A francia forradalom és következményei
Írta: dezs   
Share this!
Történelem tétel

A francia forradalom és következményei

 

1. Előzmények: A francia abszolutizmus a XVIII. sz. közepétől súlyos válságba került ami 1787-től tovább gyorsult. Állandósult a pénzügyi gazdasági és kormányzati válság. A válság megoldása érdekében XVI. Lajos bejelentette, hogy 175 évi szünet után összehívja a rendi gyűlést.

A modernizálódás a király és a kiváltságosok számára csak a pozíciók megtartása mellett képzelhetők el, amit a harmadik rend, a nemzet nevében fellépő polgárság nem kíván szentesíteni.

 

2. A forradalom kibontakozása: Franciaországban a rosszul kivetett adók rendszere és a pénzhiány a kincstárat teljesen kiürítette, az állam fizetésképtelenné vált. A válság megoldásaként a XVI. Lajos kénytelen összehívni a rendi gyűlést, amelyet 1789. május 8-án Versailles-ban nyitottak meg. A harmadik rend a régi keretek között hozzá sem fogott az érdemi tárgyalásokhoz. Az uralkodó és a rendek a pénzügyi nehézségek megoldását várták, míg a harmadik rend csak korszerűsített viszonyok mellett azaz az alkotmány létrehozását akarták. Erre a király bezáratta a tanácstermet. A képviselők átvonultak a labdaházba, és megesküdtek, hogy addig nem oszlatják fel a gyűlést, – amely nemzetgyűléssé alakult át – amíg az alkotmányt létre nem hozzák. Az uralkodó kényszerből ugyan elfogadja a változást de Párizs köré idegen zsoldosokból álló seregeket von össze. Ez a nép ellenállását váltotta ki és ez az addigi politikai küzdelmet forradalommá változtatta.

A külvárosok népe a nemzetgyűlés támogatására június 14-én a Bastille, a zsarnokság jelképe ellen vonul. Négy órás harc után lerombolják a Bastille-t. A zsarnokság bukása ezzel visszafordíthatatlanná vált.

 

3. A francia forradalom első szakasza: (1789-1792)

Az alkotmányozó nemzetgyűléssé átalakult harmadik rend megkezdi a feudális jogrend és társadalmi berendezkedés felszámolását. Párizs mintájára egész Franciaországban kitör a „városok forradalma”. A parasztok a feudális jogok teljes eltörlését követelték és ennek nyomatékául kastélyokat és udvarházakat gyújtottak fel. 1789. aug. 4-én „csodák éjszakája” a kiváltságosok lemondtak összes előjogukról. A feudális szolgáltatások pénzben megválthatók lettek. Törvénybe iktatták még a polgári szabadságjogokat, a törvény előtti egyenlőséget, majd aug. 26-án elfogadták az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát. (Amerikai mintára) 1789-1791 között végbement a francia államgépezet racionalizálása és modernizálása. Az ereje teljében lévő nagypolgárság vezetésében (az Alkotmányos Nemzetgyűlés felszámolásával). Az 1791-ben elfogadott alkotmány megnyitotta a tőkés fejlődéshez vezető utat azzal, hogy Franciaországot alkotmányos monarchiává nyilvánította.

A királyi udvar és a girondisták a háború mellett voltak. A háborút a szélsőjobboldal ellenezte.

XVI. Lajos girondistákból álló kormányt nevezett ki és 1792. ápr. 20-án megszavazták a hadüzenetet Magyarország és csehország királyának és a poroszoknak.

Aug. 10-én megdöntötték a királyságot a királyt pedig bebörtönözték (1793. jan. 21-én guilottinnal kivégezték), ezzel a monarchia megbukott.

A nemzetgyűlés megszavazta a nemzeti konvent összehívását. A Valmy domboknál sikerült megállítani az intervenciós csapatokat, majd megtörtént a köztársaság kikiáltása.

 

4. A francia forradalom második szakasza: a köztársaság kora (1792-94. nyara)

 

Girondista köztársaság:

A nemzeti konvent irányítása a liberális köztársaság (girondisták) kezébe került, de mérsékelt politikájuk eleve halálra volt ítélve, a forradalmat a rossz gazdasági állapotok és a romló hadi helyzet miatt csak radikálisabb irányba lehetett továbbfejleszteni.

A konvent összetétele:   síkság vagy mocsár (nem tartoznak sehova)

                                            girondisták („jobboldal”)

                                            hegypárt („baloldal”)

A sansculottok és a jakobinusok egymással szembeni vitája a „hogyan és kikkel” kérdésben van, melynek fő mozgatója a király pere. A királyt el kellett ítélni. A girondiak próbálták megmenteni, de amikor fény derült a nyílt árulásra, a konvent egyenkénti szavazással halálra ítéli. A kormányzat részben hódítási, részben a forradalom eszméinek terjesztésében folytatja a hadműveletet: 1792. nov. 6. a győztes francia hadsereg elfoglalja Belgiumot és átkel a Rajnán.

