DEZS.EXTRA.HU
tételek gyűjteménye
 

Kezdőlap
Tételek
gardening.ro erdélyi kertészeti portál

Nemzetállamok létrejötte Európában és Észak-Amerikában PDF Nyomtatás E-mail
Írta: dezs   
Share this!
Történelem tétel  

5. Nemzetállamok létrejötte Európában és Észak-Amerikában

 

 

Az olasz egység kialakulása

 

Itália nem több, mint földrajzi fogalom hangoztatta 1848 előtt Metternich. Itália a Római Birodalom bukása után közel más félezer éven át a teljes politikai széttagoltság állapotában volt. Területén német, spanyol, francia hódítók osztoztak, virágzó városállamok születtek és tűntek el. A pápaság – Róma székhellyel – Itália középső területein világi hatalommal bírt. A XVII-XVIII. században a Bourbon-Habsburg ellentétek akadályozták az egységesülést. Napóleon létrehozott ugyan egy nagyobb, a francia birodalomtól függő olasz államot, a bécsi kongresszus után azonban Itália ismét az osztrák császársághoz tartozó Lombard-Velencei Királyságra, az osztrák befolyás alatt álló közép-itáliai kis fejedelemségekre, a Pápai Államra és a Nápoly-Szicíliai Királyságra esett szét, amely utóbbiban a Bourbonok oldalága uralkodott. Alkotmánya csak a Szárd-Piemonti Királyságnak volt.

Rendkívül ellentmondásos volt a helyzet, mivel Itália széttagolt volt. Ez gazdasági eltéréseket is jelentett, a déli részek sokkal fejletlenebbek voltak, míg északon már kezdett kibontakozni az ipari forradalom. Egyetlen független állam létezett, a Szárd-Piemonti Királyság. Lombardia és Velence osztrák, Dél-Itália francia befolyás alatt állt.

Két irányzat jött létre: az egyik a népfelség elve szerint el akarta űzni a feudális dinasztiákat, és kikiáltani a köztársaságot (Giuseppe Mazzini, Garibaldi). Cavour (Piemont miniszterelnöke) azt az elvet vallotta, hogy külső segítség kell, és az alkotmányosan uralkodó savoyai dinasztia vezetésével kell egyesíteni. Az olaszok nagy többsége végül is – a realitásokat elismerve – a dinasztikus megoldás mögött sorakozott föl.

Az egység felé vezető első lépést a krími háború jelentette. A Szárd-Piemonti Királyság angol-francia oldalon csapatokat küldött az orosz seregek ellen, s győzelmet arattak. Az ezt követő párizsi békében Cavour megnyerte a nagyhatalmak támogatását, s hamarosan tárgyalások kezdődtek az olasz egység kialakulásáról. 1858-ban létrejött a plombiersi egyezmény, melyben Franciaország vállalta, hogy segítséget nyújt az osztrákokkal szemben, Savoya és Nizza fejében. Piemont 40 ezres katonaságához III. Napóleon 200 ezer katonát ígért. 1859-ben megindult a háború, s győzelmet arattak az osztrákok felett (Solferino, Custozza). A francia seregek azonban váratlanul Villafrancánál fegyverszünetet kötöttek, s Ausztria kezén hagyták Velencét. A villafrancai béke után a közép-itáliai fejedelemségek csatlakoztak Olaszországhoz. Dél-Itália Garibaldi felkelésének segítségével csatlakozott az Olasz Királysághoz.

Garibaldi 1860. máj. 11-én partra szállt a szicíliai Marsalában, ezzel a nápolyi Bourbon-ház uralma összeomlott (Volturnói csata). Garibaldi a hatalmat átadta Viktor Emmanuel kezébe. 1861. márc. 18-án kikiáltották az olasz királyságot, de ebbe Róma és Velence nem tartozott bele. Rómát francia helyőrség védte, Garibaldi 1862 nyarán Rómába indult, de aug. 29-én Aspremonténél elfogták.

1866-ban Olaszország porosz és francia segítséggel hadat üzent Ausztriának.

1866-ban a poroszok nagy vereséget mértek Königgrätznél az osztrák seregre. Az ezt követő bécsi békében a poroszok biztosították Olaszország számára Velence fennhatóságát.

