III. VÁLLALATALAPÍTÁS, ÜZLETI TERV
Írta: dezs   
Share this!
Vállalkozásgazdaságtan tétel

 

Az erőforrások főbb jellemzői és csoportjai

Erőforrásnak nevezzük a termeléshez, szolgáltatáshoz tényezőket összefogla­lóan. Az erőforrások pénzbe kerülnek (gépek, berendezé­sek, bér, működési költségek).Az erőforrás-felhasználás a cégek egyik sikertényezője, fontos az erőforrás mennyisége, összetétele, és a felhasználás módja.

A hatékony erőforrás-felhasználás befolyásolja:

- az árakat (költségeken keresztül) ® a versenytársakat

- a nyereségeket ® fontos a hatékony és optimális erőforrás-felhasz­nálás Az erőforrások átválthatók, de csak bizonyos határok között, így helyettesít­hetők egymással. (munkaerő – robottechnika, kereskedelem – önkiszolgálás)

Erőforrások fajtái: - tartósan befektetett tárgyi eszközök, - forgóesz­közök - munkaerő (ember), - információ, - immateriális javak

Konkrét erőforrások kézzelfoghatók, a befektetett tárgyi eszközök, a forgóesz­közök, az emberi erőforrás (létszámelem) sorolható ide.

Absztrakt erőforrások közé tartozik az emberi erőforrás (tudás, lojalitás, szer­vezeti kultúra), az információ és az immateriális javak.

 

1.) Tárgyi eszközök: egy évnél hosszabb ideig szolgálják, a termelési- szolgáltatási tevékenységet Minden 1es épület, berendezés, autó és eszköz ide tartozik.

A tárgyi eszközök csoportjai:

- ingatlanok (föld, épület, iroda) - műszaki berendezések, gépek, járművek - egyéb berendezések, felszerelések - tenyészállatok

A tárgyi eszközök tényleges használati idejét számos tényező befolyá­solja, de  a használati idő természetesen a gondos karbantartással növelhető. A tárgyi eszközök beszerzésekor kifizetik az eszköz teljes vételárát. A beszer­zési értéke a cég által előállított termék vagy szolgáltatás árába hosszú időszak alatt épül be. Az eszközök értéke folyamatosan csökken, amortizálódik. A tár­gyi eszközöknek, mint erőforrásoknak sajátos vonása, hogy az amortizáció el­számolása költségnövekedéssel jár, de pénzkiadást nem von maga után.

A tárgyi eszközök beszerzése és használatbavétele hosszú, több szakaszból álló folyamat, amit beruházásnak neveznek.

 

A tárgyi eszközök élettartama, elhasználódása

A tárgyi eszközök élettartamán az üzembehelyezéstől az üzemképes állapot fennmaradásáig tartó időszakot értjük. Az élettartam függ:

- fizikai elhasználódástól ® az eszköz állaga romlik, teljesítőképessége csök­ken, működési hatásfoka is romlik

- gazdasági–erkölcsi avulás ® vállalattól független környezeti tényező hatására következik be, a termelékenység-növekedés valamint a műszaki fejlődés

Amortizáció: tárgyi eszközökbe fektetett tőke megtérülési folyamatát amortizációnak nevezzük, amikor is az adott eszköz értékét átadja a vele előállított termékek­nek. Az értékcsökkenés az átadott gépérték termékegységre (időegységre jutó) részét jelenti. Az amortizáció pénzügyi, számviteli vetülete.

Amortizáció funkciói:

- értékátvitel: a termék értékébe átment eszközérték költségtényező, az ön­költség része - finanszírozási forrás: a tárgyi eszköz pótlási, illetve bővítési alapjának létre­hozásával - konjuktúraszabályozó: az adott amortizációs módszer az önköltség, a nyereséget és a nyereségadót, valamint az árat is befo­lyásolja

· Bruttó érték: az eszköz beszerzési értéke

· Nettó érték: bekerülési érték és az elszámolt amortizáció különbö­zete

· Maradványérték: az eszköz használati ideje alatt költségként el nem számolt érték, az eszköz selejtezéskori értéke.

Az amortizációs módszerek azok az eljárások, amelyekkel az eszközérték elosztható, az egyszeri kiadás folyó költséggé konvertál­ható.

Lineáris módszer: az értékvesztés időarányosan, évente azonos összeggel való elszámolása költ­ségként.

Előnye: egyszerű, könnyen áttekinthető, segíti a vállalati kalkulációt, a válla­latok, ágazatok költségszerkezete összehasonlíthatóvá válik.

Hátrány: nem követi  a termék elhasználódási folyamatát

 

Degresszív módszer (maradványmódszer, kumulatív módszer)

A működési idő első szakaszában a tárgyi eszköz értékének nagyobb hányadát írják le, és a leírási hányad fokozatosan csökken. Ezt a módszert gyorsított el­járásnak is hívják. Az eszköz élettartamának elején a ténylegesnél nagyobb értékvesztést számolunk el, míg a végén egyre kisebbet.

1.) Maradványmódszer: fix leírási kulcsot alkalmazunk, azonban a kulcsok ve­títési alapja évente változik, ami a mindenkori nettó érték.

2.) Kumulatív módszer: nullára leírjuk az eszközértéket. A leírási kulcsot úgy kapjuk, hogy az élettartamból hátralévő évek számát osztjuk az évek szám­jegyének összegével.

 

Progresszív leírás: lassított ütemű tőketörlesztésként értelmezhető, amikor az évek múlásával az értékcsökkenés összege nő.

Követi a tárgyi eszköz életgörbéjét, hátránya hogy a befektető nagyon lassan jut tőkéjéhez.

