I. VÁLLALKOZÁS, VÁLLALKOZÓ, VÁLLALAT
Írta: dezs   
Share this!
Vállalkozásgazdaságtan tétel

Üzleti vállalkozás: olyan tevékenység, amely társadalmi szük­séglet kielégítésére irányul, célja a (hosszú távú) profit.  Vagyis fontos a társadalmi szükséglet, amely lehet már meglévő szük­séglet vagypedig kialakított szükségletek (mobil) és a bevételek­nek hos­szabb távon meg kell haladnia a kiadásokat.

A vállalkozás jellemzői:

-         autonómia (magas fokú döntési szabadság),

-         profitorientáció (nyere­ség hosszútávon)

-         kockázatviselés (jelentős bizonytalan­sági ténye­zők)

Vállalkozó: olyan személyiség, aki egy vállalkozást felelősségtelje­sen alapít, irányít, miközben személyes kockázatot vállal.

Vállal­kozó kockázata:

-         pénzügyi (mivel ingó, ingatlan vagyont fektet be)

-         pszichi­kai (folyamatosan változó piaci környezetben döntésho­zatal)

-         szociá­lis (siker vagy bukás befolyásolja a munkaerőpiaci pozíci­óját)

Vállalat: szervezeti és jogi egységként funkcionál, vállalkozások szervezett portfoliója.

 

Az üzleti vállalkozás tevékenységi blokkjai:

- cég életútja: alapítás, társasági forma választás, válságkezelés, csőd végelszámolás, felszámolás- reálgazdasági folyamatok: beszerzés, termelés, készletezés, értékesítés - költség és eredménykomponen­sek: nyereség felhasználása

- hajtóerők, menedzsment-technikák: innováció, stratégiai terve­zés, megfelelő controlling- belső és külső piac: adottságok, jellemzők, kapcsolatok

 

A modern vállalkozási formák típusai, történeti fejlődése

A XVIII. Századtól vált jelentőssé, a kereskedő a saját pénz- és tudásbeli tőkéjét működtette, szervezte végezte a piaci tranzakci­ókat, személyesen viselte a kockázatot. A modern vállalkozási formák kialakulásának négy előfeltétele volt:- szabad munkaerő- széles árupiac- a politika és az üzleti tevékenység teljeskörű szétválása- ma­gántulajdon biztonságának szavatolása

Ezt követően a vállalkozási formák száma nőtt, tartalmuk folya­matosan gazdagodott, s mára már egymás mellett léteznek a külön­böző formá­ciók.

 

1.) Gyáripari magánvállalkozás: a tőketulajdonos gépet, berende­zést vásárol és azokat munkaerővel egyesítve  szervezi meg a munkát, termék-előállítás céljából. Ezek voltak kezdetben többnyire a családi vállalkozások. A menedzseri feladatokat a tulajdonos látta el.

KÉTPIACOS VÁLLALKOZÁS:- árupiac (gép, berendezés)- munkaerő­piac (munkás)

Környezeti hátterét a liberális jogállam képezte, amely sem a kamatot sem a tőkekínálatot nem szabályozta és minimális adókat vetett ki. Versenyképessége a munkaerőhöz és az árupiacot jellemző túlkereslethez kapcsolódott.

 

2.) Részvénytársaság: a tulajdonos és a menedzser funkció elkülö­nül egymástól. Kialakulásával együtt járt az értéktőzsde megjelenése, ahol a részvények adásvétele zajlik. Lehetővé tette a tömegtermelés terjedését és az alacsony, állandó költséggel dolgozó cégek piaci felépítését.

NÉGYPIACOS VÁLLALKOZÁS:- tőkepiac (részvények adásvétele)- menedzserpiac (vezetők)- árupiac (gépek)- munkaerő­piac (munkás)

A tőkeegyesítés révén a kutatásra és fejlesztésre (K+F) óriási össze­geket tudott fordítani és így versenyelőnyre tett szert az új termékek megjelentetése és az új technológiák bevezetése terén.

