DEZS.EXTRA.HU
tételek gyűjteménye
 

Kezdőlap
Tételek
gardening.ro erdélyi kertészeti portál

Vörösmarty Mihály PDF Nyomtatás E-mail
Írta: dezs   
Share this!
Kidolgozott tétel  

Vörösmarty Mihály élete és műveinek elemzése

 

Vörösmarty 1800. december 1-jén született Puszta-Nyéken. Elszegényedett katolikus nemesi család. 7 évesen elkezd a helvét hitű evangélikus iskolába járni. A gimi öt osztályát 1811 novemberétől 1816 júliusáig a ciszterciták székesfehérvári iskolájában végezte el. A családot súlyos anyagi válságba sodorta az édesapa 1817-ben bekövetkezett váratlan halála. Vörösmartynak ekkor kenyérkereső

foglalkozás után kellett néznie, s gyámja révén már 1817 novemberében a Perczel családhoz került: Perczel Sándor három kisebb fiának

nevelője lett. Magánúton elvégezte a jogi tanulmányokat. 1821-22-ben kezdődött a reménytelen szerelem, mely Perczel Sándor legidősebb leánya, Perczel Adél iránt lobbant fel a fiatal és szegény

házitanító szívében. Áthidalhatatlan volt köztük a társadalmi különbség. 1822 nov. Görbőre

ment Csehfalvay Ferenchez joggyakorlatra. Itt került kapcsolatba a nemesi vármegyék

Habsburg-ellenes mozgalmaival. A nemzeti függetlenség kivívásának reménye és az

Etelkaszerelem kínzó reménytelensége ihlette Vörösmartyt nagy „eposzának”, a Zalán

futásának írására. 1824. december 20: letette az ügyvédi vizsgát. A Zalán futása nagy sikere

arra késztette, hogy csak az irodalomból éljen. 1830. nov. 17-én az Akadémia V.M-t taggá

választotta. Elismert író lett. Rendezett kiegyensúlyozott életét 1841-ben az alig húszéves

Csajághy Laura iránti fellángolt szerelem dúlta fel. Ez a szerelem házassággal végződött, a

mennyegzőt 1843. máj 9-én tartották Pesten. A 40-es évek második felében már kevesebbet

írt, s Petőfi mellett halványodni kezdett népszerűsége. A világosi katasztrófa testileg, lelkileg

összetörte. Bujdosott 1849-ben Bajzával együtt majd 1850-ben Pesten feljelentette magát a

katonai törvényszéken. De Haynau kegyelemben részesítette. Életének utolsó öt éve lassú

haldoklás volt. Dolgozni, írni szeretett volna, de erre már alig futotta erejéből. Betegsége 1853

őszén fordult komolyabbra. 1855 novemberében az egész család Pestre költözött, hogy a

költő állandó orvosi felügyelet alatt lehessen, de 1855. nov. 19-én váratlanul meghalt.

Zalán futása:

A főcselekmény szála szegényes, mivel a költő egyetlen forrása az akkoriban népszerűvé vált Anonymus

gesztája volt, de bővebb adatokat tőle sem kapott, saját képzeletére kellett támaszkodnia. Igazi értelme a

jelenhez szóló felhívás, saját korának kritikája. A hanyatlást Vörösmarty is erkölcsi okokkal magyarázta, s

érvelésében ott rejlett a titkolt remény is. Ez a tudat éltette a költő, s 25 évesen a nemzet tanítója akart

lenni. A Zalán futásának van egy személyes oldala is: a véres csaták mellett, a főcselekménytől

szerkezetileg is elkülönülve megjelenik a az idill, a szerelem. Vörösmarty boldogságvágya és az igazi

boldogság elérhetetlenségének keserű kínja, az Etelka-szerelem teljes kilátástalansága zokog a Zalán

futásának szerelmi epizódjában.

Csongor és Tünde:

Az öt felvonásos mesedráma megszületésére hatott Shakespeare mesejátéka a Szentivánéji álom, de

ennek ellenére a mű mégis eredeti és mélyen nemzeti alkotás. Az Árgilus királyfiról szóló história anyagát

a költő céljainak megfelelően alakította át és egészítette ki. A mesedrámában Csongor már nem királyfi,

hanem ifjú hős: maga a költő, akit az élet lényege foglalkoztat. A mesedráma arra az alapkérdésre keres

feleletet, hogy mi a boldogság titka, mi boldogítja az embert. A mesedráma szereplői: Csongor és Tünde

a két szerelmes, Mirigy a gonosz boszorkány, Balga a parasztember és Irma felesége, vándorok és

