DEZS.EXTRA.HU
tételek gyűjteménye
 

Kezdőlap
Tételek
gardening.ro erdélyi kertészeti portál

Az 1929-1933-as világgazdasági válság és következményei a gazdaságban és a politikában PDF Nyomtatás E-mail
Írta: dezs   
Share this!
Történelem tétel  

Az 1929-1933-as világgazdasági válság és következményei a gazdaságban és a politikában

A világháború alatt a résztvevõ országok átálltak a hadigazdálkodásra. 1918 után nagy gondot okozott az ipar visszaállítása. A hadsereg leszerelésével pedig hatalmas munkanélküli tömeg keletkezett. Ezek a problémák a legerõsebben azokban az államokban jelentkeztek, ahol korlátozták a hadiipart és a hadsereg létszámát.

Az egyetlen állam, amelyik a háború alatt és után fejlõdésnek indult, az U.S.A. volt. Az Egyesült Államok volt a világ legnagyobb hitelezõje, jelentõs kölcsönöket nyújtott az európai háborúhoz, ezért érdeke volt, hogy azokat visszakapja. Franciaország azon a címen tagadta meg a hitelek törlesztését, hogy Németország nem fizeti neki a jóvátételt. Ezért indult meg a Dawes-terv (1924-1929) elõsegítendõ Németország talpraállását.

Az 1920-as, 30-as években megkezdõdött hát a gazdaságok szerkezetének átalakítása, stabilizálása, mely azonban nem a háború elõtti viszonyoknak megfelelõen alakult: a klasszikus húzó-ágazatok (textilipar, szénbányászat) visszaestek, de fellendülés figyelhetõ meg új ágazatokban: villamosenergiafejlesztés, autógyártás, mûszergyártás, stb.

A mezõgazdaságban azonban nem ment végbe fellendülés. Kinyílt az agrárolló, tehát a mezõgazdasági termékek árai jóval alatta maradtak az ipari áraknak, ezért aki mezõgazdaságból akart megélni, annak sokkal többet kellett termelni, hogy legyen pénze ipari termékekre.

1929. október 24-én (fekete csütörtök) hatalmas árzuhanás következett be a New York-i tõzsdén: az értékpapírok árfolyama 40-60%-al esett.

Az összefonódó tõkés kapcsolatok miatt a válság gyorsan átterjedt a többi ágazatra, majd a többi országra is.

A válság alapproblémája az volt, hogy a kereslet és a kínálat egyensúlya megbomlott, a bérek nem emelkedtek együtt az árakkal, ezért csökkent fogyasztóképes kereslet. A kereslet csökkenése miatt hatalmas árukészletek halmozódtak fel a raktárakban. A termelés csökkentése érdekében munkásokat bocsátottak el, ezzel a tovább csökkent a fogyasztóképes kereslet. A válság tehát egyre mélyítette magát. A kistöke és a parasztgazdaságok tönkrementek. Az életképes nagytöke a tönkremenõ kisüzemeket beolvasztotta, s tõkekoncentrációt eredményezett.

Az Egyesült Államok gazdaságának összeomlása miatt beszüntette a hiteleket, sõt a kiadottakat is minél hamarabb visszakövetelte. Az U.S.A. válsága tehát kiterjedt Európára is. Mivel a válság kiterjedt az egész világra, nem volt lehetõség arra, hogy új piacok szerzésével azon enyhítsenek. Egyetlenegy ország kerülte el a válságot: a Szovjetunió, mert a gazdasági blokád miatt önellátásra rendezkedett be.

A válság az országokat különbözõ mértékben és módon érintette: a nagy gyarmatbirodalommal rendelkezõ országok veszteségeiket át tudták hárítani a gyarmatokra, a fejlett tõkés országok pedig nagy tartalékokkal rendelkeztek.