 

3.) Holding: olyan reáltevékenységet nem végző pénzügyi közpon­tok, amelyek közvetlenül a tőkebefektetés, a vagyonkeze­lés jogát gyako­rolják, úgy hogy hosszútávú jövedelmezőségre törekvő ipar­ágakba fektetik be a tőkét és a különböző cégeik szinergikus hatását használ­ják ki a versenyképesség javítására. Pl.: IBS főiskola + építőip

 

4.) Bedolgozó, összeszerelő formák: a nagyvállalatok a kisvállalat­okra épülnek rá, tehát nem egyéni munkavállalóval dolgoztatnak. A nagyvállalat kulcselemeket gyárt és know-how-t maguknak biztosítják. Olcsóbbak mint a nagyvállalatok, a kisvál­lalkozás így egy adott részterületre tud specializálódni.

Versenyképességük megőrzéséért folyamatos műszaki fejlesztést végeznek és a reáltevékenység kikerül a nagyvállalatoktól.

 

5.) Állami vállalat: az egyértelműen meghatározott tulajdonos hiányá­ban látszat-önállósággal rendelkeznek, nincs hatékony mód­szerük a tulajdonosok és a munkavállalók közötti érdekössz­hang megteremté­sére. Létüket gazdaságpolitikai megfontolások, piacbefo­lyásoló lehetőségek indokolják, és az hogy bizonyos szakmák, ágazatok nem működhetnek gazdaságosan.

Pl.: nemzeti légitársaságok (Malév), Paksi atomerőmű

 

6.) Korporatív formák: kialakulása egyfelől a vállalkozások társa­dalmi felelősségének növekedésével valamint a társadalom demokra­tizálódásával függ össze, az irányításba a dolgozói képviselet is beleszól. Nem sikeres vállalkozási forma, de működik.

Az első négy vállalkozási forma szerveződési okokra, míg az utolsó kettő társadalmi-politikai okokra vezethető vissza.

 

A vállalat érintettjei és célrendszere

Üzleti vállalkozás­sal tartósan vagy átmenetileg kapcsolatba kerülnek.

A belső érintettek a szervezet részei és érdekeik a vállalati célok­ban tükröződnek:

- tulajdonos: célja, hogy a befektetett tőkéjének értékét növelje, tehát vagyonérdekeltség jellemzi. Ha a tulajdonos egy személyben mene­dzser is, akkor célját közvetlenül meg tudja valósítani.

- menedzser: tudástőkéjét viszi a vállalkozásba, céljai szorosan kötődnek a vállalat működéséhez, növekedéséhez, sikeréhez, hiszen ez az előfeltétele a jövedelmének. Saját érdekeit preferálva félre tudja vezetni a tulajdonost. Itt információs asszimetria van.

- alkalmazott: a vállalkozás anyagi, technikai reálfolyamatában fejti ki képességét, szaktudását. Személyes vagyongyarapodás az elsődle­ges cél, kiegészítő funkció az önmegvalósítás, a társas kapcsolatok iránti igény.

A külső érintettek tartós vagy átmeneti kapcsolatban vannak a vállalkozással: Az első négy szereplő (fogyasztó, szállító, verseny­társ, és az együttműködő partnerek) maga a piac. Az ötödik szereplő (állami intézmények) az állam által közvetített elvárásokat, a hatodik szereplő (állampolgári közösségek) pedig a civiltársadalom elvárásait közvetíti a vállalat felé.

