Igenevek
Írta: dezs   
Share this!
Magyar nyelvtan tétel

Igenevek

 

 

 

Az igenév igéből képzet olyan főnév, melléknév vagy határozószó amelynek igei tulajdonságai is vannak. Tipikusan átmeneti szófaj. Az igenevek közös tulajdonságai:

- igei tulajdonságaik vannak

- igéből képzettek

- minden fajtájuk képzett szó.

Minden igenév jellegzetesen kétarcú szófajta: igei természetükhöz - a képző révén - járul egy másik szófaji sajátosság: főnévi, melléknévi vagy határozószói jelleg. Ezért mondatbeli szerepük, viselkedésük is kettősen alakul. Hogy milyen mondatrész szerepét töltik be, az attól függ, hogy melyik szófaji sajátosság érvényesül bennük a képző révén. De az, hogy határozóval és tárggyal bővíthetők, igei származásuk következménye.

1. A főnévi igenév igéből -ni képzővel létrehozott származékszó, amely elvontan fejez ki cselekvést, történést, létezést, állapotot: sétálni. A mondatban főleg alany, tárgy és határozó szerepét tölti be, de a kell, lehet, szabad... állítmányok mellet alany is lehet. Pl.: tanulni, olvasni, enni.

2. Melléknévi igenév olyan -ó/-ő (egyidejűséget kifejező), -t/-tt (előidejűséget kifejező), -andó/-endő (utóidejűséget kifejező) képzős származékszó, amely az igei alapjelentést tulajdonságként nevezi meg. Mondatban leggyakrabban jelző, de határozó, állítmány lehet. Tárgya és határozója lehet. Pl.: olvasó, felásott, megoldandó.  

3. A határozói igenév olyan -va/-ve, -ván/-vén (zárómorféma) képzős származékszó, amely a cselekvésfogalmat határozói körülmények közt nevezi meg. A mondatban rendszerint mód- vagy állapothatározó. Bővítményei az igéhez hasonlóan a tárgy és határozó.