14. Kosztolányi Dezső
Írta: dezs   
Share this!
Egy regény elemzése több szempontból

Kosztolányi: prózaírtóként és költőként is eredeti, utánozhatatlan; magyar széppza lekiemelkedőbb alakjaként emlegetik, nagyon jó újságíró; halál a fő téma, ez érdekelte a legjobban, de életigenlő ember; szecessziós szerepjátszó (bár nem elkötelezett), homo aesteticus, nyelvművelő

 

Édes Anna (1926)

második korszakában írta, ekkor keletkeztek regényei, Nyugatban jelenik meg, folytatásokban

az író kapott egy ügyvédi levelet, amiben megemlítették az esetet, vagy a felesége mesélte neki, esetleg Kosztolányi ismeretségében volt egy család, ahol ez történt

koncepció: főszereplő átalakulása egy pszichés, elnyomott helyzetben, ahol el kell fojtania alapvető érzéseit, ösztöneit, nincs társaslét, nem lehetnek érzelmei; sorsa egyetemes, mindenkire érvényesíti az író

mottó: nagyon fontos, a koncepció szempontjából: idézet a Rituale Romanumból (halotti beszéd), ami később a regényben is megjelenik

szerkezet, csel. menete (4 fejezetenként):

                                      1.: helyszin- és helyzetrajz, több helyszínen, késleltetett előkészítés

                                      2.: kibontakozás: Anna beilleszkedik (ő maga csak a 6. fejezetben       jelenik meg)

                                      3.:  tetőpont, epizód: flört Jancsival

                                      4.: a katasztrófáig

                                      utolsó 3 fejezet: utójáték: ítélet, végszó-szerűség; hatásos, meghökkentő         keretjáték

személyek:

Anna: a felszínen dolgos, szorgalmas, megbecsüli sorsát, engedelmes, ideális cseléd, de mindenki eszköznek tekinti, emellett ismeretlen indulatok, érzések lappanganak benne, amiket ő sem ért; szenved, bezárkózik; Jancsi miatt megváltozik, furcsán viselkedik, gátlásai részben feloldódnak; fogadáson féltékenyen látja, hogy mással flörtöl, tudatalattija a felszínre tör és megöli gazdáit

Vizyék: gazdái, rideg, érzéketlen, kicsinyes emberek, egymáshoz is alig van közük; feleség Annában találja meg célját, ő válik a központi kérdéssé

Patikárius Jancsi: szeleburdi, komolytalan, jellemtelen (igazi gentry); az iró árnyképe

Moviszter: dramaturgiailag nagyon fontos: szócső (kulcsmondat: „Cudarul bántak vele...”); magányos, emberi, átérzi Anna sorsát, mellé áll

 

fontosak a beszélő nevek (Moviszter - magiszter=hozzáértő; Ficsor házmester; Druma ügyvéd; Édes=jóságos, Anna=adna)

értelmezés: nem biztos, hogy nem társadalmi, de nagyon erősen analitikus, lélektani regény; értelmezni csak Freud és Ferenczy (Freud tanítványa, Kosztolányi barátja) tanainak segítségével lehet; eszerint a gesztusokban, mozdulatokban van az igazi jellem, nem a szavakban (ezek szerint a gyilkosság kezdettől fogva érik - az író ezt nagyon jól ábrázolta)