Mezőgazdaság átalakulása árutermelővé, a kereskedelem és az ipar fejlődése
Írta: dezs   
Share this!
Történelem tétel

Mezőgazdaság átalakulása árutermelővé, a kereskedelem és az ipar fejlődése

illetve a városiasodás a XI-XIII. században

 

Önellátó naturális gazdálkodásàárutermelés, amely felélénkítette a kereskedelmet és a pénzhasználatot, és elősegítette a városok kialakulását.

 

Önellátó gazdálkodás: A paraszt (jobbágy) megtermeli mind a mezőgazdaságban, mind a háziiparban a saját, családja és ura szükségleteit. A földet faluközösségekben művelik, és évente újraosztják nyílvetéssel (sorsolással). Öröklődés ekkor még nem volt. Eleinte még a földesurak sem örökíthették földjeiket. Nincs munkamegosztás, csak egy családon esetleg falun belül. A férfiak fiatal koruktól kezdve – mivel nagyon alacsony volt az átlagéletkor – a földeken dolgoznak, az asszonyok otthon ház körül tevékenykedtek. Az élelmen kívül még ruházatukat illetve használati tárgyaikat is maguk állították elő.

 

Bevezető

Ez az önellátó gazdálkodás volt jellemző egész Európára egészen a XI. század elejéig. Viszont a mezőgazdasági technikai fejlődésnek köszönhetően hatalmas fejlődés indult társadalmi és ipari szempontból is egyaránt. A többlettermelésnek köszönhetően újra megjelent a kereskedelem, iparban céhek alakultak, amelyekben már nem parasztok, hanem céhmesterek dolgoztak, akik már egyáltalán nem foglalkoztak földműveléssel. A megtermelt árút (az iparból és a mezőgazdaságból is) a kereskedelem szállítja a megfelelő helyre.

Így megjelent az árutermelő gazdálkodás.

 

Mezőgazdaság fejlődése:

Kezdetben talajváltós művelés volt elterjedt. Az emberek egyre nagyobb és nagyobb területeket vontak be a termelésbe. Mocsarakat csapoltak le, erdőket irtottak. (Az erdőirtás ekkor persze még nem volt globális probléma…) Terület növelésével párhuzamosan megjelentek új művelési struktúrák is a talajváltós művelés felváltására. Első a kétnyomásos gazdálkodás volt. Az összterület felét bevetették, a másik felét ugaron hagyták, majd a következő évben megfordították. Majd megjelent a háromnyomásos művelés, melyben a hároméves váltás során a föld egyharmadába őszi, másik harmadába tavaszi gabonát vetettek, a fennmaradó részét ugaron hagyták, pihentették. Így a föld termőképességét egészen jó szintre emelték. Emellett hosszanti parcellákra osztották fel a területeket a kényelmesebb művelés érdekében. (kevesebb forduló szántáskor)

A művelésen kívül az eszközhasználat is sokat fejlődött ebben a korban. Használtak nehézekét (csorosznyával), szügyhámot (jobb erőátvitel), patkó. Kevés nagyállatot ettek, mert szükség volt rájuk a termelésben.

Új növények: őszi búza, rozs; tavaszi árpa, zab, köles.  /Hospesek (telepesek)àegységes jobbágyság kialakulása a hospes-jogok általánosításával. Parasztság tagozódása, zsellérek megjelenése/

Ipar és mezőgazdaság szétválása: népesség növekedett, de mégis egyre kevesebb embert foglalkoztatott a mezőgazdaság. Így megjelentek a kézművesek, akik már mezőgazdasággal nem, hanem ipari termeléssel foglalkoztak. Felélénkült ezzel a kereskedelem és a pénzhasználat. Ezek a piacokon zajlottak.

 

 

 

 

 

Kereskedelem

Szükségessé válik, mert eltérő tájakon eltérő portékakat termelnek, de ezekre mindenütt szükség lehet. A gazdagabb rétegeknek pedig megnőtt az igényük a luxuscikkekre.

