DEZS.EXTRA.HU
tételek gyűjteménye
 

Kezdőlap
Tételek
gardening.ro erdélyi kertészeti portál

József Attila 1.rész PDF Nyomtatás E-mail
Írta: dezs   
Share this!
Élete:,Költészete:,A költői kibontakozás,Éjszaka-versek,A biztatás motívuma  

 

József Attila

(1905-1937)

 

József Attila költészete példa és mérték lett, s ez a hatás máig élő. Ady a 19. századi világkép megrendülését élte át a 20. sz. küszöbén, József Attila már az Ady tapasztalataival is dúsított 20. századi világképét, amelyben a társadalom és az egyén sorsa még kiélezettebben vetődik fel. Nemcsak saját korának, hanem az utána következő korszakoknak, az egész 20. századnak az alapkérdéseit tudta költészetének fő mozgatójává tenni, méghozzá a korban lehetséges poétikai eljárások szintézisének megteremtésével.

 

Élete:

1905. április 11-én született Budapesten. Édesanyja Pőcze Borbála, vidékről származott, és mosónő volt. Édesapja, József Áron szappanfőző munkás volt, majd „Amerikába vándorolt”, de csak Romániába jutott el. József Attilának két testvére volt: Jolán és Etus. Anyja egyedül maradván az Országos Gyermekvédő Liga révén Etussal együtt Öcsödre adja nevelőszülőkhöz, ez az első törés József Attila életében. 1918-ban meghal édesanyja, ez a második törés. Édesanyja halálát nem tudja feldolgozni. Ambivalens érzések jellemzik, egyszer gyűlöli, egyszer imádja. Édesanyja halála után sógora, Dr. Makai Ödön veszi magához, aki iskoláztatni is hajlandó, így kerül Makóra. Itt figyelmek fel először verseire. Később Juhász Gyula fedezi fel Szegeden, atyai jóbarátja és tanítója lesz. Az ő segítségével jelent meg első verseskötete 1922-ben, a Szépség koldusa. A szegedi egyetem bölcsészkarán volt hallgató, s a francia nyelvet vette fel a magyar mellé. A szegedi egyetemről eltanácsolják a Tiszta szívvel c. verse miatt. 1925-ben Bécsbe ment, majd Párizsba. 1930-ban belekapcsolódott az illegális kommunista párt munkájába. A mozgalomban ismerkedett meg Szántó Judittal, aki több évre élettársa lett. 1935-től lappangó idegbetegsége többször is előtört, a pszichoanalitikus kezelések sem segítettek. Paradox módon a költő utolsó szerelme is pszichológusnő volt, Kozmutza Flóra. 1936-ban a Szép szó című folyóiratnak lett a társszerkesztője. 1937-ben betegsége egyre jobban elhatalmasodott, a kórházi ápolás sem használt. Nővérei vették magukhoz penziójukba Balatonszárszón. Maga vetett véget életének 1937-ben, egy tehervonat kerekei alatt halt meg.

 

Költészete:

