1. A magyar nép eredete és vándorlása; honfoglalás

A magyar nép eredete és vándorlása: Népünk őstörténetéről írott emlékeink nincsenek, erről a korról a legtöbb információt a magyar nyelvtörténeti elemzéséből ismerhetjük meg. Ezen kívül földrajzi ismeretek, régészeti leletek, néprajzi összehasonlítások segítségével tudjuk népünk legrégibb történetét felidézni.

A magyar nyelv és a magyar nép a finnugor népek családjából származik. Ennek bizonyítéka a közös szókincs, a nyelvszerkezeti sajátosságok és a hangsúlyozás.

Az őshaza valószínűleg Nyugat-Szibériában, az Ob folyó alsó folyása melletti erdős sztyepp volt. Elsősorban halászat és vadászat adta őseink élelmét. Ebben az időben egy nagy közös nép volt, az uráli. Kr.e. IV. évezredben már a finnugor népcsoportba tartoztunk és Kr.e. III. évezredben már ugorokról beszélhetünk. Fejlődésnek indult a halászat-vadászat technikája, új eszközöket kezdtek el használni (pl. csiszolt kőeszközöket és nagy edényeket). Kr. e. 2000 körül kivált az előmagyarok csoportja, ők melegebb, szárazabb vidékre, délkeleti irányba húzódtak. Itt már a déli szomszédok hatására beindult a termelés és az állattartás. Fokozatosan álltak át a termelő életre a zsákmányolóról. Elterjedt a fémszerszámok használata. (kapa, bronzsarló, őrlőkő) Kr.e. 1500 körül pedig beindult a nomád állattartás is (juhokat és lovakat tartottak). Ebben a korszakban nagyot fejlődött a bronzművesség. Kr.e. 800 környékén pedig kialakult a magyarok népcsoportja és hűvösebb, nedvesebb éghajlatú területre költöztek. Ekkor alakult ki a népi öntudat, és természetesen a név is. Kr.e. 500-ban a magyarok már a Dél-Urálban laktak (Cseljabinszk környékén), fejlődött a kereskedelem, “fegyveres erők” alakultak ki, íj, nyíl, kard, lándzsa, pajzs és páncél használatával. Kr.e. 500 és Kr.u. 550 között őseink átköltöztek Baskíriába, (a Volga, Káma és az Urál által határolt területre) melyet más néven Magna Hungáriának nevezünk. A földművelés jelentősen fejlődött, megismerték a vaspapucsos faekét, és egyre nőttek a vagyoni különbségek. Valószínűleg ott alakult ki a hét törzs. (Nyék, Megyer, Kér, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Keszi). A VIII. század közepén Levédiába költöztek és a kazár birodalom fennhatósága alá kerültek. Számos mezőgazdasági technikákat tanultak el, és a kereskedelemmel is megismerkedtek. Így már a letelepülő állattenyésztés is gyökeret vert, baromfit, marhát és sertést tartottak. A kazárok által elterjedt a rovásírás is. A kazár kagán egy fejedelmet bízott meg vezetésükkel (kende, kündü), de a valóságos hatalmat a nép vezető rétegéből kiválasztott gyula tartotta a kezében. A IX. század elején belháború rázta meg a Kazár Birodalmat. A magyarok a központi hatalom ellen foglaltak állást, így a kazár-magyar viszony megromlott. A magyarság biztonsági okokból 840-850 körül nyugatabbra húzódott. (Ekkor csatlakozott a 8. törzs, kabar). Így kerültünk a Dnyeper, Dnyeszter, Bug és Szeret folyó vidékére, a magyarság által Etelköznek nevezett területre. Az új szálláshelyen csökkent a földművelés és növekedett a legeltető állattartás szerepe. A törzsek a lemondott Levedi helyett új főfejedelmet választottak, Álmos személyében. A függetlenség megteremtése után a fejedelem erős hatalmat épített ki és szövetséget kötött a többi törzzsel. 862-től őseink egyre többször jártak Nyugaton, ugyanis a fejedelmi hatalom megerősödött, ezért a magyarság többször viselt különböző szövetségekben háborút. Így módjuk volt a Kárpát-medencét mind földrajzi, mind politikai szempontból alaposan megismerni. A 890-es években a magyarok valószínűleg tudatosan készültek a Kárpát-medence megszállására. A megszállás hosszabb folyamat volt, a felderítő, portyázó seregeket csak később követte Árpád hada. A honfoglalók száma közel félmillió volt, míg az itt talált lakosság népessége csak kétszázezer lehetett. 894-ben Bizánc szövetségében megtámadták a bolgárokat. Még ugyanebben az évben Szvatopluk morva fejedelem hívására ismét a Kárpát-medencébe mentek a magyarok, hogy a keleti frankok birodalmát, a Dunántúlt pusztítsák. A dunántúli hadjárat idején meghalt a morva fejedelem és a magyar hadak nem tértek vissza az Etelközbe, hanem a Felső-Tisza vidékén várták be az Árpád vezette fősereget. A fősereg 895 tavaszán a Vereckei-hágón vonult be a Kárpát-medencébe. Ez volt tulajdonképpen a honfoglalás első lépése. A magyarság zöme ekkor még az Etelközben maradt. A besenyők és a bolgárok megtámadták és menekülésre késztették az Etelközben védelem nélkül maradt magyarságot. Valószínűleg maradt velük némi katonai védelem, így el tudták kerülni a teljes vereséget. Legalább 400 ezer magyar jött be a honfoglalással, vagy már éltek itt magyar anyanyelvűek. Az utóbbi László Gyula kettős honfoglalás elméletét tükrözi, miszerint 670 körül már bejött egy magyar törzs a Kárpát-medencébe. Ezt igazolja az avarok nagyon kis száma is, mivel azok közben elmagyarosodhattak. Ennek ellenére az itt talált lakosság zömét avarok és szlávok alkották. 895-ben a Dunától keletre eső területeket szállták meg a benyomuló magyar törzsek. 895 és 899 között rendezkedtek be az elfoglalt területeken. 899-ben került sor Pannónia megszállására. 900-ra az egész Kárpát-medence a magyarság megszállása alá került. A megtelepedést erőskezű, tudatos politikai hatalom irányította. A vezető Kurszán kündü volt. A hadak vezére pedig Árpád gyula volt. Később - 904-ben, Kurszán halála után - Árpád lett a nagyfejedelem.

Írta: Henzser Attila