DEZS.EXTRA.HU
tételek gyűjteménye
 

Kezdőlap
Tételek
gardening.ro erdélyi kertészeti portál

Mikszáth Kálmán és Jókai Mór PDF Nyomtatás E-mail
Írta: dezs   
Share this!
Kidolgoztt tétel  

A XIX. század második felének magyar szépprózája

Mikszáth Kálmán (1847-1910) és Jókai Mór (1825-1904)

 

 

 

            1825. február 18-án született Komáromban, Jókay József ügyvéd harmadik gyermekeként. Nemesi származású. Pozsonyban, Komáromban, Pápán, Kecskeméten tanult. Erre az időszakra tehető a reformkor kezdete, a nemesi kiváltságok léteznek, Jókai azonban nem a földből akar megélni, értelmiségi pályára lép (polgárosodás szelleme, amely a nemesi társadalmat értelmiségi pályára kényszerítette). Édesapja 1837-ben meghal. Pápán megismerkedik Petőfivel. Még Kecskeméten tanul, amikor Zsidó fiú című drámájával az Akadémia pályázatán dicséretet nyer. 1846-ban írta első regényét Hétköznapok címmel: már fölismerhetőek művészetének jellegzetességei, képzeletének gazdagsága, fordulatos meseszövése, lebilincselő stílusa és humora. Ekkora már végzett ügyvéd, de a siker hatására az Életképek című laphoz szegődik. Tagja a Tízek Társaságának, átveszi az Életképek szerkesztését. A márciusi napokban az ifjúság egyik vezére. Elveszi Laborfalvy Rózát, politikai küldetésben jár a bécsi fölékelőknél. Buda eleste után Debrecenbe megy a kormánnyal. Arad után bujdosni kényszerül a Bükkben, 5 hónapig rejtőzködik Tardonán.

            Ebből az élményből születik meg 1850-ben az Egy bujdosó naplója című könyve. Akkor találta meg igazi hivatását, amikor mások elhallgattak. Hitet, vigasztalást vártak tőle az olvasók. Álnéven Forradalmi csataképek című novelláskötetet jelentet meg, mely a szabadságharc dicsőséges eseményeit idézi fel. A nemzeti összefogás írójaként kerüli a belső vitákról, meghasonlásról szóló témákat. Történelmi regényeivel (Erdély aranykora, Török világ Magyarországon) a XVII. századi Erdély életét, a pusztítás borzalmait kívánta bemutatni, a magyarság hősiességének bemutatásával a nemzeti öntudatot felébresztését akarta elérni. A reformkor eszményeit, a nemzeti felemelkedésért vívott küzdelmet, a nemzetegyesítés, az érdekegyesítés célját mutatja be az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán című dialógiájában. Ez egy családregény, a társadalom körképét sűrítve mutatja be. Az egymásra következő nemzedékek egymástól eltérő magatartása igen jellemző a történelem fordulópontjain. Kárpáthy János, a nábob, még a maradiság ironikusan bemutatott képviselője, fia, Zoltán, már a legnemesebb liberális és hazafias eszmék hordozója.

            1861-ben az országgyűlésen a határozati párt képviselője. 1863-ban átveszi A Hon szerkesztését; sajtóvétségért egy év börtönbüntetést kap (egy hónap után szabadul). 1865-ben beválasztják a képviselőházba, melynek 31 éven át tagja marad.

            Az új földesúrban a nemesi passzív ellenállás köré fon dicsfényt. A nemzeti bizakodást igyekszik serkenteni, mikor azt példázza, volt ellenségeink közül a jó szándékúak belátják tévedésüket, az önkényuralom hivatalnokai pedig vereséget szenvednek a becsület és a nemzeti érzés arcvonalai előtt.

            Az 1869-ben megjelent A kőszívű ember fiai a szabadságharc erős eszményítéssel megrajzolt hőseposza: a magyar nemzet sorsa azon múlott, voltak-e árulók, akik megbontották a nemzet egységét. A nemzet ügyét tiszta személyek képviselik - akik negatívok velük szemben. A bukás okát isteni beavatkozásnak ábrázolja. A Rab Ráby a felvilágosodás és a konzervativizmus harcait eleveníti fel. Ez Jókai  legjellegzetesebb témája: a polgárosodás kezdete, bemutatása. A Fekete gyémántok a nemzeti polgárosodás, a hazai kapitalizálódás átfogó ábrázolása. Romantikus vágyait fogalmazta meg: a főhős (köznemes) a modern társadalmi körülmények között nem süllyed dzsentrivé, hanem vállalkozóvá válik. Jókai abban reménykedett, hogy a nemzeti, a magyar kisüzem diadalt arathat a külföldi tőkére épülő nagyüzem felett. Az arany ember az illúziókkal való leszámolás, a kiábrándulás regénye. Felismerés, mely szerint tisztességes munkával nem lehet meggazdagodni. A főhős kettős életébe, két asszony közötti vergődésébe saját érzelmi valóságát sűríti Jókai. Kiúttalanságát pedig jelzi, hogy Tímárt kora társadalmából egy utópisztikus világba menekíti.

