DEZS.EXTRA.HU
tételek gyűjteménye
 

Kezdőlap
Tételek
gardening.ro erdélyi kertészeti portál

. Németország és a nemzetiszocializmus PDF Nyomtatás E-mail
Írta: dezs   
Share this!
Történelem tétel  

20. Németország és a nemzetiszocializmus

 

Színre lépnek a nácik

Németország történetét 1919 és 1923 között a zűrzavar jellemezte. 1920-ban jött létre Adolf Hitler vezetésével a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, azaz a náci párt. Németül: NSDAP (Nationalsoschialische Deutsche Arbeiter Parteil.) Első jelentős akciója az 1923 megkísérelt sörpuccs volt, amikor is Hitler vezetésével egy müncheni sörcsarnokban foglyul ejtették az ott előadást tartó bajor tartományi miniszterelnököt és kormányának jelen lévő tagjait, akik színleg elfogadták Hitler követeléseit, mire szabadon engedték őket. Ezt követően a tartományi kormány mozgósította a katonaságot, és Hitlert társaival együtt fogságra ítélték. Ennek során írta hírhedtté vált Mein Kampf (Harcom) című könyvét, melyben társadalmi és politikai elképzeléseit foglalta össze.

 

Átmeneti megnyugvás

1924-től javulóban voltak Németország politikai viszonyai. Az ország egyik meghatározó politikai ereje a szociáldemokrata párt volt, mely megfogalmazta a "szervezett kapitalizmus" elméletét. Úgy vélték, meg kell szüntetni a szabad versenyes kapitalizmust, és az osztályharcot felváltaná az együttműködés. A szociáldemokrata köztársasági elnök, Ebert halála után Hindenburg vezértábornagy lett az államfő (1925). Ekkor érte el jelenős sikereit a stresemanni külpolitika, elismertetve Németország politikai egyenjogúságát. Mindez ismét megnövelte a demokratikus erők szavazótáborát. Az 1928-as választás után helyreállították a szociáldemokrata és polgári nagykoalíciót. Erre annál is inkább szükség volt, mert az 1929-ben elfogadott Young - terv heves belső ellenállást váltott ki. A németek joggal nehezményezték, hogy ún. háborús bűneikért 1988-ig kell fizetniük a jóvátételt. Stresemann megrendült egészségét aláásták a személyét ért méltatlan támadások, és 1929 október elején meghalt.

 

A válság hatása

A kibontakozó világválság a német gazdaságot érintette a legérzékenyebben. Ezrével mentek tönkre a kis- és középüzemek, s a parasztbirtokok tízezreit árverezték el. A válság mélypontján a munkanélküliség majdnem elérte az 50%-ot. A különböző pártok fegyveres alakulatai csataterekké változtatták az utcákat. A náci párt fegyveres szervezetét, az SA-t (Sturmabteilung = Rohamosztag) 1923-ban hozták létre. Rövidesen Ernst Röhm lett a  vezetője, aki az egész országot behálózó hadsereggé alakította. A válság idején már az SA uralta az utcát. Ugyanakkor a sörpuccs kudarcából Hitler megértette, hogy a törvénytisztelő Németországban törvényesen kell hatalomra kerülni.

   A gazdasági és politikai összeomlás a szélsőséges pártoknak, mindenekelőtt az NSDAP-nek kedvezett, mert el tudta hitetni, hogy képviseli a megalázott németek nemzeti érdekeit is. Ugyanakkor ki tudta használni a demokráciába vetett bizalom megrendülését, melyet azonosított a rendetlenséggel, és mindezekért a weimari köztársaságot okolta. Egyre több embert győzött meg arról ,hogy a kivezető út az erőre és a hatalom tiszteletére épülő társadalom.

   Amíg az 1928-ban rendezett választáson a nácik csak 2,6%-ot szereztek, addig 1930-ban már 18,3%-ot, 1932 júliusában pedig 37,4%-ot.

   Hindenburg nem akarta olyan emberre bízni az országot,  aki "szemben áll a másképpen gondolkodókkal", ezért alkancellári tisztséget ajánlott Hitlernek, amit ő nem fogadott el. Erre Hindenburg új választásokat írt ki, amely után az erőviszonyok lényegében nem változtak. Hindenburg kilátásba helyezte Hitlernek a kormányalakításra való megbízatást, amennyiben bizonyítani tudja, hogy programját támogatja parlament többsége. Ez azonban nem sikerült, és Hindenburg továbbra sem volt hajlandó Hitlernek kancellári megbízatást adni.