ördögfiak. Az I. felvonás az aranyalmafával, a boszorkánnyal és a tündérszerelemmel a mesevilág ismert

angulatát nyújtja, s ez addig tart amíg a két szerelmes el nem szakad egymástól. A II. felvonásban

kitűnik, hogy a dráma nem csupán dramatizált népmese. A hőse Csongor, nemcsak szerelmesét,

nemcsak a maga boldogságát, hanem az embereket is keresi. A tündérországot kereső Csongor három

vándorral alálkozik, akik az ábrándok és a szerelem iránt érzéketlen, önző, a boldogságot a pénztől, a

hatalomtól váró, kíméletlen embervilág megfestői. Tőlük kér útbaigazítást, de válaszukkal kiábrándítják a

földi valóság világából, és ennek következtében a szerelem vezércsillagának útmutatása szerint halad

tovább. A III. felvonásból kiderül, hogy az ördögfiak ártalmatlanná teszik a gonosz boszorkányt, Mirigyet,

a mindig zsörtölődő Irma kibékül férjével, a két szerelmes egymásra talál, Tünde Csongor kedvéért

lemond a tündérségről. Vörösmarty a mesedráma befejezésében adja meg az alapkérdésre a választ: az

ember a világ bajaitól független szerelmi idillben találja meg a boldogságot. Ebben a korban

Vörösmartyra hatott a népköltészet, ami a mesedrámából is kitűnik. Balga és Irma népi alakok, akiket

reális népi vonásokkal ruházott fel. A népi nyelv fordulatai hatják át a mű nyelvét is. Ennek szépsége,

változatos gazdagsága a mesedráma legnagyobb értéke.

 

 

Szózat:

Vörösmarty 1836-ban írta a Szózatot, abban a válságos történelmi pillanatban, amikor, nyílt szakításra

kerül sor a bécsi udvar és a magyarság között. Vörösmarty művészetében ettől kezdve a líra lesz az

uralkodó műnem, s a Szózatában nagy hazafias és gondolati költészetének első remekművét alkotta

meg. Maga a versforma, a versdallam zaklatottságot, erős belső feszültséget rejt magában. A Szózat

felhívás, kiáltvány, szózat a magyar nemzethez, s ez a jellege alakítja ki a szónoki beszédre emlékeztető

szerkezetét: a legfontosabb tétel a felhívás lényege. Az egész nemzethez szól, de úgy, hogy az egyes

szám 2. Személy használatával közvetlen, bensőséges kapcsolatot létesít az olvasóval a rendületlen

hűséget az egyes ember személyes, becsületbeli ügyévé avatja. Ellentmondást nem tűrő érvsorozatával

ezt a megszólítottat kívánja meggyőzni mondanivalója igazságáról a költő, de közben maga is átéli,

végigszenvedi a lehetséges ellenérvek elkeserítő vagy riasztó alternatíváját. A belső vita adja meg a

Szózat érvelésének igazi hitelét. A „hazá”-hoz kapcsolt két főnévi (bölcsőd - sírod), majd ennek

szinonimájaként a két igei metafora (ápol - eltakar) a haza fogalmát van hivatva megmagyarázni,

pontosítani: a haza az egyes ember számára a kezdet és a vég, életének egyetlen, értelmet adó kerete.

A bölcső és a sír metaforák által jelzett haza már magában foglalja a következő versszak inkább fogalmi

nyelven elhangzó parancsát, azt, hogy az egyes ember részére nincs a hazán kívül életlehetőség, a nagy

„világ” nem adhat otthont számára. A haza és a nagy világ itt még egymással szemben álló fogalmak: az

egyik befogad, a másik kizár, s ebből fakad az újabb ellentéteket felvonultató két sornyi megállapítás:

„Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.” Vörösmarty a Himnusszal ellentétben nem Istent,

hanem a Sorsot és a Végzetet említi. A Sors pedig szeszélyes és kiszámíthatatlan, indokolatlanul,

erényeinktől vagy bűneinktől függetlenül áld, vagy ver, nem a Végzetet elfogadva, hanem vele

szembeszállva kell élnie és halnia az embernek. S a következő három vsz. (3-5) épp ezt, az igazságtalan

Sorssal szembeszálló hősies küzdelmet mutatja be. Az „ezredév” a Szózat történelemszemléletében már

nem csupán „régi dicsőség”, hanem a nemzeti létért, a szabadságért folytatott váltakozó sikerű

küzdelemsorozat, bátor szembefordulás önnön hibáinkkal, a belső viszállyal s a Sors csapásaival, a

„balszerencsével”. Az alliterációk gyakorisága e három strófában, a 19. században is régiesnek ható múlt

idejű igealakok (kűzdtenek, elhulltanak) használata ünnepélyes komolyságot ad a stílusnak, megrendült

büszkeséget rejt a sorok közé. A jelen tehát nem szemben áll a múlttal, hanem annak egyenes

folytatása. A végzettel való viaskodás következménye szenvedések, veszteségek ellenére is a kiharcolt

élet, s ez végeredményben diadal a Sors ellenében. A „megfogyva bár, de törve nem, / Él nemzet e

hazán” többszörös inverziója s az „él” ige sor eleji hangsúlyos helyzete ezt a dacos, harcos múltat és a

kockázatos jelent vállaló öntudatot sugározza. A 7. vsz.--tól kezdve a jövő dominál a költeményben, a

múlt és a jelen ezentúl már csak egy-két utalásban szerepel. A költemény legfontosabb, leginkább vitatott

része a következő hat szakasz. A magát a Sorsnak meg nem adó nemzet ezredévi szenvedése jogán a

népek hazájához, a nagy világhoz fellebbez történelmi igazságszolgáltatásért.