József Attila lírája összefoglalja és kifejezi a két világháború közti magyar viszonyok minden problémáját, a magyar nép minden érzését és gondolatát; a magyar munkásosztály szemével látja, fogja egybe és jeleníti meg a világot.  Az induló fiatal költő Adyhoz és Juhász Gyulához kapcsolódik; de sajátja már a Makón megfigyelt tájak, emberek reális, pontos, tömör ábrázolása; s ott ég ezekben a versekben az otthontalanság, a kivertség fájdalma, a változtatni akarás. Később magába olvasztja az akkor divatos német expresszionizmus és ugyanakkor az ún. magyar újnépies költészet indításait. Hosszan áradó szabad verseiben ott feszeng a modern technika, a nagyváros, az új fogalmak, a jobbra, másra törő fiatalság lázadása. A Nincsen apám kötet csodálatos szerelmi verseiből a szerelem, a beteljesülés és a csalódás széles íve rajzolható ki. Szerelemverseit mindenütt nyomon kíséri a magyar nép fájdalmát, elhagyatottságát idéző versek sora, félig népies és félig groteszk hangon. Költészetének fordulatát az 1930-as év hozza: 1930. szeptember 1-jén tizenegy év után először lép ki a budapesti munkásság az utcára. József Attila költészetében is megjelenik a proletárforradalomra való buzdítás. A Döntsd a tőkét kötet versei a legkülönbözőbb formákban, és modorban sugallják a forradalom elkerülhetetlenségét. Verseinek egy sora arról vall, miként vált ő maga forradalmárrá. Mások a közvetlen agitációs líra eszközeivel buzdítanak harcra, ismét másokban pedig a természet válik jelképpé. A forradalmi hullám apadtával sem csökkent költészetének forradalmi ereje, inkább mélyebbre hatol és magasabbra szárnyal. 1931. év végén születik a Munkások, az új típusú munkásábrázolás első példája, majd folyamatosan a Külvárosi éj és a Medvetánc kötetben összegyűjtött nagy gondolati versek: a Külvárosi éj, Téli éjszaka, Óda, Elégia, A város peremén. Bennük a valóság aprólékosan pontos és hiteles megfigyelése egyesül az átfogó gondolati megformáltsággal. Költészete nem titkolja el az ellentmondásokat, a valóságos helyzetet. Élete utolsó éveiben írt költeményeiben, a Nagyon fáj kötet verseiben egyéni s közösségi fájdalom, elhagyatottság s szenvedés is megszólal. De legmélyebb fájdalmán is felülemelkedik, a biztató jövőben, az értelmes világban keres vigaszt, bízik az emberi ész erejében. Utolsó éveiben a Flóra-versek, a nagy politikai versek, s egész életútját összefogó nagy költeményei a legkiemelkedőbbek. Költészete eszmeiségben, költői erőben, gondolati összefogottságban, egyetemességben egyaránt kimagasló, ugyanakkor költői megformáltságban, dallam- és formabőségben, nyelvi játékosságával és tömörítő erejével a magyar líra Ady utáni legnagyobb s legmélyebb hatású képviselője.

 

A költői kibontakozás

Második kötete, a Nem én kiáltok Szegeden jelent meg 1925 januárjában. Ebben már nagyobb számban szerepelnek kassákos expresszionista jellegű és szabad képzettársítású versek. A szabadvers a kötetlenebb formát, merészebb asszociatív képalkotás lehetőségét is jelentette a fiatal költőnek. A versekben megszólalnak a lázongásának, a testvériség hirdetésének hangjai. A forma fegyelmét a kötetlenebb gondolatáramlás váltja fel, s megjelenik már az egyéni képalkotás is. A kötet címadó verse (1924) költői program is. A költői hivatás újszerű hitvallását fogalmazza meg. Első és utolsó két mondata nem ellentétet, inkább összetartozást fejez ki. A versben kozmikus világszemlélet jut kifejezésre. A költő valami feltartóztathatatlan, elemi erejű változás közeledtét jelzi, ezt jeleníti meg apokaliptikus képekben. Nem tudja mit hoz ez a változás, borzalmas veszélyeket-e vagy nagyszerű lehetőségeket. Várja is, meg retteg is tőle. Menekül a közelgő vihar elől: el akar tűnni, a dolgokba szeretne belesimulni. A „menekülés-rész” nyolc sorának 2. személye önmegszólítás, de a többi „szegény”-hez is szól, s a menekülés is a szegény emberek közösségéhez vezet. A versben megszólal az emberek közösségében és a világban való panteisztikus feloldódás vágy. A lírai én valami kozmikus megváltásra vár, a megőrült sátán ellen segítségül hív minden létezőt: „Ó gépek, madarak, lombok, csillagok!”. Ezek a költői fogalmak később egész költői világának jellemző motívumaivá nőnek, mint ahogy a tisztaságot, átlátszóságot, ártatlanságot kifejező forrás, üveg, gyémánt, fürösztés is. A sok ige mozgalmassága, ezek a képi és nyelvi kifejezések is az expresszionizmust idézik. Vers szimultán technikával egyszerűen egymás mellé helyezi a képek sokaságát.

