|
Magyar nyelvtan tétel
1.
Közlésfolyamat
A
kommunikáció a
latin communicatio
főnévből ered, ami
közzétételt, közlést
jelent. A közlésfolyamat
(kommunikáció)
tájékoztatást,
információk cseréjét,
közlését jelenti valamilyen erre
szolgáló eszköz,
jelrendszer (mindenekelőtt a nyelv)
segítségével. Nyelvi
eszközökkel történő
gondolatcsere verbális
→
kommunikáció, de lehet második
jelrendszer is, a gesztusnyelv (mimika,
gesztusok, testtartás). Minden folyamatot, amelyben
legalább két résztvevő
valamilyen jelrendszer segítségével
egymással információt
cserél,
kommunikációnak nevezzük.
A
közlésfolyamat
létrejöttéhez
szükséges tényezők:
-
résztvevők:
beszélő:
nyelvi
és nem nyelvi jelekkel üzenetet küld a
címzettnek
hallgató:
értelmezi, felfogja, esetleg
válaszol, ekkor a szerepek
megcserélődnek
-
kód:
Az üzenetet kifejező összefüggő
jelek, nyelvi és nem nyelvi jeleket
használunk.
Nyelvi kódok írott vagy beszélt
formában fordulnak elő.
-
közös nyelv:
azonos gondolkodásmód,
szóhasználat
-
csatorna:
ezen a csatornán jut el az üzenet a
beszélőtől a hallgatóig (hallható,
látható,
tapintható,
vagy több: beszélgetés)
-
közös valóság
→ világból
szükséges ismerni
-
közös előismeret → A
beszélgetés
tárgyáról megfelelő ismerettel kell
rendelkezni
-
közös előzmények
→ megkönnyítik
a közlésfolyamatot, a partnerek
félmondatokból
megérthetik
egymást.
-
beszédhelyzet: a
szövegnek mindig az adott helyzetbeli
jelentését kell értelmezni (ez nem az
én
asztalom)
A
üzenet szerepe a
tájékoztatás,
az érzelmek kifejezése, és
felhívás is lehet.
Ha
bármelyik tényező hiányzik,
nem jöhet létre a
kommunikáció.
A
zaj a kommunikációs
folyamat megzavaró,
üzenettorzító, a célba
érést megakadályozó
tényezője.
beszélő
csatorna
üzenet
beszédhelyzet
hallgató
kód
Közös nyelv,
kapcsolat
FELADAT:
1
példamondat: Mikor válik
üzenetté?
Életem
legszebb napja ez.
|