            1875-ben a kormánypárt tagja és képviselője lesz, amit fokozatos népszerűtlenség követett. 1896-ban lemond az alsóházban való szereplésről. Utolsó éveiben az írás már inkább kenyérkeresés volt. Kalandregényeket írt, ahol a történelem csak háttér, már nem a nevelés hanem a szórakoztatás a cél. A kuruc korban játszódik A lőcsei fehér asszony című műve. 1893-ban jelenik meg a Sárga rózsa című elbeszélése.

            1894-ben 50 éves írói jubileuma (100 kötetben művei Nemzeti Kiadás). 1899-ben elveszi a szegény, 20 éves, zsidó Nagy Bellát, ekkor rokonai és a közvélemény elfordul tőle. 1904 május 5-én 80 évesen halt meg Budapesten.

                        Az arany ember 1872-ben jelent meg. Jókai ekkoriban politikai és írói karrierjének csúcsán áll: 1867 és 1875 között a parlamentben ellenzéki képviselő, anyagi helyzete egyre jobban megszilárdul (1871-ben felépítette balatonfüredi villáját). Hűséges olvasói közé tartozott maga Erzsébet királyné is. Családi élete viszont válságba jutott: feleségét 1869-ben méltatlan körülmények között nyugdíjazták, aki meggyűlölte az embereket, férjét pedig féltékenységgel gyötörte. Az író az 1870-es évek elején egy nagy érzelmi válságon ment át: beleszeretett gyámleányába, a 18 esztendős Lukanics Ottiliába, s már válásra is gondolt. A konfliktust végül is a leány korai halála oldotta meg. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy e műve az illúziókkal való leszámolásnak, a kiábrándulásnak és a menekülő romantikának egy jellemző darabja legyen. A menekülő romantika a művészetekben általában forradalmak, eszmék bukása után, a kiábrándultság jegyében jelenik meg. Jókai a szabadságharc bukása után nemzeti íróként tanító, bátorító célzatú műveiben az összefogást hirdette. Talán szerelmi, magánéleti csalódásának hatására ő is menekülni vágyott a polgári világból, ki a tiszta természetbe. Nem illúziókeltő, hanem illúzióromboló regény.

            A reformkor, a polgárosodás kezdetén játszódik. Tímár egy jó szakértelmű, bár nem gáncstalan (furfangos, becsapós) feltörekvő polgár. Karrierregény, hiszen egy alulról felemelkedő hős felemelkedésének útját követi nyomon. A meggazdagodása erkölcsileg tisztátalan, de a pénzét jóra fordítja. Úgy tűnik, egy belsőleg jó ember meggazdagodásához ilyen eszközök kellenek. Ő igazságot oszt: csak azt teszi tönkre, aki megérdemli. Pozitív értékei sajátos körülmények között jelennek meg. Tímár és Tímea összetartoznak, amit nevük egybecsengése is bizonyít. Ezt az eleve elrendeltetést a végzet megzavarja, megakadályozza boldogságukat. Az író a bonyolult lélekrajzokkal, az előre- és visszautalásokkal is ezt a végzetszerűséget erősíti bennünk. Tímár és Tímea a Vaskapu mítoszának metafizikai világában egymásra találnak. Tímeának az igazi világa a metafizikai világ, ezért nem imponál neki Tímár szerencséje, sikere, ezért szerethet bele a szerencsétlen Kacsukába, aki azonban nem sikeres. A házasság is csak formai volt, megőrzi a gyermeki világát. Megőrzi az eszmei tisztaságát, de mivel belekényszerítik a valóságba, boldogtalan. Tímár otthon van az eszmei és a szabad versenyes világban is, de nem őrzi meg eszmei tisztaságát, ezért ő is boldogtalan. A rossz sorsukért, boldogtalanságukért a felelős a pénz. A senki szigetén nincs pénz, egyház nélkül hiszik az Istent, tehát vallási értelemben is idilli: eszményített képében az ősközösségi világ, a civilizáció előtti világ jelenik meg. Hősei a társadalomból menekülő hősök lesznek, a természet világa az eszmény. A valós, szabad versenyes világban fel lehet emelkedni, de csak bűnök által és ezért senki nem lehet boldog. Az ember nem találhatja meg a boldogságot ezen a földön: ez nem véletlenszerű, hanem eleve elrendelt, törvényszerű. Ez a mű tehát a menekülő romantika jellemző darabja.

