DEZS.EXTRA.HU
tételek gyűjteménye
 

Kezdőlap
Tételek
gardening.ro erdélyi kertészeti portál

A nemzetiségi kérdés a reformkorban PDF Nyomtatás E-mail
Írta: dezs   
Share this!
Történelem tétel  

12. A nemzetiségi kérdés a reformkorban

Magyarország mindig is soknemzetiségű ország volt. Szent István Intelmek című művében arra szólította fel Imrét, hogy minél többnyelvű embereket kell behozni az országba, és ezzel sokkal virágzóbb lesz az ország. A török hódoltságig a magyar népesség 80%-a magyar volt. Ezt a hódoltság és a kiűző háborúk megváltoztatták. A népesség száma 1720 szerint 4,2 millió volt. (80% magyar)

18. század 3. honfoglalás:

·        Belső migráció: a sűrűbben lakott területekről (Erdély, Felvidék) vándoroltak az emberek az Alföldre, de viszont utánuk szlovákok nyomultak lefelé.

·        Folyamatos volt a tudatos betelepítés is udvar, földesurak részéről, ez főleg németeket hozott az ország területekre. III. Károly és Mária Terézia alatt érkeztek Baranya, Tolna, Bakony, Vértes területeire. II. József alatt pedig a Temesközre jöttek svábok. Ennek célja a germanizálás volt (udvarhűek), a katolikus arányok növelése, gazdaság színvonalának emelése. Őket gyakran segítette az udvar is.(falukat, földeket, állatot kaptak)

·        Spontán betelepülés: a román adóbérlőktől való menekülés hatására sok román parasztcsalád érkezik a magyar területekre, emellett szerbek is érkeztek a balkán felöl, ők katonai szolgálatot láttak el a bevándorlás fejében.

1787-re II. Józsefnél megvolt az első magyar népszámlálás, eszerint 8,5 millió volt a lakosság és ebből 43% volt magyar. A nemzetiségek a 18. század végén és a 19. század elején jutottak el az önálló politikai igények megformálásához. A polgári fejlődés terén a nemzetiségi területek a magyarokénál is elmaradottabbak és követő fejlődést mutatnak. A magyar nemzeti követelések ezeknek a mintái.

A 19. századra egyes nemzetiségeknél lassú polgárosodás indult meg, ami nacionalista törekvésekkel is párosult. Csonka társadalom volt rájuk jellemző, hisz nem volt nemeseik, és csak kevesüknek voltak polgárai. Ezek paraszti társadalmak voltak.

Horvátok

A magyar-horvát viszony a török hódoltság után romlott meg. Már Rákóczinál is az udvar mellet álltak. Saját rendi országgyűléssel és bánnal rendelkeztek. A reformkorban itt is nemzeti ébredés és történelmi múlt hatására (Alexander Gaj - illír (kelta) horvát (szláv) rokonságot feltételezett, ezzel csak az a baj, hogy semmi közük nincs egymáshoz. Azt mondták, hogy ezzel vezető szerepre hivatottak.) Ezzel a magyarbarát nemesség a horvát területeken kisebbségbe került.

Szerbek

Két részből álltak

·        A Határőrvidéken a katonaparasztok (adómentesek volta, és a Haditanács alá tartoztak)

·        Dunántúlon városokban élő kereskedők (rácok).

A szerb követeléseket a görögkeleti papság, és a határőrvidéki katonaság állapította meg, ezzel tehát szoros kapcsolatban álltak az udvarral, tehát a magyarok ellen lehetett volna őket kijátszani. 1790 szerb Temesváron gyűlés volt, itt megfogalmazták a Délvidéki Szerb Vajdaság igényeit. A reformkorban Karlóca lett a központ, a fő hangadó: Rajacic Patriarha és Stralinirovics tábornok lett, aki később a délvidéki lázadást vezette. A kisebbség a balkáni Szerbiával való egyesülést támogatta.

Románság

Zömmel paraszti, de helyenként a városban is megjelent, így a papoknak is nagy szerepük volt. 1791 Petíciót küldtek az udvarhoz, ebben Erdélyben 4. nemzetként való elismerést követeltek és számarányuk megfelelő képviseletét a többség nyelvének alkalmazását (de ez nem valósult meg). A reformkorban a központjuk Balázsfalva lett, a vezetőjük pedig Barkutiu. Ellenezték Erdély unióját Magyarországgal (így kisebbségbe kerültek volna), kollektív jogot követeltek.

Szlovákok

Zömmel paraszti, de Észak-Magyarországban sok a polgár is (Nagyszombat, Trencsény). Itt is a katolikus papság és az értelmiség fogalmazta meg az igényeket. Jan Kollar 1828 Szláva lánya című műben fogalmazta meg, hogy a szlovákok szlávok, tehát az oroszoknak rokonai. A szlovákok a szláv népközösséghez tartoznak. Ludovit Stur pedig már kulturális autonómiát igényelt, és szláv oktatást, egyházat, közigazgatást. De a szlovák és a magyarok együttléte, már szorosabb volt, így nehezebb volt megbontani. A szlovák parasztok zöme érzékenyebb volt a magyar reformokra.

Ruszinok:

Nincs még ekkor követelésük.

Vannak olyan nemzetiségek is, amelyek a magyar asszimilációt célozták meg. Ilyenek voltak a városi zsidók és a németek. A magyar liberálisok programjai olyan polgári érdekeket fogalmaztak meg, hogy ez fölgyorsította a városok magyarosodását, ezzel semmiből lett magyar polgárság.

Két tényező gyorsította a nemzeti mozgalmak radikalizálódását.

·        A nemesség elmagyarosodott, ezzel előállt egy olyan helyzet, hogy a nemes magyar, a paraszt pedig etnikum, tehát jobbágy-nemesi ellentét is megjelent. A társadalmi ellentétek a nemzetiségi ellentéteket erősítették.

·        A magyar nemzeti követelések növekedtek, ezt Széchenyi fölismerte: azért van erős nemzetiség, mert a magyarok is sokat követelnek. 1844 a magyar lett az államnyelv.

Amíg a nemzetiségek kollektív jogokat igényeltek, addig a magyar liberálisok válasza elutasítás és állampolgári jogegyenlőség.

 

Írta: Bíró Benjámin

 
< Előző   Következő >
Tanulási segédletek
Kötelező olvasmányok elemzései
Irodalom vázlatok
Történelem tételek
Nyelvtan tételek
Számítástechnika tételek
Szociológia tételek
Angol tételek
Növényvédőszer kémia tételek
Elsősegély tételek
Vállalkozásgazdaságtan tételek
Irodalom tételek 2.
Nyelvtan szóbeli tételek
Történelem tételek 2.
Biológia tételek
Angol szóbeli tételek
Angol nyelvtan tételek
Irodalom tételek 3.
Filozófia tételek
free counters
 
Template source from www.webhomez.net. Converted to Mambo template by Your Mambo Design.
© 2017 dezs.extra.hu - tételek gyűjteménye
Joomla egy nyílt forráskódú rendszer, mely a GNU/GPL Licensz alatt áll.