Garibaldi ismét Róma ellen indult, de a franciák visszaverték, ennek következtében mindenki a franciák ellen fordult. Kitört a porosz-francia háború, 1870. szept. 20-án pedig az olaszok bevonultak Rómába, a pápa a Vatikánba húzódott.

A poroszok 1871-ben legyőzték a franciákat, s az ezt követő békében biztosították az egyházi állam fölötti fennhatóságot Olaszországnak is. Így 1871-ben létrejött az egységes Olasz Királyság.

 

A német egység kialakulása

 

Ausztria vagy Poroszország?

Európa politikusainak többsége sokáig magától értetődőnek tartotta, hogy Németország egysége Ausztria és a katolikus Habsburg-dinasztia vezetésével fog megvalósulni. Ezt a megoldást "nagynémet" egységként emlegették. A Nagy német egység megőrizte volna a középkori univerzalizmus (nemzetek fölötti egyetemesség) bizonyos elemeit. A német szövetség második legerősebb állama, Poroszországa XVIII. század derekától Ausztria egyre veszélyesebb vetélytársa lett. A német egység végül Poroszország vezetésével, Ausztria kizárásával, protestáns ihletésű nemzetállamként valósult meg ("kisnémet" egység).

 

Poroszország modernizálása:

AXVII. Század közepén a német területek gazdasága fejlődött gyorsan. Az ipari forradalomban élen járó rajnai tartományok Poroszországhoz tartoztak. Poroszországban a jobbágyfölszabadítás érintetlenül hagyta a nagybirtokot. A nagybirtok a mezőgazdaság modernizálásának élére állt. Sok kisparaszti gazdaság tönkrement.

1845-1861 között a gőzgépek száma hatszorosára, az ipari termelés egy évtized alatt a kétszeresére emelkedett. A gépgyártás európai jelentőségű. Rohamosan bővült a vasúthálózat is. Berlint és Hamburgot valamennyi német nagyvárossal vasút kötötte össze, és Hamburg lett a kontinens legnagyobb kikötője. Németország számára nagy ellentmondást jelentett a politikai széttagoltság. 1849 után a legtöbb németállamban, így Poroszországban is, fönnmaradt az alkotmányos monarchia, szemben az abszolutisztikusan kormányzott Ausztriával. A porosz parlamentben a liberálisok I. Vilmos hadsereg fejlesztési terveit leszavazták. 1862 szeptemberében a porosz király Otto von Bismarckot, a porosz junkerek tehetséges képviselőjét nevezte ki miniszterelnökké. Bismarck parlamenti fölhatalmazás nélkül végrehajtotta a hadsereg fejlesztését. A nemesi származású tisztek vezette hadsereg független volt a parlamenttől. Bevezették az általános védkötelezettséget, és a legmodernebb technikát a francia forradalom hadseregének tömegszerségével egyesítették.

 

Háborúk a német egységért:

A harcok a schleswig-holsteini háborúval kezdődtek. Az Ausztria elleni háborút Bismarck alaposan előkészítette. Az oroszoknak támogatást adott a lengyel felkelőkkel szemben, III. Napóleont pedig sikerült meggyőznie arról, hogy csak az észak-német területeket akarja egyesíteni, a Rajna mentén pedig területi engedményeket helyezett kilátásba. Ausztria ellen pedig bevetette az olasz egységtörekvéseket és a magyar emigrációt.

A német államok többsége Poroszország ellen fordult. Erre Poroszország a német egységet fölosztotta. A porosz hadsereg napok alatt legyőzte Ausztria német szövetségeseit, majd betört Csehországba. Königgrätznél Benedek Lajos az osztrák főerők élén vereséget szenvedett a poroszoktól.

Bismarck enyhe föltételeket szabott a legyőzötteknek. Olaszország megkapta Velencét, Ausztria pedig hozzájárult Németország újjáalakításához. Poroszország létrehozta az Észak-német Szövetséget.