 

Elkésett kísérlet a náci párt megosztására

A kormányalakítási tárgyalások sikertelensége után Hindenburg Kurt von Schleicher tábornokot, volt hadügyminisztert nevezte ki kancellárnak. Schleicher a náci párt megosztására törekedett. Gregor Strasserral kezdett tárgyalni, aki Hitler után a második legjelentősebb személy volt az NSDAP-n belül, viszont eltérő irányzatot képviselt. Schleicher az alkancellári és a porosz tartományi miniszterelnöki tisztséget ajánlotta fel Strassernak. Hitler árulásnak minősítette Strasser tárgyalásait, és megfosztotta őt a párttisztségétől.

   A miniszterelnök ezután a szociáldemokratáknak és a szakszervezeteknek ajánlott két miniszteri tárcát, ezek azonban visszautasították az ajánlatot. Schleicher szükségállapot bevezetését javasolta Hindenburgnak, aki ezt nem fogadta el. Schleicher lemondott.

 

Hitler a kancellár

1933. január 30-án a köztársaság elnöke kinevezte kancellárrá a legnagyobb párt vezetőjét, Adolf Hitlert, aki koalíciós kormány élén kezdte meg kormányzását. Február 1-jén Hindenburg feloszlatta a parlamentet, és új választást írt ki március 5-ére. Február 27-én kigyulladt a parlament épülete, a Reichstag. A nácik a gyújtogatással a kommunistákat vádoltak, vezetőiket letartóztatták és 13,3%-os eredményüket megsemmisítették. Az újonnan megválasztott parlament első ülésén Hitler beterjesztette a felhatalmazási törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi a parlamenttől független törvényhozást, a kormány számára. A képviselők ezt 2/3-os többséggel elfogadták, így megnyílt az út a totális diktatúrához.

   Hitler a kommunisták után betiltotta a szociáldemokrata és a polgári pártokat is, s 1933 nyarára létrehozta az egypártrendszert. Novemberben ismét választást rendeztek, de ezen csak a náci párt indulhatott, így megszerezte a szavazatok 92,2%-át.

 

A hosszú kések éjszakája

A hatalomátvétel után felszínre kerültek a párton belüli ellentétek. A csaknem 4 millió fegyveres tagot számláló SA köreiből egyre többen követelték a szociális viszonyok átalakítását. Ezzel együtt Röhm, az SA vezére fel akarta számolni a nagy hadsereget, és saját fegyvereseiből akart újat szervezni. Ugyanakkor az SA folyamatos erőszakoskodásai miatt egyre többen követelték Hitlertől a rohamosztagosok megfékezését.

   Hitlernek lépnie kellett. Mindenekelőtt kiegyezett a hadsereg vezetőivel, és az SA félreállításáért cserébe megkapta ígéretüket, hogy Hindenburg halála után támogatni fogják az államfői hatalom megszerzésében. Az SA megfékezésével meg lehetett nyugtatni a nagytőkéseket is.

   Ilyen előzmények után került sor a hosszú kések éjszakájára, 1934. Június 29-30án, melynek során Hitler parancsára több mint ezer politikai gyilkosságot hajtottak végre. Megölték többek között Röhmöt, Strassert és Schleichert is. Az akciót az 1923-ban létrehozott SS (Schutzstaffel = védcsapat) és a Gestapo (Geheime Staatspolizei = titkos államrendőrség) hajtották végre. 1934-re a Heinrich Himmler vezette SS Hitlerhez feltétlenül hű fegyveres erővé vált. Az esemény után többen is azt hitték, hogy a náci párt megszabadult szélsőséges csoportjaitól. Hindenburg augusztusban bekövetkezett halála után azonban Hitler megszűntnek nyilvánította az elnöki tisztséget, s mint birodalmi vezér (Führer), magához ragadta az államfői jogokat is. A Führer ezután népéhez fordult és megkérdezte, hogy elfogadja-e új tisztségében. A szavazók 90%-a igennel válaszolt.

 
< Előző   Következő >
Tanulási segédletek
Kötelező olvasmányok elemzései
Irodalom vázlatok
Történelem tételek
Nyelvtan tételek
Számítástechnika tételek
Szociológia tételek
Angol tételek
Növényvédőszer kémia tételek
Elsősegély tételek
Vállalkozásgazdaságtan tételek
Irodalom tételek 2.
Nyelvtan szóbeli tételek
Történelem tételek 2.
Biológia tételek
Angol szóbeli tételek
Angol nyelvtan tételek
Irodalom tételek 3.
Filozófia tételek
free counters
 
Template source from www.webhomez.net. Converted to Mambo template by Your Mambo Design.
© 2017 dezs.extra.hu - tételek gyűjteménye
Joomla egy nyílt forráskódú rendszer, mely a GNU/GPL Licensz alatt áll.