A Tiszta szívvel az alig 20 éves fiatalember léthelyzetének és ebből fakadó életérzésének pontos megörökítője. Viszont nem magánvallomás, mert kifejezi a háború utáni fiatal nemzedék kilátástalan sorsát, s az ez ellen küzdő anarchista lázadást is. A nagyfokú személyességgel kifejezi, hogy nincs semmije, a hiány leltárával indul a mű, s ez a leltár az adott társadalom teljes megtagadása, az éhezés pedig hangsúlyosan életrajzi elem. A tagadást elég nyomatékosan fejezi ki a vers: az első 6 sorban 11 tagadás van, s a sorok teljesen a tagadásokra épülnek fel. A hiány leltára és az éhezés ténye kölcsönösen magyarázzák és értelmezik egymást. A 2. vsz. a lírai hős helyzetének előbb tárgyias, majd jelképes megjelenítése, a 3. vsz. a lehetséges megoldást rögzíti, a 4. pedig ennek következményeit. A költőt erkölcstelennek tartották e verséért, ám az ördöggel szövetkező költő vallomásában éppen a tisztaság a hangsúlyos motívum. A vers ütemhangsúlyos ritmusú.

József Attila ezek után felfedezi a maga számára a népköltészet „szürreális” elemeit, s így született meg a Klárisok c. verse, mely a harmónia és a diszharmónia állandó egymásba játszása (szép és rút, szerelem és halál, idilli és groteszk) a Márta-szerelem idején íródott. Az ellentétesség és a párhuzamosság a szervező elve a műnek, mely két részre osztható. Az első két vsz. egy állapotrajz, míg a második kettőben az időbeliség képzete a fontos. Rengeteg a szövegben a névszó és a névelő, mégis nagyon mozgalmas a vers, s a népi elemek ill. a stilizáló nyelv a tudatos többértelműséget keresi. Az alapellentétet a „klárisok a nyakadon” és a „kenderkötel nyakamon” sorpárok fejezik ki, s megjelenik a szépség ellentettjeként a groteszk is. Nagy a távolság a két ember között a társadalmi különbségek miatt, bár az sejtődik, hogy szerelmük nem reménytelen.

 

Éjszaka-versek

Ekkoriban kezdtek érződni verseiben a filozófiai irányzatok, melyeket J. A. formálta és esztétikailag végiggondolta. A versek közös jellemzője a szorongató magány, a konkrét pontból való elindulás, kóborlás az éjszakában, amely a társadalmi pusztulást mutatja metaforákkal, benne a költő helyzete, ars poeticája. Költészetében gyakori a külvárosi táj képe, ami a kapitalizmus világát kifejező forma. A megjelenő tájak pedig úgy fejeznek ki belső tájat, belső állapotot, hogy a tájleírás, a tudatállapot rajza, valamint a valóság objektív szándékú gondolati elemzése egymásra rétegződik, s az elemek kölcsönösen értelmezik, magyarázzák egymást. A komplex képekben több valóságsík van jelen, s az ezek közti feszültséget érzékeli a tudat. A képekben fény- és időképzet vonul végig. Bizonyos motívumok, szimbólumok a költői világkép tartópilléreivé válnak, s a külvárosi táj meghatározó motívum. A vers jelen ideje az éjszaka szimbolikus jelentésűvé válik az emberi lét feltételrendszerét fejezi ki. A leírás minden lényeges eleme magába foglalja az értelmezést. A költő magatartása szemlélődő. Az indító vershelyzet a valóság megszemlélése az érzékek és a tudat által. Az elkötelezettség kifejezési módja az őrzés, a virrasztás.