Bismarck az osztrák békében már a francia háborúra gondolt. A dél-németállamok (Bajorország, Württemberg, baden, stb.) bekebelezéséhez ugyanis Franciaországon át vezetett az út. III. Napóleon üzent hadat, de az 1870 nyarán kirobbant porosz-francia háborút hamar elveszítette. Két nap múlva Párizsban kikiáltották a köztársaságot. A németek hamarosan körülzárták Párizst. 1871. január 18-án az egybegyűlt német fejedelmek a versailles-i kastély tükörtermében kikiáltották a német császárságot. Új nagyhatalom született.

 

 

Az Amerikai Egyesült Államok születése

 

Az Új világ felfedezése a spanyol hajókon útnak induló Kolumbusz Kristóf nevéhez fűződik. 1492. okt. 12-én lépett partra Guanahani szigetén, abban a hitben, hogy Indiában van. A panamai partvidéket csak negyedik hajóútján fedezte föl. Az Új világot később nem róla, hanem Amerigo Vespucciról nevezték el, akinek beszámolóiból Európa megismerte az újföldrészt. A hódítások és a lakosság „civilizálása” következtében a két Amerika 70-80 milliós lakossága a XVI. sz. végére, 10 millióra csökkent. A pénzszegény Európába megindult a nemesfémek áradata. Hamarosan elterjedtek Európában az eddig ismeretlen növények is. Az indiánokat a bányákban és az ültetvényeken dolgoztatták.

A világ nagy része a XVIII. században Európa gyarmata lett. Közép- és Dél-Amerikában változatlanul a spanyolok, portugálok voltak az urak. Kirajzolódott a hollandok gyarmatbirodalma: az indonéz szigetvilág a legértékesebb birtok. Oroszország Szibéria félnomád népeinek testén át kelet felé nyomult.

1620-ban a hollandok megalapították New Amsterdamot.

A franciákkal vívott gyarmati háborúból (1756-63) Anglia került ki győztesen: az övé lett India és az észak-amerikai kontinens. A XVIII. században Észak-Amerikában 13 angol gyarmat jött létre.

A gyarmatoknak szorosabb volt a kapcsolatuk az anyaországgal, de megkezdődött a belső piac kialakulása. Kanadából fenyegető francia 'pápista' veszély szükségessé tette a gyarmatok szövetkezését. Ennek első kezdeményezője Benjamin Franklin volt, író, természettudós és politikus.

 

A XVIII. sz. végére Amerika még mezőgazdasági jellegű, de északon már az ipar jól fejlődött. Anglia Észak-Amerikát nyersanyagtermelő és árufölvevő piacnak tekintette, meg akarta akadályozni, hogy gazdasága a saját lábára álljon. Megtiltották, hogy az Allegheny-hegységtől nyugatra fekvő vidéken letelepedjenek. Vámokkal sújtották Amerikába irányuló kereskedelmet, és törvénytelennek nyilvánították a papírpénz kibocsátását. Bevezették a bélyegtörvényt, mely minden okmányra, hirdetésre, újságra illetéket vetett ki. Amerika az angol parlament által megszavazott adókat és vámokat törvénytelennek ítélte, mert nem volt a parlamentben képviselőjük. Bojkottálták az angol árukat, az adók és illetékek fizetését megtagadták. Az angolok visszavonták a vámokat, de fönntartották az adókivetési jogot. Egyetlen vámot tartottak meg, a teavámot. Az amerikaiak válaszul a tengerbe szórták három hajó rakományát ("Bostoni teadélután”, 1773.). Állandósultak a fegyveres összecsapások. 1774 szeptemberében Philadelphiában összeült az amerikai gyarmatok kongresszusa. Kitört a függetlenségi háború. 1776. július 4-én a kongresszus elfogadta a Függetlenségi nyilatkozatot. Megszületett az Amerikai Egyesült Államok. A Függetlenségi nyilatkozatot Thomas Jefferson készítette. Első fogalmazvány elvetette a rabszolgaságot. A déli ültetvényesek követelésére azonban törölték ezt, mert csak így biztosíthatták részvételüket a függetlenségi háborúban.

Az angoloknak jól felszerelt, kitűnően képzett hadseregük, és hatalmas flottájuk volt, korlátlan pénzügyi hitellel. Az amerikaiak mindebben szűkölködtek, és meg kellett küzdeniük a lojalistákkal (angolokhoz hű, hazaáruló) is. Az amerikai csapatok jól alkalmazták az indiánoktól eltanult szétszórt alakzat taktikáját. A lakosságra mindenütt számíthattak, míg az angoloknak nem sikerült megszervezni az utánpótlást.