A vállalat célrendszere:- gazdálkodáshoz kapcsolódó célok (nyere­ségnövelés, piaci részese­dés),- emberi erőforráshoz kapcsolódó preferenciák (bér, vállalati juttatás),- kommunikációs sík, a vállalkozás­hoz kapcsolódó célok

 

A vállalat társadalmi felelőssége

Nemcsak egy gazdasági egység, hanem társadalmi vetületekkel rendelkezik. Nemcsak megfelelő munkakörülményeket biztosít, hanem a társadalom meghatározó problémáját felvállalja és próbálja megol­dani:

-         fogyasztói jogosítványok: biztonsághoz való jog, informáltság­hoz való jog, választáshoz való jog, meghallgatáshoz való jog

-         alkal­mazottak védelme: diszkrimináció-mentesség, munkanélkü­liség kezelése, csökkent munkaképességűek alkalmazása

-         környezetvédelem: vízvédelem, levegővédelem, talajvédelem, zajártalom elleni védelem

-         üzleti etika: megbízhatóság, pontosság, tolerancia                           .

A vállalkozások környezete:

A vállalatok meghatározott közegben működnek, amit összefoglalóan környezetnek nevezünk. A környezet elemzésére azért van szükség, mert egyfelől a környezet alkotja a vállalati működés feltételrendszerét, másfelől a környezetben valósulnak meg a vállalat célkitűzései.

A környezet főbb összetevői:

-         gazdasági rendszer, -mechanizmus,

-         tudományos – technikai környezet,

-         természeti környezet

-         kultúrális környezet

-         értékesítési piacok

-         erőforrás piacok

-         Nemzeti gazdaságfejlesztési stratégia.

Egyre inkább számolni kell a globalizáldással (termelőerők összefonódása, környezetvédelem).

 

Gazdasági szektorok:

A legfőbb nemzeti politikai döntéshozói szint törvényalkotói hatáskörébe tartozik több más mellett:

-         az ország adottságainak megfelelő kellően rugalmas tulajdonszerkezet kialakítása, az állami tulajdon részarányának meghatározása,

-         a gazdasági élet szereplőire vonatkozó esélyegyenlőség garanciáinak kimondása,

-         a piaci verseny keretfeltételeinek, alapvető magatartási normáinak, intézményrendszerének kialakítása,

-         a külgazdasági kapcsolatok orientációjának és viszonlati súlypontjainak meghatározása,

-         a kormányzati tevékenység nevesítése, az intézmények funkcióinak és az intézményközi kapcsolatok jellegének meghatározása.

 

Gazdaságpolitikai eszközcsoportok:

1. Magatartásra utasító eszközök

-         Termeléspolitika: parancsok, tilalmak a termelési tényezők felhasználása, szerkezete, beruházások, raktározás, Különféle javak, munkaerő elosztása, Minőségellenőrzés, normák előírása,

-         Költségpolitika: parancsok, tilalmak, árkalkulációs előírások, hatósági ármegállapítás, alapok képzése,

-         Bér- és munkaerőpolitika: bérek határértéke, szakmai képzés feltételi, munkaidő normák és egyéb feltételek Þ Rendszerszabályozási politika, (tulajdonviszonyok, pénzügyi-, pénz-, hitel-, külgazdasági rendszer, Versenyrend, Vállalati törvény, Nemzetközi intézmények döntési önállósága.

-         Külgazdasági politika: parancsok/tilalmak: áru- és tőkeexport/import, bevándorlás ellenőrzése, vendégmunkásokra vonatkozó kontingensek, Devizagazdálkodás

2. Magatartást indukáló eszközök

-         Külgazdasági politika

-         Folyamatszabályozási politika Þ Költségvetési-, Pénz- és Hitel-, Árfolyampolitika

-         Magatartást egyeztető eszközök (egyeztetés a termelőkkel: termelési tényezők felhasználása, termelés, beruházások, árak, áru- és tőke export és import, egyeztetés a munkaadók és munkavállalók szervezeteivel, bérgazdálkodási irányelvek, béremelések időpontja és mértéke, a munkavállalók nyereségrészesedése , egyeztetés egyéb szervezett érdekcsoportokkal, Nemzetek feletti egyezmény)  Þ Információs politika (a döntés szempontjál releváns környezet befolyásolására szolgáló eszközök) diagnózisok, prognózisok,