Arany János: Toldi és Toldi estéje
Írta: dezs   
Share this!
Irodalom tétel

Arany János: Toldi és Toldi estéje 

 

Nagyszalontán született 1817-ben. Szegény, de nagyhagyományú családban született, belső tartású. Szülei késői gyereke, mint ezek, rendkívül értelmes, de beteges. Nagyszalonta egy tipikus paraszti feudális falu, igen erősen hierarchikus, ennek a tagozódásnak alapja földbirtok. Arany ebben az erős hierarchiában halmozottan hátrányos helyzetben van, mert egyrészt szegények, másodszor pedig fizikailag gyenge, és nem képes keményen dolgozni egy kis birtokért a jövőjében, tehát vagyontalan marad, és a helye legalul van a hierarchiában - ez halmozottan hátrányos helyzet. Aranyban van feltörekvési igény, nem elégszik meg ezzel. Csak szellemi úton tud felemelkedni, ez lehetséges volt, hiszen kis korában is szinte koravén volt. Iskoláit Nagyszalontán, majd Debrecenben végezte. Egyetemet nem végzett. Ezután visszament Szalontára. Vicenótáriusként (segédjegyző) dolgozott - ez egy igen alacsony közigazgatási pozíció. 1845-ben a Kisfaludy társaság pályázatot hirdet vígeposz írására. Arany úgy gondolja, pályázik. Így születik meg 1845-ben az Elveszett Alkotmány, ezzel pályadíjat nyert. De akkor Arany csak nagyon nehezen lehet író. Arany tipikusan hivatalnok alkat, nappal a hivatalban dolgozik, éjjel kénytelen írni. Egészségi állapota leromlik, a kettő egyszerre nem megy, választania kell. Arany számára a választási kényszer morális kényszerként jelenik meg - segédjegyzőként közcélt vagy költészettel öncélt. Természetesen a közszolgálat mellett dönt. Ez nagyon jellegzetes döntése. „Letészem a lantot...” - el is hallgat. Ekkor lép be életébe Petőfi. 1845-ben megjelenik a János vitéz. Erősen hat Aranyra, de nem a Toldira. Arany azt érti meg a János vitézből, hogy a kérdése volt rossz, és a költészet is közszolgálat. Ezért fontos a János vitéz, feloldja a dilemmáját, újra felveszi a lantot, 1846-ban ezért született meg a Toldi.

A Toldi. 1846-ban jelenik meg a Kisfaludy társaság felhívása: „Készíttessék költői beszéd...”. Témaajánlatokat tettek, de nem szabták meg a pontos történelmi témákat, pl. Mátyás, Kinizsi, Toldi. Arany fantáziáját Toldi ragadta meg, mert Nagyszalonta régen Toldi birtok volt, a Csonka tornyot a néphiedelem a Toldi vár romjainak tartotta, de ez nem igaz. A műnek előzménye is volt, Ilosvai Selymes Péter Szép história - a Toldi elé mottónak veszi a részeit.

A János vitézzel összehasonlítva. A János vitéz a magyar népmesekincs tradíciójában gyökerezik, de forrásai közé tartoznak a középkori szép históriák is. A Toldi egy nemesi szép históriában, kisebb mértékben a néphagyományokban gyökerezik. Kukorica János tipikus népmesei hős, szegény és árva (halmozottan hátrányos helyzet), mégis győz - nemesi mozzanat nincs a figura meghatározásában. Toldi Miklós nemesember, a magyar nemesség elitjéből került ki. Ez alapvető különbség Kukorica Jancsihoz képest. Toldi nagyon erős nemesi öntudattal is rendelkezett, Kukorica Jancsi pedig büszke arra, hogy paraszt, Toldi indulatosan elutasítja, hogy ő paraszt. De mégis dolgozott, parasztszerűen volt öltözve. Toldi belül nemesi, kifelé paraszti a megjelenése. Itt egy kicsit összetett, a kettő keveréke. A magyar nemzet egészét alapvetően nemesek és parasztok alkották. Toldi nemes volt belül, paraszt kívül, míg Kukorica Jancsi népi hős. Arany a Toldiban modellálja azt, hogy a magyar társadalom 2 nagy alkotóeleme (amely általában harcolni szokott egymás ellen) összebékíthető, ennek szintetizálódását írja meg. Arany egy nagyobb léptékű koncepciót képzel el, de ez illuzórikus.

                        TOLDI

            paraszti            nemesi

            Bence              György   (megtestesítő szereplők)

               +                       -

A Toldit körülvevő társadalomban nem szintetizálódik a két elem, hanem értékek mellett polarizálódik, a paraszti szerep pozitív, a nemesi szerep negatív.