Az amerikaiak első jelentős győzelmüket 1777-ben aratták. Kanadából előre nyomuló Burgoyne csapatait bekerítették, és Saratogánál fegyverletételre kényszeríttették. A győzelem után Franciaország szövetséget kötött Amerikával. A szövetséghez később csatlakozott Spanyolország és Hollandia is. 1781-be Yorktown mellett francia segítséggel George Washington megverte az utolsó harcképes angol sereget. 1783-ban, Versailles-ban megkötött békében Anglia elismerte az Egyesült Államok függetlenségét.

1787-ben a szövetségi gyűlés megalkotta az Egyesült Államok alkotmányát. A végrehajtó hatalom a négy évre választott elnök kezében összpontosult, kit megbízásának lejárta előtt nem lehetett megbuktatni. A képviselőházat és szenátust (együttesen: kongresszust) választott képviselők alkották. 1791-ben a kiegészítések megteremtették a gyülekezés, szólás, a sajtószabadságát, és az egyháznak az államtól való elszakadását.

Észak és délfejlődése különböző volt. Délen ültetvényes gazdálkodás, rabszolgatartással, míg északon számos iparvidéket fejlesztettek ki. Az 1850-es évektől felújultak a viszályok a rabszolgatartás kérdésében. 1859-ben John Brown-felkelés tört ki a rabszolgatartás eltörléséért, azonban leverték. 1860-ban az elnökválasztáson a Republikánus Párt győzött, Abraham Lincoln (1809-1865) vezetésével. Ő az északi törekvések képviselője volt. A déli államok kiválva az Unióból, létrehozták a Déli Konföderációt, Jefferson Davies vezetésével.

A háború 1861 tavaszán bontakozott ki Fort Sumternél. Lee tábornok vezetésével a déli csapatok átlépték Virginia határát, azonban McLellen tábornok csapatai visszaverték a támadásokat.

Lincoln1863-ban törvénybe iktatta a rabszolgák felszabadítását. Nagy jelentőségű volt még a földtörvény, amely valamennyi amerikai számára lehetővé tette a szabad földterületeken farm birtoklását. Egyre többen váltak érdekelté Észak győzelmében, rabszolgák tömegei szöktek át; Lincoln serege nőtt.

1863-ban Grant tábornok nagy győzelmet aratott a déliek ellen Gettysburgnél, majd a Mississippi mentén nagy erejű offenzívába kezdett. Sherman tábornoknak 1864-ben sikerült bevennie Atlantát, s a blokád alá vont Dél csapatait Appomatoxnál végleg leverték.

A washingtoni Ford Színházban, egy színész páholyában agyonlőtte Lincolnt.

Az északiak visszaállították az Unió egységét, a rabszolgaságot felszámolták, így a gazdasági élet fejlődése elől minden akadály elhárult. A déli területek és a szabad nyugati földek óriási belső piacot biztosítottak az amerikai tőkés fejlődésnek. 1865-tôl a Dél lassan magához tért, és elkezdődött beilleszkedése az Amerikai Egyesült Államok gazdasági rendszerébe.

A XIX. Század végére az Egyesült Államok gazdaságilag utolérte, sőt túl is szárnyalta az addigi vezető hatalmakat.

 

Írta: Szabó Máté

 
< Előző   Következő >
Tanulási segédletek
Kötelező olvasmányok elemzései
Irodalom vázlatok
Történelem tételek
Nyelvtan tételek
Számítástechnika tételek
Szociológia tételek
Angol tételek
Növényvédőszer kémia tételek
Elsősegély tételek
Vállalkozásgazdaságtan tételek
Irodalom tételek 2.
Nyelvtan szóbeli tételek
Történelem tételek 2.
Biológia tételek
Angol szóbeli tételek
Angol nyelvtan tételek
Irodalom tételek 3.
Filozófia tételek
free counters
 
Template source from www.webhomez.net. Converted to Mambo template by Your Mambo Design.
© 2017 dezs.extra.hu - tételek gyűjteménye
Joomla egy nyílt forráskódú rendszer, mely a GNU/GPL Licensz alatt áll.