Kötelező olvasmány,rövid összefoglaló elemzése
Móricz
Zsigmond
Úri
muri
1927
Szereplők:
Borbiró,
földbirtokos
Szakhmáry
Zoltán, földbirtokos
Csörgheő Csuli,
földbirtokos
Málinka,
kocsmáros
Wagner Artúr,
zenetanár
Lekenczey Muki,
könyvkereskedő
Borbély Zsiga, patikus
Pista, polgármester
András, cseléd
Selymes, pásztor
Csörgheő
Kálmán, Csuli fia
Fancsali, paraszt
Zsellyei Balogh Ábel,
ezredes
Ides, Csuli felesége
Boka Pista, nemes
Dobokay Bandi, őrnagy
Parragh Gábor, nemes
Kudora, nemes
Malmosi, cívisgazda
Kalma István,
cívisgazda
Szabó Rozália,
parasztlány
Terka, tejeslány
Zsuzsi, cseléd
Suhajdáné,
masszőr
Lefkovics, zsidó
Mihály, cseléd
Rhédey Eszter,
Zoltán felesége
Gergely, cseléd
Zsuzsi, cseléd
Szakhmáry Évi,
Zoltán lánya
Poros Mátyás,
földbirtokos
Kormos Bandi,
főügyész
Piroska, tanár
Szakhmáry
János, Zoltán fia
Vasgyúró Palya,
földbirtokos
Lukács, béres
Elemér, zenész
Farkas Miska, főkapitány
Farkas Mihály, mezőrendőr
kapitány
Kakara, mezőőr
Had Kacsabegy István,
legény
Jancsi, kocsis
Kató,
summáslány
Történet:
1
A
történet június 7-én egy
poros,
alföldi városban kezdődött.
Borbiró iszogatott magányosan a Sárga
Rózsában.
Egyszercsak meglátta az ablakon keresztül
barátját, Szakhmáry
Zoltánt, s
behívta. Kicsit később érkezett
Csörgheő Csuli, aki állandó
ravaszságáról tett
tanúbizonyságot, mikor
számára nagyszerű üzletet
kötött. Egy mérnök a
kopoltyúsi parasztokkal akarta elhordatni felesleges
földjét, de ő vállalta azt
helyette, majd később olcsóbban
továbbadta a parasztoknak. Ráadásul
meghagyta
nekik, hogy a jó minőségű földdel
saját szikes talaját
javítsák fel.
2
Ekkor
lépett be az ajtón egy
ismeretlen úr. Leült egy szomszédos
asztalhoz, s rántottát rendelt - húsz
tojásból. Barátaink
összenéztek, s elkezdtek tanakodni, ki lehet ez az
ember.
Végül kiderült, egy szegény
könyvkereskedővel, Lekenczey Mukival állnak
szemben, de ők elhatározták, országos
tréfát csinálnak belőle, s
kinevezték
gróf Goluchovsky Agenornak. Így
mutatták be rögtön a kis zsidó
zenetanárnak,
Wagner Artúrnak is, aki majdnem elájult, mikor
egy a gróf számára rendezendő
koncert megszervezésével
bízták meg.
3
Az
urak következő útja a patikába
vezetett, ahol meghívták Lekenczeyt egy kis
likőrre. Közben előkerítették
és
megismertették a polgármestert is a
"gróffal". Amíg ezek
történtek,
Csuli megkérte a patikust, Borbély
Zsigát, hogy kerítsen neki hashajtót,
s
keverje azt egy üveg pálinkába.
4
Távozásuk
után Zoltán egy időre
elköszönt tőlük, de
megígérte, hogy este újból
csatlakozik hozzájuk. Ezt
követően a rekkenő hőség elől Csuli
házába mentek. Itt Csuli bemutatta a
vendégnek feleségét. Ezalatt
cigányasszonyok jöttek, akiknek a ház
ura megígérte,
hogy szedhetnek kölest a tanyáján.
5
Ezután
kikocsiztak Csuli
tanyájára, ahol már
várták őket a cigányasszonyok.
András jött ura elé, s
tájékoztatta a gazdaság napi
fejleményeiről. Csulit szíven
érintette a disznók
közt kitört vész, melynek újabb
16 példány esett áldozatul.
Ezután körbevezette
vendégeit a vidéken, s megmutatta nekik
állatait a kert egyetlen fájának
árnyékában hűsölő
komondoroktól kezdve a nagy birkanyájig.
6
Végül
lementek a Berettyó
partjára, hogy megnézzék a
gazdaság büszkeségét, Csuli
kedvencét, a nagy kant,
egy életerős disznót. Mikor végeztek a
nézelődéssel, visszamentek a tornácra.
András felesége kiszolgálta őket, s
elkezdtek iszogatni és beszélgetni.
Közben
Csuli felajánlotta a cigányoknak, hogy ad nekik
egy kis pálinkát. Később
csatlakozott hozzájuk a szomszéd, Fancsali
úr is.