A háború vesztesei közül Németországban volt a legsúlyosabb a válság. Eddig a kapott hiteleket befektették, de a profit elment a jóvátételre. Most, hogy a hitelt megvonták, a gazdaság összeroppant. A válság által legjobban sújtott országok tehát a vesztesek voltak, mert nem volt gyarmatuk, amire átháríthatták volna, jóvátételre kötelezték õket és agrárországok voltak (agrár termékek exportjából nem futotta ipari termékek importjára).

A válság politikai következménye volt a szélsõséges pártok befolyásának növekedése. A fejlett tõkés országokban, ahol a parlamentarizmusnak nagyobb múltja volt fenn tudtak tartani a polgári demokratikus kormányzást, de pl. Németországban és Olaszországban totalitárius fasiszta, más országokban fasiszta jellegû rendszerek alakultak ki.

A válság mélypontja 1932 volt. Ekkor dolgozta ki Keynes angol közgazdász a válság megoldására a növekedési elméletet, melyet széles körben alkalmazni kezdtek. Célja a kereslet - kínálat egyensúlyának helyreállítása volt úgy, hogy az állam szabályozza a gazdaságot. (Állammonopol kapitalizmus: az állam beavatkozik a gazdaságba, hogy biztosítsa a kereslet-kínálat egyensúlyát.) Keynes szerint azokat az ágazatokat kell az államnak támogatni, melyek nem termelnek árut, de a tõkés termelést biztosítják. Ezek az igazan tõkeigényes ágazatok, melyeket még egy-egy monopólium sem képes finanszírozni. Ilyen ágazatok az egészségügy, az oktatásügy, az építés, stb.

Keynes szerint elengedhetetlenek a szociális intézkedések:

a munkanélküli segély,

a betegbiztosítás,

a nyugdíj,

a fizetett szabadság.

fontos a munkaidõ csökkentése is, mert ha a munkaidõ kevesebb, akkor több ember dolgozik és kap bért, ami szintén a fogyasztóképes keresletet növeli.

 

Keynes programja adta Roosevelt (1933-1945) New Deal címû programjának alapját.

A New Deal program három területen vitt véghez nagy változtatást: a hiteléletben, a mezõgazdaságban és az iparban. (Országos Helyreállítási Hivatalt)

1. A bankokat bezáratta Roosevelt, csak azok maradhattak, amelyek az állami bankhoz kapcsolódtak. Korlátozta tehát a magánbankok mûködését. Korlátozta továbbá a kötvények kibocsátását, s a dollárt leértékelte.

2. Az 1933-as mezõgazdasági törvény kereslet híján csökkentette a termelést: az állam kártérítést fizetett azoknak, akik földjüket bevetetlenül hagyták. Ennek hatására azonban a kisbirtokok elhaltak.

3. Munkanélküli segélyt vezetett be, a maradék munkanélkülit pedig közmunkákon foglalkoztatta az állam (pl. Tenesse folyó szabályozása). Kényszerkartellezést rendelt el.

Mivel azonban ezekhez az intézkedésekhez az államnak is pénzre volt szüksége, Roosevelt kidolgozta a „tisztességes verseny kódexét": a nagytökével megállapodott az árakban és a bérekben, továbbá a nagytöke vállalta, hogy profitja egy részérõl lemond az állam javára. A tisztességes verseny kódexe kiküszöbölte a konkurenciát, megállapította a termelés volumenét, s az egyes cégek között a piacokat felosztotta. Roosevelt szociális intézkedéseket is hozott: elismerték a munkásság jogát a szakszervezetekhez és a sztrájkhoz, társadalombiztosítást vezettek be. Roosevelt politikai külkapcsolatait is megváltoztatta a New Deal politika: új piacok érdekében Latin-Amerikával (jószomszédság elve) és a Szovjetúnióval (1933) kötött kereskedelmi megállapodásokat. A gazdasági stabilizáció születésével azonban a nagytöke szembefordult a New Deal-el, mert már nem volt szükség az állam beavatkozására.

