François Villon (1431-?1463): 15. századi, de még nem reneszánsz: a dekadens középkor dalnoka, százada egyetlen kiemelkedő alkotója

mélyen vallásos volt, félt a pokoltól, bűnbánó, reménykedő; a trubadúrok és a vágáns költők utódja; hagyományos formák, műfajok, de személyes mondanivaló, modern hatás; személyisége és sorsa rányomta bélyegét munkásságára

sok homályos adat, csak a versekből és a jegyzőkönyvekből lehet összerakni pályáját

Párizsban született; éppen anarchia van a százéves háború miatt: fosztogatások, bandaháborúk, pestis (Villon látta a temetetlen halottakat)

szegény család, apa meghal, így egy rokonához kerül, aki szereti, neveli (nevét is miatta vette fel): írástudás, műveltség (hozzá és anyjához is verset ír később)

12 évesen egyetemista, vizsgázik, amíg magiszter nem lesz; a Sorbonne-ra megy, de züllött életmódot folytat, nem veszik komolyan a tanítást sem; műveltsége nem lesz mély; élete végéig „diák”; többször bebörtönzik

1455-ben véletlenül megöl egy részeg papot; elmenekül Párizsból; csavarog, bandázik, majd mindkét nevére kegyelmet kap

hazatér, megbánja bűneit, újra egyetemista, de visszacsúszik, ráadásul szerelmi csalódás is éri

’56 telén: Kis Testamentum: terjedelmesebb, játékos, tréfás (barátaira hagyja a nagy semmit)

kirabolnak egy kollégiumot; csak később fedezik fel, de megint bujdosnia kell (’56 végétől ’61 őszéig): vándorol, tolvajkodik, bandázik (Kagylósok), egy tehetős trubadúrköltő hercegnél vendégeskedik, aki támogatja

részt vesz a blois-i költőversenyen; a verseket (Ellentétek; Villon éneke a Blois-ban hirdetett költői versenyre) a herceg őrizte meg

60 nyarán az orléans-i börtönben ül, de a herceg kiszabadítja (herceg lányának hálából dicsőítő költeményt ír)

’61 nyara: orléáns-is püspök lopás vádjával hónapokra vasra veri; egészsége megromlik, magába száll (bűnbánó ballada: A szív és a test vitája)

biztos halál helyett az új király, XI. Lajos kegyelemosztó körútján amnesztiát ad neki

hazatér Párizsba, elkezdi a Nagy Testamentumot

Nagy Testamentum: megkínzottan, keserűen, józanul írja; összefoglaló, létösszegző mű, korábbi versekkel is

173 oktávás (8 soros 8 szótagos versszak) versgyűjtemény, 15 ballada, pár más típusú mű

30 évesen érzi a halált, visszatekint; vallomásos, gyónó jelleg: önvád, lelkifurdalás

tematika: bűnös élete mentegetése, példázatokkal; halál (haláltáncok!); nők, régi szerelmek; letűnt korok eszményei; a 70. oktáva után: könyörgés, vallásos bűnbánat, tényleges végrendelet, majd tréfás testálás, a semmi szétosztása: goromba, ötletes, szatírikus; mindegyik műnél fontos az összefoglaló jellegű refrén!

balladák: táncdalok, hangszerrel kísérhető művek, formai megkötésekkel (van egyszerű és kettős ballada); refrén, ajánlás (sokszor a sorkezdő betűket összeolvasva jön ki)

egy évig békében él, majd lopás gyanújával újra ül, de nagybátyja pár nap múlva kiszabadítja

nem sokkal később egy verekedés miatt ártatlanul letartóztatják, halálra ítélik; vezeklő ballada: Epitaphium – Gyász-irat, melyet maga s társai számára szerzett a költő, mialatt fölakasztásukat várták (túlvilágról tekint vissza)

fellebbez; kegyelmet kap, de tíz évre kitiltják Párizsból; eltűnik