Az éjszaka-versek előképe a Holt vidék (1932), mely J.A. legkedvesebb saját verse volt. Ez a vers a szemléleti és poétikai átmenet tükre. Látszólag hagyományos tájleíró vers, ám a táj bemutatása személytelen tárgyiassággal történik. A téli alföld ábrázolása már hagyományos ábrázolási elem (Petőfi: A puszta, télen; Ady: A magyar Ugaron). A holtvidék tája önmagát is jelenti, ám egy léthelyzet szimbólumává is formálódik. A táj holt és hideg volta a fizikai mellett társadalmi jelentést is kap, melyben azt fejezi ki, hogy az emberek szegénységén nem lehet változtatni. Kifejezi, hogy a felszínen az emberek nem tesznek a helyzetük ellen semmit, ám a lelkek mélyén nagy folyamatok zajlanak. Később pedig arra utal, hogy a természet, a történelem és a lét egymásra rétegződik. Itt is csak szemlélődik, s nem buzdít cselekvésre, mint ahogy azt korábban tette, s nem is próbál meg segíteni, mert nem is lehet. A táj leírása a távolabbiaktól a tanyáig jut el. Az 1. vsz-ban behatárolja a teret: víz, puszta, ég, mező. A 2. vsz-ban előbb általánosít, majd konkretizál a tó és a ladik képével. A 3. vsz. mitikussá válik az időképzet és a halálképzet bevonásával, a képek mind a halálra utalnak. A 4. vsz. a szőlő, az 5. a tanyai ház, a 6. az ól, a 7. a szoba képével tárul elénk. A záró szakasz utal a tájrajzra és az idő előrehaladására is, s a tulajdonosnak, a tájnak és a lakónak a viszonyát nevezi meg. Itt minden van az uraságnak, de a parasztnak semmi sincs. Meghatározó szerepe van a kibontott és jelzett ellentéteknek ( távol és közel, csönd és hangzósság, van és nincs …), ám a nagy ellenpont, a nyár nem jelenik meg. Nagy szerepük van a zenei elemeknek a szépség megjelenítésében. Ritmusa egy népdalt követ. A hangok, és a hangzósság visz mozgást a holt tájba, s továbbá nagy szerepe van az alliterációknak is.

A költői fordulat igazi kulcsverse a Külvárosi éj (1932), melyben kidolgozott költői eszközök, motívumok találnak egymásra, s új költői minőséget hoznak létre és a szemlélet is átvált. Egyszerre tájleíró és a sötétedést bemutató verset ígér az indító komplex költő kép. Megjelenik a szerpentin-hasonlat, s az utas egyre többet lát a tájból és a benne élő emberekből is. A társadalom és az egyén léte pihen éjszaka, mégis megmutatkoznak a különböző magatartásformák. Az egyik dolgozik (rendőr), a másik kikapcsolódik, a harmadik megváltozik (elvtárs). Sokan alszanak, ám az alvás is lehet sokféle: a korcsmáros, a szövőnők és a vasöntő is máshogy alszik. Az utas is álmodik egy forradalomról. A látomás után a verszárás visszaránt a valóba, ám ebben a látomásban a szegények és az ön buzdítása is benne van. A tényszerűen megragadható valóság és a látomás ugyanúgy szétválaszthatatlan egymástól, mint az éber és az álmodó ember. Fontos a csönd motívuma, melynek a sötétségben megnő a szerepe, s ez a csönd a halál birodalma. Egy másik jellegzetes motívum a víz, az áramlás. Jelen van itt a nyirkosság, nedvesség képzete is, mely a szegénységhez kapcsolódik. De itt van a csattogó víz is. A vízképzet tudja a legszemléletesebben összefogni a forradalom elodázásának és a forradalom szükségességének ellentétét. A vers utolsó harmadában mindenütt a mozdulni akaró mozdulatlanság képeire bukkanhatunk. A vízképzettel párhuzamosan bontakozik ki a vas és az érc motívuma, s a vas a lényeg kifejezője lesz, a megjelenő vastárgyak a munkásságra, a nehéziparra utalnak, ám a győzelem nem a harc, hanem a szívós munka eredménye lehet csak.

