Történelem tétel
1. A magyar nép eredete
és vándorlása; honfoglalás
A magyar
nép
eredete és vándorlása:
Népünk
őstörténetéről írott
emlékeink nincsenek, erről a
korról a legtöbb információt
a magyar nyelvtörténeti
elemzéséből ismerhetjük
meg. Ezen kívül földrajzi ismeretek,
régészeti leletek, néprajzi
összehasonlítások
segítségével tudjuk
népünk legrégibb
történetét felidézni.
A magyar
nyelv
és a magyar nép a finnugor népek
családjából származik.
Ennek bizonyítéka a
közös szókincs, a nyelvszerkezeti
sajátosságok és a
hangsúlyozás.
Az őshaza
valószínűleg
Nyugat-Szibériában, az Ob folyó
alsó folyása melletti erdős
sztyepp volt. Elsősorban halászat és
vadászat adta őseink élelmét. Ebben az
időben egy nagy közös nép volt, az
uráli. Kr.e. IV. évezredben már a
finnugor
népcsoportba tartoztunk és Kr.e. III.
évezredben már ugorokról
beszélhetünk.
Fejlődésnek indult a halászat-vadászat
technikája, új eszközöket
kezdtek el
használni (pl. csiszolt kőeszközöket
és nagy edényeket). Kr. e. 2000
körül
kivált az előmagyarok csoportja, ők melegebb,
szárazabb vidékre, délkeleti
irányba húzódtak. Itt már a
déli szomszédok hatására
beindult a termelés és az
állattartás. Fokozatosan álltak
át a termelő életre a
zsákmányolóról. Elterjedt
a fémszerszámok használata. (kapa,
bronzsarló, őrlőkő) Kr.e. 1500 körül pedig
beindult a nomád állattartás is
(juhokat és lovakat tartottak). Ebben a
korszakban nagyot fejlődött a bronzművesség. Kr.e.
800 környékén pedig
kialakult a magyarok népcsoportja és
hűvösebb, nedvesebb éghajlatú
területre
költöztek. Ekkor alakult ki a népi
öntudat, és természetesen a
név is. Kr.e.
500-ban a magyarok már a Dél-Urálban
laktak (Cseljabinszk környékén),
fejlődött
a kereskedelem, “fegyveres erők” alakultak ki,
íj, nyíl, kard, lándzsa, pajzs
és páncél
használatával. Kr.e. 500 és Kr.u. 550
között őseink
átköltöztek
Baskíriába, (a Volga, Káma
és az Urál által határolt
területre) melyet más néven
Magna Hungáriának nevezünk. A
földművelés jelentősen fejlődött,
megismerték a
vaspapucsos faekét, és egyre nőttek a vagyoni
különbségek.
Valószínűleg ott
alakult ki a hét törzs. (Nyék, Megyer,
Kér, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Keszi).
A VIII. század közepén
Levédiába költöztek
és a kazár birodalom
fennhatósága
alá kerültek. Számos
mezőgazdasági technikákat tanultak el,
és a
kereskedelemmel is megismerkedtek. Így már a
letelepülő állattenyésztés is
gyökeret vert, baromfit, marhát és
sertést tartottak. A kazárok által
elterjedt
a rovásírás is. A kazár
kagán egy fejedelmet bízott meg
vezetésükkel (kende,
kündü), de a valóságos hatalmat
a nép vezető rétegéből
kiválasztott gyula
tartotta a kezében. A IX. század
elején belháború rázta meg
a Kazár Birodalmat.
A magyarok a központi hatalom ellen foglaltak
állást, így a kazár-magyar
viszony megromlott. A magyarság biztonsági
okokból 840-850 körül nyugatabbra
húzódott. (Ekkor csatlakozott a 8.
törzs, kabar). Így kerültünk a
Dnyeper,
Dnyeszter, Bug és Szeret folyó
vidékére, a magyarság által
Etelköznek nevezett
területre. Az új
szálláshelyen csökkent a
földművelés és növekedett a
legeltető
állattartás szerepe. A törzsek a
lemondott Levedi helyett új főfejedelmet
választottak, Álmos
személyében. A függetlenség
megteremtése után a fejedelem
erős hatalmat épített ki és
szövetséget kötött a
többi törzzsel. 862-től őseink
egyre többször jártak Nyugaton, ugyanis a
fejedelmi hatalom megerősödött, ezért
a magyarság többször viselt
különböző szövetségekben
háborút. Így módjuk volt a
Kárpát-medencét mind
földrajzi, mind politikai szempontból alaposan
megismerni.
A 890-es években a magyarok
valószínűleg tudatosan
készültek a Kárpát-medence
megszállására. A
megszállás hosszabb folyamat volt, a
felderítő, portyázó
seregeket csak később követte
Árpád hada. A honfoglalók
száma közel félmillió
volt, míg az itt talált lakosság
népessége csak kétszázezer
lehetett. 894-ben
Bizánc szövetségében
megtámadták a bolgárokat.
Még ugyanebben az évben
Szvatopluk morva fejedelem hívására
ismét a Kárpát-medencébe
mentek a magyarok,
hogy a keleti frankok birodalmát, a
Dunántúlt pusztítsák. A
dunántúli hadjárat
idején meghalt a morva fejedelem és a magyar
hadak nem tértek vissza az
Etelközbe, hanem a Felső-Tisza vidékén
várták be az Árpád vezette
fősereget. A
fősereg 895 tavaszán a Vereckei-hágón
vonult be a Kárpát-medencébe. Ez volt
tulajdonképpen a honfoglalás első
lépése. A magyarság zöme
ekkor még az
Etelközben maradt. A besenyők és a
bolgárok megtámadták és
menekülésre
késztették az Etelközben
védelem nélkül maradt
magyarságot. Valószínűleg maradt
velük némi katonai védelem,
így el tudták kerülni a teljes
vereséget. Legalább
400 ezer magyar jött be a honfoglalással, vagy
már éltek itt magyar
anyanyelvűek. Az utóbbi László Gyula
kettős honfoglalás elméletét
tükrözi,
miszerint 670 körül már bejött
egy magyar törzs a
Kárpát-medencébe. Ezt
igazolja az avarok nagyon kis száma is, mivel azok
közben elmagyarosodhattak.
Ennek ellenére az itt talált lakosság
zömét avarok és szlávok
alkották. 895-ben
a Dunától keletre eső területeket
szállták meg a benyomuló magyar
törzsek. 895
és 899 között rendezkedtek be az elfoglalt
területeken. 899-ben került sor
Pannónia megszállására.
900-ra az egész Kárpát-medence a
magyarság megszállása
alá került. A megtelepedést erőskezű,
tudatos politikai hatalom irányította. A
vezető Kurszán kündü volt. A hadak
vezére pedig Árpád gyula volt.
Később -
904-ben, Kurszán halála után -
Árpád lett a nagyfejedelem.
Írta: Henzser Attila
|