A Toldi és a Toldi estéje. 1846-ban írja meg Arany a Toldit, nemcsak elnyeri a díjat, hanem Petőfi barátságát is lenyeri. 1848 februárjában, a szabadságharc kitörése előtt jelenik meg a Toldi estélye, a trilógia vége (közepét később írja meg). A Toldi estélye alapvetően különbözik a Tolditól a szemlélet, a világkép szintjén. A Toldi estélye sokkal pesszimistább, szkeptikusabb mű. Mikor a mű megszületik, a magyar társadalom nagyon optimista, hinni tudó korszakát éli, tehát nincs szinkronban Arany a társadalommal. A fegyverletétel után a társadalom egy nagyon pesszimista hangulatba csap át 1849 után. Arany egy fázissal megelőzte a társadalmat, már 1848-ban gyötrik azok a kétséget, amik a társadalmat csak Világos után.

A művek között sok párhuzamos mozzanat is van, itt látszik a két mű közötti különbség.

I.     Alapszituáció, kiinduló helyzet. Mindkét mű Nagyfaluban indul, mindegyikben kezdetben csinál valamit. De az első műben fiatal, ereje teljében van, a másikban öreg, élete végén jár. A Toldiban nyár van, a másikban késő ősz, kora tél. A Toldiban tevékeny, nyüzsgő határ, a Toldi estéjében kihalt, elhagyott, romos falu. A Toldiban dolgozik, az élet szolgálatában, a másikban is dolgozik, a halálnak, saját sírját ássa.
Toldi időközben kegyvesztett lett, hazazavarta, mert kikelt az olaszok ellen. Feleslegesnek érzi magát, nem kell senkinek, ezért akar meghalni. Ekkor érkezik hozzá egy küldönc, levéllel, hogy a király visszahívja, hogy egy olaszt le kell győzni. Rögtön elindul.

II.    A párviadal. Toldi számára ez most fontosabb, mint a cseh ellen, idegen ellen - ez volt a fontos, nem volt személyes oka gyűlöletet érezni iránta. De a Toldi estélyében nagyon felértékelődik számára, hogy olasz, akik miatt száműzték, tehát személyes oka is van, fontossá válik, hogy olasz. Toldi számára ez több mint egy lovagi torna. Úgy érzi, hogy az olaszok felforgatták a világot, és lehetőséget kap arra, hogy a világot helyre tegye.
A Toldiban meg akart kegyelmezni a cseh vitéznek, ölni nem akar, csak győzni. A Toldi estéjében nem győzni akar, hanem ölni, ezt az olaszt meg kel ölni, visszazökkenteni a világot.

III.  A párviadal után. Amikor győz, mindenki ujjong, Toldi is ujjong. Toldi azt hiszi, hogy a nép is azért ujjong, amiért ő. De a nép nem tulajdonít metaforikus jelentőséget ennek a győzelemnek. Úgy érzi, legyőzte az olaszokat. Így indul a királyi palotába.

IV. A gyilkosság. A palotában apródok viháncolnak. Azt hallja, hogy milyen bárdolatlan az olaszokhoz képest. Nagyon nagy a csalódása, dühe, semmi nem változik, a világ sem változott meg. Csak egy olaszt győzött le. Az egyik apród meghal, mikor odacsap. Mindkét műben úgy válik gyilkossá, hogy ártatlant öl meg. Arany úgy érezte, hogy mi nagyon indulatosak vagyunk, nem az eszünkkel gondolkodunk.
A Toldiban a gyilkosság a mű elején történik, arról szól a mű, hogy teszi jóvá, a mű a bűn jóvátehetőségének története. A másik ezzel fejeződik be, a bűn bűn marad, a bűn jóvátehetetlenségének története, A Toldiban egy másik embert öl meg,  másikban hazamegy, és a dühtől meghal. Az indulat a Toldiban gyilkos indulat volt, a Toldi estélyében gyilkos és öngyilkos indulat.

V. A király. A Toldi azzal ér véget, hogy a király Toldi számára megnyugtató módon elrendezi a világot. Van egy olyan erő a történelemben, ami erre képes, optimista, ez lehetséges. A Toldi estéjében minden marad a régiben, a király nem változtat csak kegyelmet ad, eltűnt az az erő, ami Toldi számára megnyugtató módon el tudta volna rendezni a világot
Hol az igazság?                   TOLDI   
àß   OLASZ lovag

                                               magyar   àß   idegen

                                   magyar érték     àß     idegen érték

                                   elavult érték           àß            modern érték

Ez megtestesíti a haza és haladás konfliktusát, a reformkor dilemmáját. Ez a végső, legnagyobb szkepszis