A város peremén c. elégia 1933-ban keletkezett. A város peremén a munkásosztály történelemalakító hivatásáról szól, ezt a költő az emberiség megvalósult, illetve a jövőben lehetséges fejlődése szempontjából értelmezi. Szükségszerű győzelmüket megcáfolhatatlan igazságnak tekinti a költő. A vers kerete a költő monológja, 2. és 14. vsz-ban viszont osztálya személytelen tagjaként fejti ki történelemszemléletét. A költeményt olyan módszerrel indítja a költő, mely más hasonló jellegű verseiben (Óda, A Dunánál) is megfigyelhető. A lírai ént környező világ szemléleti képét kapjuk a hely („a város peremén”) és az idő („alkony”) megjelölésével. A konkrét kép a „Lelkünkre így ül ez a kor” sorral emelkedik általános szintre, és a lerakódás motívuma az emberi élet minőségének a jelzője lesz. Általánosítva keresi a külvárosi táj jellegzetességeit. A költemény leghosszabb, középső szerkezeti része azt a történelmi-társadalmi folyamatot mutatja be tárgyiasítva, melynek során a munkásosztály kialakult. Ennek az „új nép”-nek éppen kifosztottsága, megaláztatása teszi lehetővé, hogy az egész emberiségért lépjen fel, minden emberi törekvést beteljesítsen. A történelmi visszapillantás végül a jelenhez vezet. A gép szerepének megvilágítása már azt a helyzetet mutatja, amely a múlt eredményeként és a jövő előzményeként kialakult. A gép az ipari társadalom jelképe. Az ember létrehozta gép alkotója ellen fordul, az ember fölé emelkedett. A gépet csak a munkásság képes újra az ember szolgálatába állítani. Továbbá felveti a, hogy a tőkés a munkástól és a géptől az ami, ennek a viszonyrendszerét ecsetelgeti ebben a részben, a 2-7. vsz-ban., mely egy öntudatos önelemzés. A kérdő és felkiáltó mondatok sokasága is érezteti, hogy a költemény a tetőpont felé közeledik. A 11-14- vsz. látomás a jövőről, a forradalomról. A forradalom nagyarányú szimbolikus jelképét az Internacionálé kezdő szavai vezetik be. Három vsz-ban szerepel az üzemek fölé emelkedett „kormos, nagy szív” szimbóluma, mellyel a vers himnikus magasságokba emelkedik, míg a 14. vsz-ban az elme képe tűnik fel. A szív és az elme e költészetben az öntudatlan és a tudatos életet különbözteti meg. A rend és a törvény is kulcsfogalom itt. A törvény a természeti és a társadalmi lét objektív szabályait, igazságait jelöli. Az új rend megvalósulásával belső átalakulás megy végbe-erre utal a „megvalósul” és a „tudomásul veszi” kifejezés is: az ember megérti  a külső világot és tudatosítja a belső természetet is. Így teljesedik ki az élete. Az „ösztönök”-nek a „termelési erők” mellé rendelése azt is mutatja, hogy a lírai én nem tud belenyugodni az emberi boldogtalanságba, fontosnak tartja és politikai programmá teszi az ösztönök harmóniájának emberi igényét is. A rend kétarcú fogalom: egyrészt a tudatos jövő harmonikus világa, másrészt a kapitalizmus kietlen világa. A zárlatban újra megjelenik „a város pereme”, de most már olyan térként, ahol az emberiség valóra válthatja lehetőségeit. A világban ugyan folytatódik a korom „hullása”, a „lerakódás”, de a költői én most már a világ tudatos szemlélője, akinek szerepe az emberi belső világban ugyanaz, mint a munkásoké a külsőben: a harmónia megszerkesztése.

E verssel egy időben keletkezett az Elégia c. költemény is. Itt az osztály jelenlegi helyzetén van a hangsúly, s a költőnek azt kell megállapítania, hogy az emberek semmit sem tesznek egy jobb jövőért. A vers műfaját tekintve is igazi elégia, a jövőt elérhetetlen távlatként csillantja fel. A vers legfontosabb szervezőelve a szemlélődő magatartás és a teljes azonosulásnak a kibontása. Innen származik a költő, itt él, és ide köti a sorsa, a jövője. Az Elégiában a külvárosi táj teljesen mozdulatlan, de ezt az állapotot ellentétek feszítik, ám fő motívum szerint „az egész emberi világ itt készül. / Itt minden csupa rom.” A romok világa, a külváros nem szép. Mégis fellelhetők a versben a széppé varázslás elemei. Hiszen nem egy idegen világot mutat be a költő, hanem a sajátját. Otthon érzi itt magát, a megkötöttség, a hazaszeretet verse az Elégia.