Először a helyi kereskedelem jelent meg a heti piacokon és országos vásárokon. Később egyre inkább előtérbe került a távolsági kereskedelem, melynek két ága volt:

  1. Tengeri kereskedelem
    1. Levantei kereskedelem: É-itáliai városok (Genova, Pisa) kezében volt. Földközi tengeren keresztül kapcsolat Közel-Kelettel, ami viszont kapcsolatban állt Távol-Kelettel. Onnan szerezték be az Európában egyre népszerűbb luxuscikkeket
    2. Hanza szövetség (1241-től) É-német városok (Lübeck, Hamburg, Brüge, Novgorod, Bergen) szöv. Heringet, fát, prémet, mézet, gabonát szállítottak.
  2. Szárazföldi kereskedelem: messze vidékek eltérő termelési sajátosságaik miatt alakult ki.  Két fontos kereskedelmi út: Franciaország és Róma illetve D-Franciország és Hispánia között. Legfontosabb központ: CHAMPGNE. 48 napos vásártartási joga volt.

Helyi kereskedelemmel később nem foglalkoztak a kalmárok, mert a nagy üzletet a messze tájakról érkező, még alig ismert termékek jelentették. Így a helyi kereskedelem színhelyei is a vásárok és a piacok lettek. (Champagne – nem győzöm hangsúlyozni)

Kereskedelemmel megjelentek a hitelintézetek, a bankok is, amely a banka olasz, pénzváltó szóból származik.

 

Városok kialakulás:

Ennek oka a kereskedelem fejlődése. Létrejöttek piacok környékén, vásárvonalon (eltérő tájak találkozásánál), folyótorkolatnál, útkereszteződéseknél, kolostorok és királyi várak környékén vagy falvak nőttek várossá esetleg az ókori római városok éledtek újjá. Ezek a városok kommunákat alakítottak, és fegyveres harcot vívtak a földesúrral függetlenségükért, aminek eredményeképpen létrejöttek a városi önkormányzatok. A harc eredményeként a városok évi egy összegben adóztak, saját bírákat választhattak, és különböző kiváltságokat is kaphattak: vásártartás joga, vámmentesség joga, árumegállító jog.

Megjelentek a szabad királyi városok (mezővárosok mellett), akik már csak a királynak tartoztak, és nem a földesúrnak. Győr 1271-ben kapja meg először ezt a jogot.

„a városi levegő szabaddá tesz…”

 

Polgárság megjelenése: - patríciusok (jómódú kereskedők, város vezetői)

- kézművesek (céhekbe tömörülő mesteremberek)

                                               - plebejusok (város lakói polgárjog nélkül, napszámosok)

A mesteremberek érdekvédelmi egyesületekbe, céhekbe tömörültek. A céh élén a mester áll. Neki bérért dolgoznak a segédek/legények. A tanuló fiatalokat inasoknak nevezték. Csak a céhszabályzat szerint termelhettek a szigorú előírásokat betartva. A céh  kontárok (céhen kívüliek) és az egymás közötti versengés ellen volt. Megpróbálták megakadályozni a céh tagjainak lesüllyedését és kiemelkedését is, vagyis a tagozódást. Eközben a kereskedők nyugodt szívvel gyarapodtak, mivel nem kötötte őket ehhez hasonló szabályzat. Bár nekik is volt szövetségük, a guilde (gilde)de ebben jobbára csak jogaikat rögzítették.

 

Az iparosok munkáját segítő találmányok:

-         vízikerék: malom, búzaőrlés, érczúzás, kovácsolás. „Középkor a malmok világa”

-         hámor: kovácsműhelyben lévő vaskohó

-         kalló: gyapjút préselték, zsírtalanították vele

-         lábító: szakaszos mozgást alakította folyamatossá (rokka, szövőszék)