrát újból a helyén találta. Hogy történt? Senki sem tudja. Kicsivel később Ivan Jakovlevics jelentkezett félénken a törvényszéki ülnöknél, hogy megborotválhassa. Mikor Kovaljov orrát a helyén találta, ő is felettébb meglepődött. Az ülnök viszont nyíltan megtiltotta, hogy akár csak egy ujjal is érintse eme testrészét. A kissé furcsa történetet az író költői kérdése zárja: hogyan is választhat egy szerző egy ilyen témát műve számára...