13. Móricz Zsigmond
Írta: dezs   
Share this!
A drámaiság jegyei Móricz prózájában; a Barbárok elemzése

Móricz: a parasztság írója, prózaíró, mély szociális érzékenység

prózája: elmaradott, reménytelen környezet, az itt élők kicsinyes éeltmódja, elfojtódása, naturalista ábrázolásban, szimbólumokat, természetes nyelvezetet használva

drámai jellegek fontosak, minden mű a konfliktusra épül; legszebb péda: Barbárok (1931)

 

A mű:

kései korszakának legjelentősebb alkotása; rutinos íróként írta

téma: brutális gyilkosság és következményei, a motiváció viszont homályos

környezet: új társadalmi réteg (ridegpásztorok); érzéketlen, hidegvérű figurák

szerkezet: 3 egység

1.  pusztán egy konkrét hely; alkonyattól holdfelkeltéig tartó pár óra; itt történik a gyilkosság

2.  a meggyilkolt pasztor felesége keresi urát a pusztán, a Dunántúlon, majd újra a pusztán; több hónapig tart

3.  kihallgatás, kb. negyed óra alatt; a gyilkos tagad majd megtörik, látva a halott szíját a kilincsre akasztva

 

időbeliség tehát homályos, balladisztikus; nem tudni azt sem, melyik történelmi korszakban játszódik (mozdulatlan világ)

drámaiság:   gyilkosság ténye és módja tragikus

                   dominánsak a minimalista párbeszédek

                   feszes szerkesztés, de homályos összhatás

                   tárgyaknak nagy a szerepe (hiteles lesz a mű)

jellemek: nincs részletes ábrázolás, csak ami a csel. szempontjából fontos

nyelvezet: letisztult, redukált, nem mesélő hanem ábrázoló, megfontolt, precíz, kíméletlen és pesszimista hangnem; realizmus mégsem meghatározó

cím: konkrét, a szöveg szempontjából nélkülözhetetlen; a Barbár lehet a gyilkos is, de többesszám: a fogdmeg szempontjából az egész parasztság barbár