A forradalomban megújult Franciaország, hogy világhatalommá váljék, nem tűrhette Anglia, ezért a fiatal köztársaság ellen létrehozza az első koalíciót, melynek Anglia, spanyol, holland, ausztriai, porosz és piemonti tagjai vannak.

Anglia és Franciaország háborúja a népek egymással vívott háborúja. A konvent határozatára Belgiumot, Savolyát és Bázelt Franciaországhoz csatolta. A tavaszi hadjárat sikertelenül végződött. A nép a girondiak ellen fordult. A poroszok Párizs felé támadtak. A jakobinusok intézkedéseket sürgetnek, válaszul a girondisták Dantont és Maratot vád alá akarják helyezni, mire a nép szembefordul velük. 1793. jún. 2-án a konventet 80.000 fegyveres vette körül és megszavazták a girondisták letartóztatását, és ezzel elkezdődik a jakobinus diktatúra szakasza.

 


Jakobinus diktatúra: (1793 június 2-től 1794 június 29-ig)

A jakobinusok hatalomra kerülésekor a hatalom válságos helyzetbe volt, egyre erősödött a külső és belső fenyegetés, a gazdasági élet pedig a teljes szétesés határára került.

A Robespiere vezette jakobinusok maguk mellé állították a parasztságot (földjuttatással és feudális kötöttségek teljes eltörlésével), majd a forradalmi terrort bevezetve megszilárdította a hatalmat. Az állam legfontosabb szerve a 9 tagú Közjóléti Bizottság lett, amely rögzítette az árakat, amelyek kötelezőek voltak minden kereskedőre, mert a spekulációt halállal büntették. Sikerült megszervezni a toborzást, és a hadsereg vezetését is átvették. Az első eredmények hamarosan jelentkeztek, sikerült a jakobinusoknak a külső és belső válsághelyzetet felszámolniuk, de ezzel a forradalmi terror és a jakobinus diktatúra is fölöslegessé vált. A sorozatos győzelmek után 1794. júl. 24-én a konvent vád alá helyezi Robespiert majd 21 társával együtt kivégzik.

 

A személyi hatalom rendszere: (1794-1804)

Robespier bukása után néhány hét alatt kicsúszott a konvent és az események irányítása a jakobinusok kezéből.

A királypártiak (sansculotteok) föllázadtak de ezt 1795-ben Bonaparte leverte. A kovent új alkotmányt dolgoz ki és fogad el 1795 szept.-ben, majd lemond. Visszaállítják a cenzusos választójogot. Létrejön a kétkamarás törvényhozó testület. Bonaparte 1799 nov. 9-én államcsínyt hajt végre. Szétkergeti az 500-ak tanácsát és mint első konzul Fro. diktátora lesz. 1799-1804 a katonai diktatórium ideje. Bonaparte egyiptomi és itáliai hadjáratai során a hadsereget híresebbé befolyásosabbá teszi. A francia nép viszont békére vágyik és ennek érdekében 1800-ban az osztrák főseregeket leveri Marengónál és visszaszerzi az itáliai területeket, majd 1801-ben Lunevillében az ausztriaiakkal és 1802-ben Angliával köt békét Amiensnél. A békeidőszakban hozzájárul az egyház újraszervezéséhez, az iskola és az oktatásügy kiépítéséhez, a polgári jogrend fölépítéséhez. Gazdaságpolitikájában – kényszerűségből – visszatér a merkantilizmushoz. Intézkedésére értékálló pénzt hoznak forgalomba.

 

A császárság kora: (1804-13/15)

1804-ben Császárrá koronáztatja magát. Megerősíti a hadsereg hivatásos jellegét. A kikerekített Fro.-t vazallus államok gyűrűjével vette körül. 1806-ban kihirdette a kontinentális zárlatot Anglia felett. 1813-ban a „népek csatájában” vereséget szenvedett és Párizs elesett. Elba szigetére száműzték.

A kivégzett XVI. Lajos öccsét XVII. Lajos néven megkoronázták és ezzel veszélybe kerültek a parasztok kivívott jogai. Üldözik a forradalmistákat és a bonapartistákat. Napóleon tudott az ellenségeskedésekről és kijátszva az angol cirkálókat fegyver nélkül visszatér Fro.-ba, mire XVII. Lajos elmenekül.

1815-ben újra császár lesz és összeszedi a hadsereget amivel elindul az angol-porosz hadak ellen, de Waterloo mellett újra legyőzték és újra száműzték Szent Ilona szigetére, ahol 1821-ben halt meg. Általa írott munkák közül a legfontosabb a polgári törvénykönyv volt. Az un. Code Napóleon az egész világon a polgári jogalkotás mintaképe lett.