 

A biztatás motívuma

Az őrzés, a virrasztás, a helytállás a történelmi éjszakában olyan magatartás, amely feltételezi a megváltozó jövő tudatát. A virrasztó „elme” tudja ezt a jövőt, de a mindennapi emberi tudat számára áthidalhatatlannak látszik a szakadék a jelen és a jövő között. Szükséges egy olyan gondolati erő és kifejező motívum, amely csökkenti ezt a távolságot; s ezt a költő a biztatásban találta meg. A helytállás azért kötelessége az egyénnek, mert csak így tarthatja ébren a reményt.

Az Óda (1933) c. vers is a szintézisversek közé tartozik. A művet szerelem, a harmonikus emberi kapcsolat verseként szokás olvasni. Ha figyelmesen olvassuk a verset, akkor belátjuk, hogy az új szerelem beteljesülése, a kapcsolat csak a képzelet síkján válik világossá. Talán ez is hozzájárul, hogy az Óda ennyire általános érvényű legyen, hogy általában az emberi szerelem legyen a tárgya. A vers indítása a szemlélődő költőt mutatja a tájban, mely harmonikus, nappali, nyári táj. A táj minden eleme a szeretett lény képét villantja fel. Mivel kedvese letávozott leltárba veheti a történteket, s a vers tárgyias indítása ellenére ódai hangvételű vallomás a szerelemről. Az emberi lét legcsodálatosabb, a személyiséget minden értelemben megmozgató állapotról van szó, mely a szívet is fellelkesíti, s így kitörölhetetlen a tudatból a szeretett nő. Majd a kedvese testét egyedülállóan himnikusan írja le. Az alászállás a testbe, az öntudatlanságba a létet mutatja be, s megjelenik az elmúlás képe, ezért felszólítja az olvasót a kiáltásra, a halállal való szembeszegülésre, addig, amíg még lehet. A 4-5. vsz. több kétértelmű jelentést tartalmaz, hiszen utalhatnak a beteljesülésre ill. annak hiányára is, vagy a két személyiség egyesülésére és annak sikertelenségére is. A 6. rész 3 „talán” szava olyan feltételességet erősít, amely kételkedik abban, hogy ez valóságos szerelmi kapcsolat volt. A Mellékdal versbeli életrajzi helyzetet is rögzít, akárcsak a versindítás, mert kifejezi, hogy a távollét találkozássá változhat. A versre jellemzőek a részek közti átkötések. Mindig az egyik rész záró motívuma, ott van a következő szakaszban: 1-2-ban a te és a természet, a 2-3-ban szeretlek, a 3-4-ben a test, a biologikum jelzése, a 4-5-ben az öntudatlan örökkévalóság, s az 5-6-ban az elveszettség, míg az 1-5-ben ill. a 6-ban a lehetséges és a valóságos fogalma. A versben sok a párhuzamosság és az ellentét is az egyes szakaszok között.

