7. Hunyadi János és Hunyadi Mátyás harcai a török birodalommal

Hunyadi János 1407. körül született. A család 1409-ben megkapta Luxemburgi Zsigmondtól Hunyadvárt és a körülötte fekvő uradalmakat, innen ered a család neve. Hunyadi ifjúkorát apródként tölti, először a szerb fejedelemnél, majd a zágrábi püspöknél. Csatlakozik Zsigmondhoz, 1431-ben vele megy Itáliába, ahol a milánói herceg oldalán Velence ellen harcol. 1433-ban részt vesz Zsigmond német-római császárrá koronázásán, majd 1436-ban a király csehországi hadjáratán. Hunyadi világot látott ember, aki Magyarországon elsőként ismeri fel a nehézpáncélos lovasságnál sokkal könnyebben mozgatható gyalogság és tüzérség szerepét. Hunyadi első törökellenes csatájára 1437-ben kerül sor, Zsigmond vezetésével visszafoglalják a szendrődi várat. Végvári sikereinek elismeréseként megkapja a szörényi bán címet. Ezzel Hunyadi János az országnagyok közé emelkedik, de komolyabb politikai hatalommal még nem rendelkezik pénzügyi helyzetéből kifolyólag. Szörényi bánként feladata számos végvári állás tartása. Az ehhez szükséges seregét cseh huszita zsoldosokból, saját familiárisaiból és a népfelkelőkből állítja össze.  Zsigmond halála után a bárók egyik része Habsburg Albert fiát, a csecsemő V. Lászlót (1440-53-57) ismerik el királyuknak, mások, így Hunyadi is I. Jagelló Ulászlót (1440-44).

1441-ben a két király Bátaszéknél ütközik meg. Ulászló seregeit Hunyadi vezeti. A csata a Habsburg-pártiak vereségével végződik. Hunyadi megkapja az erdélyi vajdaságot (1442), a temesi ispán és a nándorfehérvári kapitányi címeket. 1441-ben, miközben a Habsburg-pártiakat üldözi, benyomul Szerbiába és Nándorfehérvár környékén megveri Isza bég hadát. Erre válaszolva a törökök 1442-ben, betörnek Erdélybe, ahol elég gyenge a magyar védelem. Egészen Gyulafehérvárig fosztogatják Erdélyt. Hunyadi Marosszentimrénél csatába bocsátkozik, de vereséget szenved tőlük. Ellenben március 22-én a Vaskapunál megsemmisítő vereséget mér a törökökre, ahol a huszita szekérváraknak döntő szerepük van. A török újra támadásba lendül Erdélyben, de Hunyadi már felkészülten várja őket. A Maros mentén sorozatos győzelmeket arat. 1442-ben a szultán békét ajánl Ulászlónak, ha átengedi Nándorfehérvárt és évi adót fizet. A békeszerződést nem fogadják el, így a Török Birodalom támadást indít Magyarország ellen. Ezeket azonban sikerül Hunyadinak szeptember elején a Törcsvári Szorosban legyőznie, ahol nem tudták létszámfölényüket kihasználni.

Hunyadi 1442-től megkezdi egy komolyabb hadsereg megszervezését. Célja a török kiűzése a Balkánról. A 35000 fős hadsereg nagy része irreguláris alakulatból áll. Ezeket az osztagokat gyalogos parasztok és városi polgárok alkotják. Kisebb részét képezi a reguláris sereg: zsoldosok és egy kisebb tüzérség. A tervet természetesen támogatják a balkáni, török függésben lévő államok, sok bolgár, bosnyák, albán és szerb (Brankovics György) harcol Hunyadi seregében. Hunyadi 1443. július 22.-én megindítja a hadjáratot, aminek célja a török kiűzése Európából. Szinte akadálytalanul benyomul Szófiáig, de nem sikerül átjutnia a Balkán-hegységen, így kénytelen visszafordulni. A hosszú hadjáratot a drinápolyi béke zárja le 1444-ben, amely tíz évre szól; a szultán visszaadja a vissza nem foglalt végvárakat és Szerbiát, valamint kötelezi magát 100000 arany hadisarc megfizetésére.

1444-ben a szultán lázadók leverésével van elfoglalva, így a magyarok megszegik a drinápolyi békét, és szeptember 22-én 20000 fős sereggel átlépik az ország határát. Hunyadi gyorsan nyomul előre, de eléggé megkésve érkezik a Fekete-tengerhez. 1444. november 10-én az 50000 fős szultáni sereg és Hunyadiék között csatára kerül sor. Ez csúfos kudarccal végződik, a csatát a törökök a javukra tudják fordítani. 1445 májusában országgyűlést hívnak össze, amely úgy dönt, hogy V. Lászlót fogadja el királlyá, feltéve, hogy amíg a király kiskorú, addig helyette az országtanács kormányozza az országot.

1445 szeptemberében Hunyadi kisebb diadalokat arat az Al-Duna mentén, de a siker nem tartós. 1446-47-ben Hunyadi III. Frigyes ellen vezet hadjáratot, sikertelenül. 1447 decemberében Hunyadi sikeres hadjáratot vezet Havasalföldre, a terület ismét magyar fennhatóság alá kerül.

1448-ban Hunyadi egymaga indul a havasalföldi vajdával a török ellen. A csatára Rigómezőn kerül sor október 18-19-én. A harc kimenetele nem kétséges, a szultán seregei hamarabb érkeztek, és már minden stratégiailag fontos helyet megszálltak mielőtt a csata elkezdődött volna. A vereség még a várnainál is súlyosabb. 1452 Hunyadit Beszterce grófjává nevezik ki, de megmarad országos főkapitánynak és a királyi jövedelmek kezelőjének. 1453. május 29-én Bizánc elesik, megszűnik a Kelet-Római Birodalom. A hír hallatán a magyar országgyűlés 1454 januárjában nemzeti hadsereg felállítását szavazza meg, amelynek főparancsnoka Hunyadi. 1456-ban a szultán a magyar végvárrendszer ellen indul meg teljes seregével. Első célpontja Nándorfehérvár. 1456. július elején kezdődik meg az ostrom. A szultán először a várbeliek kiéheztetésével próbálkozik. Miután ez nem sikerül, az egyetlen török rohamra június 21-én napnyugtakor kerül sor. Az öldöklés hajnalig folyik. A harcot a kritikus pillanatban érkező Kapisztrán seregei (és Dugovics Titusz) a sorra elfoglalt ágyútelepek, valamint a várból is megkezdődő ágyúzás dönti el. Az ünneplést a pestis járvány és Hunyadi augusztus 11-én bekövetkezett halála szakítja félbe.

Hunyadi János halála után fia Hunyadi Mátyás (1443-1458-1490) lesz az uralkodó. Ő is a törökök ellen fordul, elfoglalja Jajcát és Szreberniket. 1479-ben Kenyérmezőnél Kinizsi Pál és Báthory István vezetésével győzelmet arat a magyar sereg a törökök ellen.

Írta: Hauser Gábor