Folytatható-e tovább az ezredévi szenvedés? Volt-e, van-e értelme az áldozatoknak, az ész, erő és szent

akarat összefogásának: Hogyan alakul a jövő? Ezek a kérdések kínozzák a költőt, akinek gondolatai már

csak az élet és a halál ellenpontjai között vibrálnak, elutasítva minden közbülső lehetőséget.

A 8. vsz-ban a költő az ezredévi szenvedés, a mégoly hősi, múltbéli küzdelmek hiábavalóságának

rémével viaskodik. A tiltakozásnak azonban nincsenek érvei, csak indulatai: a versszakok

kezdetén makacsul megismételt „Az nem lehet” tagadja csupán a múlt és a jelen küzdelmeinek,

áldozatainak értelmetlenségét. Ez az alig, illetve nem indokolt, de konok, szenvedélyes hit munkál tovább

a 10. strófában, hirdetve a százezrek óhajtott jobb kor eljövetelének nem a bizonyosságát, csak

szükségességét. A „Még jőni kell, még jőni fog” ismétlése és a „jobb kor” nem képes megindítani

Vörösmarty képteremtő fantáziáját: nem látja, nem tudja elképzelni azt. S ha van vallásos illetve

valláshoz kötött motívuma a Szózatnak, az itt található: százezrek buzgó imádsága száll a jobb korért

az Isten felé. Ezzel az áhított, de látni nem látott jobb korral szemben rögtön megjelenik a

megsemmisülés látomása. A „halál” felidézi a vérben álló ország képét, az egész nemzetet elnyelő

sírgödör iszonyatát, a gyászoló milliókat, a magyarságot megkönnyező népeket. A Szózat nemzethalála

azonban nem a lassú elkorcsosodásnak, az erkölcsi süllyedésnek szégyenletes utolsó stációja, mint

Kölcsey vagy Berzsenyi verseiben, hanem a jövőért áldozatokat is vállaló nemzet tragikus elbukása. A

nagy nemzeti gyászszertartás víziója után visszatér a vers a jelen feladataihoz. A változatlan szövegű

utolsó vsz. is lényegesen többet mond, mint a második, hiszen magába foglalja a balszerencsés múlt

után a jelen megpróbáltatásait s esetleg a nagyszerű halált is vállaló elkötelezettség parancsát. A lírikus

Vörösmarty a 40-es években jut el költészete csúcsaira.

Elsősorban az óda és az elégia lesznek

meghatározó műfajai, de az óda klasszicista egyneműségét a belső nyugtalanság és öngyötrő vívódás a

rapszódia felé sodorja.

 

Gondolatok a könyvtárban (1844)

Filozófiai elmélkedés. A Guttenber albumához képest megrendült a hite. Dante-i verskezdés.

Hová= ahová: vonatkozó névmás.

1.       gondolati körkép, az emberiség történelméről. Megjelenik a társadalmi ellentét problémája, ezeket a problémákat a könyveken kéri számon. Rongyok→ nyomorról vallanak↔ ez megcáfolja a könyvek tartalmát. Ellentét (buja-szűz, törvény-lázadók) vezet az „Irtózatos hazudság mindenütt!” felkiáltáshoz. Romantikus képalkotás, látomás.

2.       gondolat: „ment-e a világ a könyvek által elébb” igenlő formában ad tagadó válasz. Egyre elkeseredettebb gondolatok, kérdések. A könyvek írói is szenvedtek, még elkeserítőbb, hogy íróként jön rá, hogy a vigaszt adó könyvek hatása nem érezhető a világban.

 

 

 
< Előző   Következő >
Tanulási segédletek
Kötelező olvasmányok elemzései
Irodalom vázlatok
Történelem tételek
Nyelvtan tételek
Számítástechnika tételek
Szociológia tételek
Angol tételek
Növényvédőszer kémia tételek
Elsősegély tételek
Vállalkozásgazdaságtan tételek
Irodalom tételek 2.
Nyelvtan szóbeli tételek
Történelem tételek 2.
Biológia tételek
Angol szóbeli tételek
Angol nyelvtan tételek
Irodalom tételek 3.
Filozófia tételek
free counters
 
Template source from www.webhomez.net. Converted to Mambo template by Your Mambo Design.
© 2017 dezs.extra.hu - tételek gyűjteménye
Joomla egy nyílt forráskódú rendszer, mely a GNU/GPL Licensz alatt áll.