            Felépítése: Tímea és Tímár egymásra találnak a metafizikai világban, Tímea továbbra is abban él, de Tímár Tímea elérése érdekében kilép a valós világba. Magasztos célja miatt le kell mondania eszmei tisztaságáról, és emiatt Tímea már nem tudja szeretni. Csalódottsága közepett Tímár rátalál az eszményi világra, mely mentes minden világi rossztól és itt végre megtalálja a szerelmet, a boldogságot, de ez Tímea boldogtalansága miatt nem lehet felhőtlen. A történet példázat voltát emeli ki a hitelesítési próbálkozás.

            Egy műben a durvaszerkezet (a cselekmény, a karakterek) kijelöl értelmezési lehetőségeket. Segítségével a művet értelmezni tudjuk, nagyjából magyarázatot tudunk adni a szereplők cselekedeteire. A valódi megértést, a szereplők valódi megismerését azonban csak a finomszerkezetben található információkkal tudjuk megtenni. Tehát a finomszerkezet finomítja a durvaszerkezet által nyújtott értelmezési lehetőségeket, jelentéssel tölti fel azokat, és hozzásegít a helyes értelmezéshez.

            Tímár beleszeret Tímeába és tulajdonképpen minden további cselekedete azt a célt szolgálja, hogy sikerüljön rátalálnia a lányra. Ám mikorra idáig eljut, Tímea már Kacsukába szerelmes. Ahhoz, hogy megértsük a cselekményszál eme egyik legnagyobb fordulatát, ahhoz Jókai jellemfestését kell megvizsgálnunk. Tímea - ki megtartja gyermeki ártatlanságát - a metafizikai világban van otthon. Így Tímár szerencséje, gazdagsága nem képvisel számára értéket, és mivel Tímár nem udvarol neki, a passzív jótevő szerepét játssza, ezért nem is tud szerelmes lenni belé. Sokkal inkább szimpatikus számára a valódi világban szerencsétlen, a magát csak sodortatni hagyó Kacsuka. A többi jellem kidolgozása is nagyon érdekes. Tódor Tímár ellenpárja: ugyanazok történnek vele is, de a származása, körülményei miatt ő gazember lesz. Tehát a társadalom berendezkedése eleve rossz. Az író szócsöveként Tódor bírálja a társadalmat: milyen jogon üldözi a társadalom azokat, akiket ő tett gazemberré. Nagyon differenciáltan mutatja be a negatív hősöket is, kiknek vannak mentségeik. Ilyen például Athalie is. Jóhírét kockáztatva elmegy Kacsukához, hogy megmondja, megvárja, amíg meggazdagodik. Kacsuka ezt elutasítja, ekkor Athalie fölajánlja magát. Athalie szemében ez nemes, önmagát megtagadó, a világgal dacoló cselekvés, Kacsuka azonban ezt mind negatívnak látja. Bonyolult, összetett lélekrajz bontakozik ki itt. A finomszerkezet jelentés-kiegészítő szerepében nagy hangsúlyt kapnak az előre- és visszautalások. Ez a regény ilyen szempontból az egyik legkidolgozottabb. Maga a technika is megváltoztatja a jelentést. A motívikus előre és visszautalással szépen berendezi a világot, a szereplőket is ezáltal gyűjti össze. Mindegyikkel természetes módon ismertet meg, véletlenszerűen kerülnek elő, így gördülékennyé teszi az olvasást. A sejtető előreutalás - mint neve is mutatja - sejteni enged bizonyos cselekményeket, így a regény jelentésének megformálásában is nagy a szerepe. Előkészítő előreutalás például a brazíliai ügynök és Dódi levele. Nem olvassák el azokat rögtön, így feszültséget okoznak. Utal arra is, hogy a gyilkossági kísérletnél megsebesíti Athalie Tímea homlokát. Végzetszerű, ennek így kellett történnie. Az egész konfliktus végzetszerű. Az előre- és visszautalások különösen nagy szerepet játszanak a regény jelentésében. Ezzel a történet végzetszerű lesz (eleve elrendelés).

            Jelentése: az ember nem találhatja meg a boldogságát ezen a földön. Ez nem véletlenszerű, hanem eleve elrendelt, törvényszerű.

 

 

 
< Előző   Következő >
Tanulási segédletek
Kötelező olvasmányok elemzései
Irodalom vázlatok
Történelem tételek
Nyelvtan tételek
Számítástechnika tételek
Szociológia tételek
Angol tételek
Növényvédőszer kémia tételek
Elsősegély tételek
Vállalkozásgazdaságtan tételek
Irodalom tételek 2.
Nyelvtan szóbeli tételek
Történelem tételek 2.
Biológia tételek
Angol szóbeli tételek
Angol nyelvtan tételek
Irodalom tételek 3.
Filozófia tételek
free counters
 
Template source from www.webhomez.net. Converted to Mambo template by Your Mambo Design.
© 2017 dezs.extra.hu - tételek gyűjteménye
Joomla egy nyílt forráskódú rendszer, mely a GNU/GPL Licensz alatt áll.