 

2.) Forgóeszközök: olyan erőforrások, amelyek ellenértéke rövid idő alatt (egy éven) megtérül. A cégek tehát annyi forgóeszközt tartanak, amennyi a beszerzés-termelés-készle­tezés-értékesítés normális menetéhez szükséges. Ezt a forgóeszköztar­tás tranzakciós motívu­mának nevezzük. A biztonsági szempontok is indokolják, mivel az a befektetés gyorsab­ban pénzzé tehető ® óvatossági motívum.

A véletlenszerűen adódó üzleti lehetőségek kiaknázása is forgóesz­köztartást igényel ® spekulációs motívum.

 

A forgóeszközök csoportjai:

- készletek  - követelések  - értékpapírok - pénzeszközök

Pénzügyi forgóeszközök (pénzeszközök, követelések, értékpapírok)

Ide tartozik a készpénz is amely a gazdálkodáshoz, a fizetések teljesítéséhez szükséges. Követelések fennállhatnak vevőkkel szem­ben, ha a szolgáltatásért vagy áruszállításért később fizetnek.

Értékpapírok, melyek rövid távú ügyletekhez tartoznak. Készletek:

- árukészletek: továbbértékesítési célból beszerzett termékek

- anyagkészletek: termékek gyártása során használják fel

- befejezetlen termelés készletei: megmunkálás, szerelendő termékek

- félkész termékek: további megmunkálásra váró termékek

- késztermék: teljesen befejezett, értékesítésre szánt termék

- egyéb készletek: munkaruha, szerszámok, fogyóeszközök

 

Forgási mutató: azt jelzi, hogy hányszor, mennyi idő alatt fordulnak meg az eszközök a pénz és az egyéb formák között. Általában készle­tekre, készletele­mekre, vevőállományra vonatkoznak.

Forgások száma: árbevétel/átlagos eszközérték

Fordulatok száma: árbevétel/átlagkészlet

Forgási napok száma: időszak napjainak száma/fordulatok száma

 

 

 

 

 

 

3.) Az emberi tényező: vállalkozás kulcsfontosságú erőforrása, hiszen ő működteti a berendezése­ket, gyárt és elad. Az emberi erőforrás fontos sajátossága, hogy akarata van. Nem lehet munka­ereje felett korlátlan uralmat gyakorolni. Legfontosabb jellemzője a szakértelem. A vállalkozáson belül külön­böző szak­értelmet kívánó feladatokat kell végezni. Szellemi tőke: tudás, tapasztalat, elkötelezettség, hűség, lelkesedés, viselke­dés, csoportmunka ® HR Az emberi erőforrás kezelésének hagyományos módszere a kettős eszközrend­szer. A jónak béremelés, dicséret jár. A rossznak elbocsá­tás. Emberekhez nem, vagy nem közvetlenül kapcsolódó erőforrások: márkanév, good-will, szervezeti rugalmasság, vállalati kultúra, innová­ciós képesség, stb.

4.) Információ: az adat egy esemény vagy ügylet jellemzése számok­kal vagy szöveggel. Az adatok sokaságából felhasználásra alkalmas információkat állítanak elő. Az in­form. a cég működése szempontjából fontos ismeretanyag. Az információ igen változatos formában szolgálja a szervezet céljait.  Az információforrások igen változatosak: tájékoz­tatók, újságcikkek, közlönyök, belső jelentések, piactanulmányok, Web-oldalak. Az információk megszerzése és szervezeten belüli hasznosí­tása drága. A megítéléstől, a kockázattól függően több-kevesebb pénzt fektetnek informá­ciógazdálkodásukba. Az információ bizonytalanságot szüntet meg, a jelenbeli és múltbeli gazdasági események rendszerint megis­merhetők.

 

5.) Immateriális javak: ez az egyik legfurcsább erőforrás, ugyanis fizikailag nem léteznek, nem fog­hatók meg. Ide tartoznak a szabadal­mak, védjegyek, a szerzői jogok, a va­gyonértékű jogok (üzlethelyiség bérleti joga, földhasználati jog, haszonélvezeti jog). Ezek az erőfor­rások forgalomképesek, értékesíthetők és vásárolhatók és amortizá­lódnak. Az immateriális javakat a cégek megvásárolhatják, de a cégek alapításakor vagy alaptőkéjük növelésekor apportálni lehet. Értékük így megegyezésen ala­pul. A cég mérlegében is szerepelnek, s a számviteli törvény alapján a befektetett eszközök közé sorolják őket. Értékcsök­kenést számolnak el utánuk, tehát hosszú idő alatt térülnek meg.

 

 

Erőforrások forrásai, finanszírozási lehetőségei

Különböző nagyságú és összetételű erőforrásokra van szükség, ezek két fő forrásból biztosíthatók: - saját forrás: vállalat induló vagyona, a megmaradt mérleg szerinti eredmény, amortizáció, alap és törzstőkeemelés, kockázati tőkenyúj­tás. 

idegen forrás:

bankhitel, alapjuttatás, kötvénykibocsátás, forfetírozás, lízing igénybevétele ® hosszú lejáratú hitelek Szállítói hitel, bankhitel, váltótartozás, faktorálás ® rövid lejáratú hitelek.  Folyamatosan képződnek az adott időtartam alatt

kötelezettségek, melyek ki­egyenlítési forrást jelentenek.

- szállítókkal szembeni tartozások - előlegek  - vállalat dolgozóival szembeni  kötelezettségek - állami költségvetéssel, társadalombiztosí­tással szembeni kötelezettségek - önkormányzatokkal szembeni kötelezettségek