Angliában a válság kevésbé volt komoly. Munkáspárti kormány volt kormányon McDonald vezetésével. McDonald a már kiadott szociális juttatások csökkentésével próbálta megoldani a válságot. Ez ellenállásba ütközött, s a munkáspárt visszahívta McDonaldot, s kizárta tagjai közül. Az elnök azonban nem mondott le, hanem új kormányt alakított, s véghezvitte programját. 1931-ben a Westminster Statum a Brit Birodalmat Brit nemzetközösséggé alakította át (elismerte a dominiumok: Kanada, Ausztrália, Új Zeland, Dél afrikai Unió függetlenségét.) A McDonaldot követõ elnökök Baldwin és Chamberlain a hitleri fasizmus térhódításával szemben az engedmények politikáját folytatták, s csak Lengyelország megtámadásakor avatkoztak be. Ezzel kitört a második világháború.

Franciaország a háború után szintén problémákkal küzdött. Németország nem fizette a jóvátételt, ezért 1923-ban francia-belga csapatok szállták meg a Ruhr-vidéket. A Dawes-terv megindulása után Németország fizetõképes lett, ezért a Ruhr-vidéket a megszállók elhagyták.

Franciaországban a válság késõbb kezdõdött, de tovább is tartott, mert ott a kis- és középbirtok volt az uralkodó, s ezek csõdje eleinte nem hatott ki országos szintre.

A válság elmélyülése után két tendencia bontakozott ki: a jobboldal „erõskezû" kormány és az alkotmány reakciós módosítása mellett szállt síkra, a munkások ezzel szemben a demokrácia, a köztársaság megvédését szorgalmazták. Az 1932-es választásokon a baloldal kezébe került a hatalom. Herriot (Ario) alakított kormányt, s még ebben az évben megnemtámadási egyezményt írt alá a Szovjetunióval. A válságot azonban megoldani nem tudták, ezért a kormány lemondott. A válság elmélyülésének hatására erõsödtek a demokrácia ellenes tendenciák, 1934-ben a fasiszták (Tûzkeresztesek, Action Francais) puccsot kíséreltek meg. A puccsot a párizsi munkásság hiúsította meg. Ennek hatására a demokratikus (polgári és munkáspártok) szervezetek 1935-ben antifasiszta szövetséget kötöttek, ez volt a Népfront. A Népfront az 1936-os választásokon gyõzelmet aratott, megalakult a Leon Blum (szocialista) vezette népfrontkormány. A kormány szociális intézkedéseket hozott, de gyenge volt, mert a szocialista és a polgári politikusok nem szívesen mûködtek együtt. A válság enyhülésével azonban a fasiszta veszély csökkent, a Népfront tagjai fokozatosan eltávolodtak egymástól. A népfrontkormány programját feladta, Leon Blum lemondott, Daladier alakított kormányt. Szinte minden szociális vívmányt visszavont.

A válság évei alatt aztán felhasználták a felhalmozott készleteket, új szükségletek támadtak s így 1933-ban gazdasági fellendülés következhetett be.

 

 
< Előző   Következő >
Tanulási segédletek
Kötelező olvasmányok elemzései
Irodalom vázlatok
Történelem tételek
Nyelvtan tételek
Számítástechnika tételek
Szociológia tételek
Angol tételek
Növényvédőszer kémia tételek
Elsősegély tételek
Vállalkozásgazdaságtan tételek
Irodalom tételek 2.
Nyelvtan szóbeli tételek
Történelem tételek 2.
Biológia tételek
Angol szóbeli tételek
Angol nyelvtan tételek
Irodalom tételek 3.
Filozófia tételek
free counters
 
Template source from www.webhomez.net. Converted to Mambo template by Your Mambo Design.
© 2017 dezs.extra.hu - tételek gyűjteménye
Joomla egy nyílt forráskódú rendszer, mely a GNU/GPL Licensz alatt áll.