A költő hosszabb időn át készült az általa is összegzőnek tartott mű megalkotására, s ennek eredménye lett az Eszmélet (1934) c. verse. Ez a költeménye a filozófiai igényű költészet egyik magyar csúcsteljesítménye. Sokan a marxizmussal azonosuló szemléletmódot vélnek benne felfedezni, ám az egzisztencializmussal rokonságot találó értelmezések is megjelentek már, ill. egyre nyilvánvalóbb a bergsoni hatás. Továbbá a vers nagy kérdése még a szintéziskeresés fogalma is. A mű lényege a sokoldalú rétegzettség, s rétegek hol egymásra épülnek, hol szemben állnak egymással. Az axiómaszerű kijelentések, az életbölcsességek a szaggatott építkezés, az enigmatikus jellege filozófiai gondolatgyűjteményre is utalhatna, de ez mégis egy költemény. Megteremtette benne a költő a szemléletesség és az elvontság kivételes összhangját teremti meg. Értelmezés szempontjából már a cím is talányos, mert sokan a szó alapjelentésére gondolnak, ám Bergson fő művének is ez a központi fogalma. Szerinte az élőlények sajátossága az élet, melynek két összetevője van: az értelem és az ösztön. Az Eszmélet 12, számokkal elkülönített, azonos formájú, ritmusú részből áll. A 8 soros szakaszok jambusi nyolcasokból és kilencesekből állnak, a rímelés szimmetrikus, ami az egyes részek zártságát, kerekdedségét fokozza. A vers szerkezetét tekintve az első nagy szerkezeti egység a képzet és a tett távolságát mutatja be, a vers második egysége azt vizsgálja, hogy milyen legyen a követendő magatartás, ha állandósulni kényszerül az eszmélet állapota. Továbbá az 1. rész hajnala s a 7. és 9. rész éjszakája a remény és a reményvesztettség ellentéte, s az ösztön és az értelem különbözőségének a kifejezője is. Az I. rész hajnal-képe himnikus hangvételű. Ez a tavaszi hajnal az ébredés és az ösztön világa, melyben zeneiséggel fogalmazódik meg a létreébredés szépsége. A II. rész az álmok, az irracionális világát idézi fel. Itt az álomképek rendjét a nappal kiábrándultsága váltja fel, s az ébrenlét felismerése, hogy a valóság embertelen. A III. rész az életrajziasan személyes, az éhezés motívumából indul ki, mely a kielégítetlenséget és a boldogság hiányát jelképezi. A szakasz ironikus közlésmódban kifejezi, hogy ez az állapot alkalmas a lét kérdéseinek válaszkeresésére. A IV. részben megfogalmazza a determináció (minden-mindennel összefügg) gondolatát, s rámutat, hogy az álom kuszasága lehetetlenné teszi megvalósíthatóságát. A szakaszban az élő és a hasított fa kettőssége az egész és a széttört egész szembeállítása filozófiai tétellé válik. Az V. rész a legegyértelműbb rész, mely egy illusztráció a determinációhoz. Az elmélkedéshez ez is adalék, hiszen a félelemérzet eredetét is fellelhetjük benne, s a determináció ott van a gyerek és az őr ellentétében is. A VI. rész egy újabb összegzés, ahol kifejezi, hogy az ember szeretne egészségesen és szabadon élni egyénként és a társadalom polgáraként is. Itt ennek a lehetséges programja szólal meg. A megjelenő ház képe viszont inkább a lélek, s nem a test otthona. A VII. rész a nyitórésszel egybevethető „ébredés” az eszmélkedés értelmében. Időbeli kettősség is megfigyelhető: az értelem felismerte a törvényt, majd eldöntötte, hogy az nem egyértelműen determinált. A VIII. részben rámutat arra, hogy a képzet csak múltbeli, s a jelen a világegyetem-börtön racionális látomásával ragadható meg. A Föld egésze egy börtön, s e rabság pedig az emberi lét egyetlen létbe zártságára utal. A IX. rész lényegét a világ és a személyiség egymás mellé állításában lelhetjük fel. Az „arany öntudat” az eszmélet folyamatának csúcspontja, egyrészt a szeretet, másrészt a küzdelem határozza meg. A X. részben a boldogság életképszerű „pillanatfelvétele” következik. Az életkép néven nem nevezett „hőse” a disznó, s így a boldogság fogalma többsíkúvá, többértelművé válik. A XI. részben elutasítja azt a viselkedést, mely az elmélkedés folyamatának a végeredménye. A disznót itt sem nevezi meg, csak ironikusan ábrázolja, s emberi tulajdonságokkal ruházza fel. A XII. rész a szemléletes és a nem szemléletes rétegek szintézise. Valóságos életrajzi háttere van, s ebből bontja ki azt a magatartásformát, amelyet ő maga vállal.

 
< Előző   Következő >
Tanulási segédletek
Kötelező olvasmányok elemzései
Irodalom vázlatok
Történelem tételek
Nyelvtan tételek
Számítástechnika tételek
Szociológia tételek
Angol tételek
Növényvédőszer kémia tételek
Elsősegély tételek
Vállalkozásgazdaságtan tételek
Irodalom tételek 2.
Nyelvtan szóbeli tételek
Történelem tételek 2.
Biológia tételek
Angol szóbeli tételek
Angol nyelvtan tételek
Irodalom tételek 3.
Filozófia tételek
free counters
 
Template source from www.webhomez.net. Converted to Mambo template by Your Mambo Design.
© 2017 dezs.extra.hu - tételek gyűjteménye
Joomla egy nyílt forráskódú rendszer, mely a GNU/GPL Licensz alatt áll.