VIII. KÖLTSÉGGAZDÁLKODÁS ÉS KALKULÁCIÓ
Írta: dezs   
Share this!
Vállalkozásgazdaságtan tétel

A költségekről általában A termékek termeléséhez és forgalmazásához a cégek erőforrásokat használ­nak fel. A felhasznált erőforrások pénzben kifejezett ellenértékét költségeknek nevezzük. A költségek rendszerint pénzkiadást vonnak maguk után, azonban ez a kettő nem ugyanaz! - vannak olyan költségek, amelyek az adott időszakban nem jelentkeznek ki­adásként (amortizáció)

- vannak olyan kiadások, amelyek nem tekinthetők költségeknek (ÁFA, adók, osztalékfizetés)

 

Költséggazdálkodás jelentőssége:

- ármeghatározás: költségek ismerete nélkül nem lehet megállapítani, hogy helyes-e - jövedelemmegállapítás: csak a költségek pontos ismeretében lehetséges megbízhatóan elkészíteni

Költséggazdálkodás célja:

- a költségek elkülönítése: különböző termékekre, szolgáltatásokra, időperió­dusokra, szervezeti egységekre - költségek hatékony kontrollja: a költségek hatékony ellenőrzése, minimali­záláshoz (minimalizálás korlátai a vállalat céljainak függvényében)

Költségalakulás megítélése: jó, elfogadható, rossz, de mindig tartalmaz szubjektív elemeket ® szempontok - időbeli összehasonlítás - hasonló cégekkel való összevetés Fontos hogy mindig azonos profilú, méretű cégeket hasonlítsunk össze.

 

Költségek mutatói és mértékegysége

-         költségek abszolút nagysága (Ft-ban)

-         költségek relatív nagysága (viszonylagos érték)

-         költségek szerkezete (%-os megoszlás)

 

Költségek csoportosítása

- Erőforrások szerint: költségnemek (anyagköltség, bérköltség)

- Termelési és forgalmi szakaszok szerint: beszerzési, készletezési, termelési és értékesítési költségek

- Termékekre bonthatóság szerint: közvetlen-felosztott (anyag, bér) közvetett-fel nem osztott (rezsiköltségek)

- Szervezeti egységek szerint: termelő egységek és vállalati központ

- Kibocsátással való összefüggés szerint: állandó-független, változó-változó

 

Állandó költségek: terület bérleti díja, alkalmazottak fix bére, rezsi­költségek

Különféle vetítési alapok segítségével lehet az egyes termékekre vagy szervezeti egységekre terhelni.

Az állandó költségek lehetnek:

-         változatlan szinten,

-         lépcsőzetesen növekvőek,

 

Változó költségek:

-         lineárisan változó: egyenes arányban változik a kibocsátás és a költség (anyagköltség, energiaköltség, forgalmi jutalék)

-         degresszíven változó: a kibocsátás jobban nő a költségeknél (munka­erő, szállítás, garanciavállalás)

-         progresszíven változó: költségek nagyobb mértékben nőnek, mint a kibo­csátás. Korlátozottan érvénye­sülhet, felemésztheti a „hasznot” (reklám)

 

Költségrugalmassági mutató: 1%-os költségváltozásra, hogyan reagál a kibocsátás. Rk = 1 ® lineáris Rk < 1 ® degresszív Rk > 1 ® progresszív

 

Költségtípusok jellemzői: A változó költségek és a közvetlen költsé­gek és a közvetett költségek között szoros kapcsolat van, de nem azonosak. A közvetett költségeknek rendszerint mindig van egy része, mely a kibocsátással arányos.

Az állandó költségeket különféle vetítési alapok segítségével lehet az egyes termékekre vagy szervezeti egységekre terhelni.

Fajlagos költségek: valamiféle egységre jutó költség

Az összköltségnek az árbevétellel való összevetése a fedezeti dia­grammon látható. Az árbevétel alacsony kibocsátás esetén nem fedezi a költségeket. A fedezeti pontnál a költségek éppen azonosak az árbevétellel. A fedezeti pontnál magasabb kibocsátásnál az árbevétel nagyobb a költségeknél. A fedezeti pont választja el a nyereséges és a veszteséges zónát.

A fedezeti diagramm alapján meghatározhatjuk, a fedezeti ponthoz tartozó mennyiséget. Ezt kritikus mennyiségnek is nevezzük, mivel éppen ennyi ter­mék gyártására és forgalmazására van szükség ahhoz, hogy ne legyen veszte­ségünk. Amennyiben nyereséget szeretnénk elérni, akkor a kritikus mennyi­ségnél többet kell termelnünk, forgal­maznunk.

 

Fedezet = egységár – egységre jutó változó költség

 

Kritikus mennyiség = összes állandó költség

                                    Egységre jutó fedezet

 

Állandó költség = fedzeti ponthoz tartozó mennyiség * az egységre jutó fedezet

 

Nyereség vagy veszteség = összes fedezet – összes állandó költség

 

 

Az ipari termelők árkalkulációja

 

Teljes költségszámítási eljárás: összeadják a közvetlen költségeket, majd az általános költségeket a közvetlen költségek arányában szétosztják az egyes termékek között, így megkapják az önköltséget.

A direkt költség és fedezeti hozzájárulás számításánál az ár a követ­kező lép­csőkből épül fel: - közvetlen anyagköltség - közvetlen bérkölt­ség - közvetlen bérek járulékai - gyártási különköltség - értékesítési különköltség - egyéb közvetlen költség - közvetlen önköltség (1+2+3+4+5+6) - általános költség – fedezet (9-7) - termelői ár

Fedezet = általános költségek + nyereség

 

 

A kereskedők árkalkulációja

 

Haszonkulcs: százalékos értékben meghatározott árrés. Vetítési alapja lehet a beszerzési és az eladási ár is.

Kétféle haszonkulcs képlet:

Árrésszorzó = Árrés/Nettó beszerzési ár * 100

Árrésszint = Árrés/Nettó eladási ár * 100

A két mutató összefügg egymással, ezért az egyikből kiszámítható a másik.

Árrésszorzó = Árrésszint*100/100 - Árrésszint

A haszonkulcsok kialakítása: az árrésnek van egy költségfedezeti és egy nye­reségfedezeti része. A felmerülő költségek és az adott idő­szakra szükséges nyereség átgondolt megtervezése alapján meghatá­rozható a szükséges árréstömeg.

Költségigényességi szempont alkalmazásához tudni kell, hogy az egyes termékcsoportok forgalmazása mennyibe kerül.

Költségviselőképesség elvének alkalmazásánál az általános költsé­gek és a nyereség differenciált szétosztásáról van szó. Oda terhelünk több költséget, ahol azt a piac jobban elviseli, illetve elismeri.              

 

 

 

 

Költségtervezési módszerek:

-         kis gazdasági társaságoknál egyszerű, jól áttekinthető

-         kisméretű cégeknél zéróbázisú költségtervezés, (ez előző időszaktól függetlenül a szükséges erőforrásokat számbaveszik és kiszámolják a hozzájuk kapcsolódó költségeket)

-         költséghelyek világos elhatárolása,

-         költségviselő számítás,

-         termékek fedezetviselőképessége alapján alakítják a cég termékstruktúráját.

-         Nagy cégeknél a költséggazdálkodási rendszert integrálják a cég egészének gazdálkodásába.

-         Költségfelelősi rendszer kidolgozása,

-         Kontrollingrendszerek, (standard költségszámításon alapulnak)

-         Hierarchikus szervezeteknél egy- és több fokozatú „közvetlen” költségszámítás valósulhat meg.