A névmások
Írta: dezs   
Share this!
Magyar nyelvtan tétel

A névmások

 

 

 

A névmás valódi névszókat (fő-, mellék- vagy számneveket) helyettesítő szófaj. A névmásoknak önmagukban nincs határozott jelentéstartalmuk, a beszédben válnak tartalmas szókká. Attól függően, hogy milyen szófajt helyettesítnek, megkülönböztetünk csak főnevet ún. egyirányú, és a fő-, mellék- vagy számnevet is helyettesítő ún. többirányú névmásokat.

Egyirányú névmások:

a: személyes: én, te, ő, engem, bennem

b: birtokos: enyém, tied, övé, enyéim, tieid, övéi

c: visszaható: magam, magad, maga, magunk, magatok

d: kölcsönös: egymás

Többirányú névmások:

a: mutató: ez, olyan, akkora, annyi

b: kérdő: ki, mi, milyen, mekkora, mennyi

c: vonatkozó: aki, ami, amilyen, ahány, amennyi

d: határozatlan: valami, valamilyen, némelyik, néhány

e: általános: bárki, mindegyik, semmilyen, akárhol

A mondatban általában ugyanazt a szerepet töltik be, mint a helyettesített fő-, mellék- vagy számnevek. Bővíthetőségük azonban korlátozottabb, a névmásnak csak ritkán lehet határozója: kétszer annyi, pontosan olyan; esetleg értelmező jelzője: te, a verseny győztese...

- a személyes névmás: külön jelentésárnyalat nélkül helyettesíthet főneveket. Egyirányú névmásfajta

- a visszaható és a kölcsönös névmás: főnévre utalnak, de sajátos jelentéssel

- a birtokos névmás: nem egyetlen szóra, hanem két szó viszonyára utal: a birtokos és a birtok viszonyára.

- a mutató névmás: kifejezhet azonosítást, nyomósítást, helyettesítő szerepében érintkezik a személyes névmással

- a vonatkozó névmás: kötőszóként bevezeti a tagmondatot, és egyúttal teljes értékű mondatrészi szerepe is van benne

- a kérdő névmás: mint a kiegészítendő kérdés legfőbb kifejezőeszköze egy a kérdezőtől nem vagy nem jól ismert fogalomra utal. Mindig a mondat főhangsúlyos része.

- a határozatlan névmás: ezen a néven többféle jelentéstartalmú névmást foglalunk össze: kifejezhet határozatlanságot, általánosítást és tagadást.

Az ismétlődő főnevet nem mindig kell névmással helyettesítenünk (névmásítanunk). A másodszor előforduló szót sokszor ki is hagyhatjuk (törölhetjük).