Helyesírásunk alapelvei
Írta: dezs   
Share this!
Magyar nyelvtan tétel

Helyesírásunk alapelvei

 

 

A magyar helyesírás betűíró, latin betűs, hangjelölő és értelemtükröző írásrendszer. A magyar agglutináló nyelvtípus. Hangjelölő mert: betűi legtöbbször a szóelemekben valóban kiejtett hangokra utalnak. Értelemtükröző mert: a helyesírás sokat tükröz a magyar nyelv rendszeréből (pl.: külön -és egybeírás, szóelválasztás).

Helyesírási alapelveken azokat az eljárásokat értjük, melyek szerint szavainkat és szóalakjainkat leírjuk. 4 alapelvet követ a magyar helyesírás, kiejtés, szóelemzés, hagyomány és az egyszerűsítés elve. A helyesírás iránti igény vagyis igény a következetes mások által is használt írásmódra egyidős az írással. Az ómagyar korban kancelláriai helyesírás volt a jellemző. A középmagyar korban a katolikus és protestáns helyesírásról beszélhetünk. 1832-ben az Akadémia kiadta az első magyar helyesírási szabályzatot (legutóbbi 1984-ben jelent meg).

Kiejtés szerinti írás elve: a kiejtés elve értelmében a kiejtett szó hangjait általában a nekik megfelelő betűkkel jelöljük. A kiejtés elve 4 pontban foglalható össze:

- a msh-k. időtartamának jelölése: pl.: az ikes igéknél zöldellik, hámlik, v. tyú-tyű, ttyú-ttyű szóvégződés esetében: csengettyű, herkentyű, pattantyú, dugattyú

- a mgh-k. minőségi és mennyiségi szabályai: pl.: a -ból, -ből, -tól, -től, -ról, -ről. Attól függően kapcsoljuk a szótőhöz, hogy az alapszó magas, mély v. vegyes hangrendű -e. Pl.: házból, vízből; fotelból-fotelből; -ul, -ül---igeképző (fordul, terül), határozórag (hátul, kívül)

- kétalakú elemek: olyan szavaknál amelyeknek két köznyelvi változata van, írásban is két alakot jelent. Pl.: fel-föl, zsemle-zsömle, törölköző-törülköző, benn-bent.

- szóelemek elhomályosulása nyomán felépülő kiejtés szerinti írásmód: olyan szavak, amelyekben annyira elhomályosultak az őket alkotó szóelemek, hogy csak a nyelvtörténet ismerői tudják azokat szétválasztani. Pl.: aggat, lagzi, küszködik, éjszaka.

Szóelemző írásmód elve: a több szóelemből álló szóalakok helyesírását ez az elv úgy szabályozza, hogy a toldalékos szavakon a toldalékok és az összetett szavak tagjai világosan felismerhetők legyenek. A szóelemeket úgy írjuk le ahogy külön-külön hangzanak. Pl.: szénpor (m), vasgyár (zs), hordja (gy). A szóelemző írásmód eseteit két csoportba oszthatjuk:

- szótükröztető írásmód: ebbe a csoportba tartoznak a hangok találkozásikor létrejövő hangtani törvények. Pl.: részleges hasonulás. Az egyik msh. módosul az ejtésben, a másik megőrzi eredeti formáját. Pl.: jégkrém (k), sínpár (m), agyonnyom (nny), verébtől (p). Teljes hasonulás esetében több hang találkozásakor az egyik hosszan hallható. Pl.: merészség, igazság, anyja, éljen, szálljatok, folyjon. A msh. összeolvadás: két msh. találkozásakor beszédben egy harmadikká alakul. Pl.: útja (tty), futja (tty), metszi (cc), tanítson (ccs). Msh. rövidülés: a hosszú msh-ra végződő szóhoz msh-val kezdődő toldalék járul. A tő hosszú mássalhangzója esetében megrövidül. Pl.: keddre, agglegény, mennydörgés, lanttal.

- szóelemek fonematikus írása: azok a szóalakok sorolhatók ide, amelyekben a toldalékolt formában módosult a szótő, és ezt írásban is jelöljük. Igeragozásban a "j"-el kezdődő személyragok ( jük, ják, jétek, jék) módosulnak, s, sz, dz, z végű igékhez járulva. Pl.: mssa, nézze, játsszák. Felszólító módban a "j" modosult alakban járul a tőhöz az s, sz, dz, z végű igéknél. Pl.: mosson, játsszátok,nézze, vesszünk.Az sz-szel bővülő v-s tövű igék felszólító alakjaiban a mgh-kra véződő tőhöz -gy alakban járul a módjel. Pl.: legyen, vegyél, vigyük stb.

Az egyszerűsítés elve: megkönnyíti az msh. torlódást. Ha kéttagú msh-ra végződő szavak véghangját megkettőzzük, akkor a kettős msh-nak csak az első tagját írjuk hosszan. Pl.: menynyi helyett mennyi, hoszszú helyett hosszú. Kivételek az olyan összetett szavak, amelyekben az első tag végén és a második tag elején azonos kéttagú msh. áll. Pl.: mészszagú, nagygyűlés, tanácscsarnok. Ha az alapszó hosszú msh-ra végződik és a toldalék is ugyanazzal az msh-val kezdődik nem írunk három betűt, csak kettőt. Pl.: viccé, hosszal, állexéma.

Hagyomány elve: azt teszi lehetővé, hogy a régies családnevekben megőrizhessük az eredeti írásképet, mely általában nem egyezik a kiejtési formával. A kiejtéssel szemben egy betű esetében marad a hagyományos forma: a "ly" esetében ahol "j"-t ejtünk. Pl.: kályha, mályva, komoly, pehely, lyukas, ilyen, helyes. Pl.: Horváthtal, Kiss-sel, Paállal, Batthányval, Győrffivel.