Történelem tétel
7.
Hunyadi János és Hunyadi
Mátyás
harcai a török birodalommal
Hunyadi
János 1407. körül
született. A család 1409-ben megkapta Luxemburgi
Zsigmondtól Hunyadvárt és a
körülötte fekvő uradalmakat, innen ered a
család neve. Hunyadi ifjúkorát
apródként tölti, először a
szerb fejedelemnél, majd a zágrábi
püspöknél.
Csatlakozik Zsigmondhoz, 1431-ben vele megy
Itáliába, ahol a milánói
herceg
oldalán Velence ellen harcol. 1433-ban részt vesz
Zsigmond német-római
császárrá
koronázásán, majd 1436-ban a
király csehországi
hadjáratán. Hunyadi
világot látott ember, aki
Magyarországon elsőként ismeri fel a
nehézpáncélos
lovasságnál sokkal könnyebben
mozgatható gyalogság és
tüzérség szerepét.
Hunyadi első törökellenes
csatájára 1437-ben kerül sor, Zsigmond
vezetésével visszafoglalják
a szendrődi várat. Végvári sikereinek
elismeréseként megkapja a
szörényi bán
címet. Ezzel Hunyadi János az
országnagyok közé emelkedik, de
komolyabb
politikai hatalommal még nem rendelkezik
pénzügyi helyzetéből
kifolyólag.
Szörényi bánként feladata
számos végvári
állás tartása. Az ehhez
szükséges
seregét cseh huszita zsoldosokból,
saját familiárisaiból és a
népfelkelőkből
állítja össze.
Zsigmond halála után a
bárók egyik része Habsburg Albert
fiát, a csecsemő V. Lászlót
(1440-53-57)
ismerik el királyuknak, mások, így
Hunyadi is I. Jagelló Ulászlót
(1440-44).
1441-ben a
két király
Bátaszéknél ütközik
meg. Ulászló seregeit Hunyadi vezeti. A csata a
Habsburg-pártiak vereségével
végződik. Hunyadi megkapja az erdélyi
vajdaságot
(1442), a temesi ispán és a
nándorfehérvári kapitányi
címeket. 1441-ben,
miközben a Habsburg-pártiakat
üldözi, benyomul Szerbiába és
Nándorfehérvár
környékén megveri Isza bég
hadát. Erre válaszolva a
törökök 1442-ben, betörnek
Erdélybe, ahol elég gyenge a magyar
védelem. Egészen
Gyulafehérvárig
fosztogatják Erdélyt. Hunyadi
Marosszentimrénél csatába
bocsátkozik, de
vereséget szenved tőlük. Ellenben
március 22-én a Vaskapunál
megsemmisítő vereséget
mér a törökökre, ahol a huszita
szekérváraknak döntő szerepük
van. A török újra
támadásba lendül Erdélyben,
de Hunyadi már felkészülten
várja őket. A Maros
mentén sorozatos győzelmeket arat. 1442-ben a
szultán békét ajánl
Ulászlónak,
ha átengedi Nándorfehérvárt
és évi adót fizet. A
békeszerződést nem fogadják
el, így a Török Birodalom
támadást indít Magyarország
ellen. Ezeket azonban
sikerül Hunyadinak szeptember elején a
Törcsvári Szorosban legyőznie, ahol nem
tudták
létszámfölényüket
kihasználni.
Hunyadi
1442-től megkezdi egy komolyabb hadsereg
megszervezését. Célja a
török kiűzése
a Balkánról. A 35000 fős hadsereg nagy
része irreguláris alakulatból
áll.
Ezeket az osztagokat gyalogos parasztok és városi
polgárok alkotják. Kisebb
részét képezi a reguláris
sereg: zsoldosok és egy kisebb
tüzérség. A tervet
természetesen támogatják a
balkáni, török
függésben lévő államok, sok
bolgár,
bosnyák, albán és szerb (Brankovics
György) harcol Hunyadi seregében. Hunyadi
1443. július 22.-én megindítja a
hadjáratot, aminek célja a
török kiűzése
Európából.
Szinte akadálytalanul benyomul
Szófiáig, de nem sikerül
átjutnia a
Balkán-hegységen, így
kénytelen visszafordulni. A hosszú
hadjáratot a
drinápolyi béke zárja le 1444-ben,
amely tíz évre szól; a
szultán visszaadja a
vissza nem foglalt végvárakat és
Szerbiát, valamint kötelezi magát 100000
arany
hadisarc megfizetésére.
1444-ben a
szultán lázadók
leverésével van elfoglalva, így a
magyarok megszegik a drinápolyi
békét, és szeptember 22-én
20000 fős sereggel átlépik az ország
határát.
Hunyadi gyorsan nyomul előre, de eléggé
megkésve érkezik a Fekete-tengerhez.
1444. november 10-én az 50000 fős szultáni sereg
és Hunyadiék között
csatára
kerül sor. Ez csúfos kudarccal végződik,
a csatát a törökök a javukra
tudják
fordítani. 1445 májusában
országgyűlést hívnak össze,
amely úgy dönt, hogy V.
Lászlót fogadja el
királlyá, feltéve, hogy
amíg a király kiskorú, addig
helyette az országtanács kormányozza
az országot.
1445
szeptemberében Hunyadi kisebb diadalokat arat az Al-Duna
mentén, de a siker nem
tartós. 1446-47-ben Hunyadi III. Frigyes ellen vezet
hadjáratot, sikertelenül.
1447 decemberében Hunyadi sikeres hadjáratot
vezet Havasalföldre, a terület
ismét magyar fennhatóság
alá kerül.
1448-ban Hunyadi
egymaga indul a
havasalföldi vajdával a török
ellen. A csatára Rigómezőn kerül sor
október
18-19-én. A harc kimenetele nem
kétséges, a szultán seregei hamarabb
érkeztek,
és már minden stratégiailag fontos
helyet megszálltak mielőtt a csata
elkezdődött volna. A vereség még a
várnainál is súlyosabb. 1452 Hunyadit
Beszterce grófjává nevezik ki, de
megmarad országos főkapitánynak és a
királyi
jövedelmek kezelőjének. 1453. május
29-én Bizánc elesik, megszűnik a
Kelet-Római Birodalom. A hír hallatán
a magyar országgyűlés 1454
januárjában
nemzeti hadsereg
felállítását szavazza meg,
amelynek főparancsnoka Hunyadi.
1456-ban a szultán a magyar
végvárrendszer ellen indul meg teljes
seregével.
Első célpontja
Nándorfehérvár. 1456.
július elején kezdődik meg az ostrom. A
szultán először a várbeliek
kiéheztetésével
próbálkozik. Miután ez nem
sikerül,
az egyetlen török rohamra június
21-én napnyugtakor kerül sor. Az
öldöklés
hajnalig folyik. A harcot a kritikus pillanatban érkező
Kapisztrán seregei (és
Dugovics Titusz) a sorra elfoglalt ágyútelepek,
valamint a várból is megkezdődő
ágyúzás dönti el. Az
ünneplést a pestis járvány
és Hunyadi augusztus 11-én
bekövetkezett halála szakítja
félbe.
Hunyadi
János halála után fia
Hunyadi Mátyás (1443-1458-1490) lesz az
uralkodó. Ő is a törökök ellen
fordul,
elfoglalja Jajcát és Szreberniket. 1479-ben
Kenyérmezőnél Kinizsi Pál
és
Báthory István vezetésével
győzelmet arat a magyar sereg a törökök
ellen.
Írta: Hauser Gábor
|