7
Kocsizörgést
hallottak, s
megérkezett Zoltán, aki elhozta
nagybátyját, Zsellyei Balogh Ábelt is.
Vidáman
beszélgettek immár ötösben
tovább, s lesték a hashajtós
pálinka hatását a
cigányok között. A
cigányasszonyok énekeltek, táncoltak,
szórakoztatták őket. A
mulatság egészen addig tartott, amíg a
kondás nem érkezett a hírrel, hogy
megdöglött a nagy kan. Csuli elkomorodott, s
kijelentette, hazahajtat. Zoltán
felajánlotta, menjenek a saját
tanyájára, s ott szórakozzanak
tovább.
8
Mikor
megérkeztek a
Szakhmáry-tanyára, a vendég igencsak
elámult annak szépségén.
Borbiró mesélte
el neki, hogy a Szakhmáryaknak egykor ennél
százszorta nagyobb birtokuk volt,
de a néhai Szakhmáry generális, aki
egykor Rákóczi oldalán harcolt, a
nagymajtényi
kiegyezés után inkább a
száműzetést választotta, s a
család ekkor vesztette el
majdnem a teljes birtokát, mely labanc kézre
vándorolt. Miközben kint
beszélgettek, lassan elbóbiskoltak.
Észre sem vették, hogy Zoltán, aki
bement a
házba, nem tért vissza. A ház ura
azóta már a leghátsó
szobában járt, ahol
féltett titkát, egy kis parasztlányt
rejtegetett.
9
A
pirakadat még ott találta az
urakat a tornácon. Nemsokára
felébredtek, de mivel még nem pihenték
ki az előző
napi mulatozást, bementek a házba, s ott
folytatták az alvást. Délben keltette
fel őket Zoltán. Megreggeliztek, majd elmentek a
közeli Körös-partra fürdeni.
10
Ebédre
értek vissza a tanyára,
ahol már szép kis baráti
társaság várta őket: Boka Pista,
Dobokay Bandi és még
néhányan. A házigazda
szerepét ideiglenesen az ezredes töltötte
be. Miután
jóllaktak, beszélgetni kezdtek,
érdekesebbnél érdekesebb
adomákat meséltek
egymásnak. Egy idő után Zoltán azzal
az indokkal távozott, hogy előkeresi a
hegedűjét.
11
Pedig
nem a hegedűjét kereste,
hanem egyenesen Rozikához, a kis parasztlányhoz
tartott. Szerette azt a lányt,
szerelmes volt belé, pedig volt családja,
felesége. Ennek ellenére mindent
megvett Rozikának, kényeztette,
taníttatta. A lány elmesélte neki,
hogyan
szökött el otthonról, mikor
hozzá akarták adni
sógorához, egy paraszthoz. Ekkor
jött ide a birtokra, s állt be
summáslánynak. Zoltánnak pedig annyira
megtetszett, hogy magához vette, s azóta is itt
tartja.
12
Szerelmesen
ölelte, csókolta
Rozikát, de ő érzéketlen maradt. Ekkor
döbbent rá, hogy a lány
tulajdonképpen
egy prostituált. Hirtelen el akarta zavarni, de
inkább hagyta, hadd mesélje el
neki élete történetét.
Kiderült, volt egy szerelme, de mikor annak el kellett
volna vennie egy rokonát, inkább
öngyilkos lett. Rozika bevallotta, hogy a
férfiak őt mindig szerették, és mindig
jók voltak hozzá. Ezt hallva, Zoltán
kezdett egészen elhidegülni a
lánytól.
13
A
vendégek már kezdtek aggódni,
mert nem tudták, hol van Zoltán.
Borbiró világosította fel őket a
lánnyal
kapcsolatban. Mikor aztán Zoltán
visszaérkezett egyöntetűen azon
kívánságuknak
adtak hangot, hogy látni
kívánják a rejtegetett
tündérkisasszonyt. Erre Zoltán
csak annyit válaszolt, hogy nincs semmilyen
tündérkisasszony, csak egy kis
lotyó, akit szívesen kihív
közéjük. Így is tett, s
bemutatta Szabó Rozáliát a
földesuraknak.
14
A
dorbézolás folytatódott, az
urak kártyázni kezdtek. Lekenczey
félrevonult Rozikával a tornácon.
Zoltán
dühödten vette tudomásul, hogy a
lány most a "grófot" nézte ki
magának, s éppen őt puhítja. Egyre
inkább megbizonyosodott arról, hogy a
lány
tényleg csak egy alávaló
prostituált, s ebbéli
csalódásában teljes
erejével a
mulatozásba vetette magát.
15
Lekenczey
megkérte Rozikát, szavaljon
el egy verset, ő pedig teljesítette
kérését. A "grófra" olyan
mély
benyomást tett a lány előadása, hogy
kijelentette, el kell mennie színésznőnek.
Meg is beszélték, hogy a lány vonattal
Pestre utazik, s ott Lekenczey egyik
barátjánál száll meg. Ekkor
lépett be a szobába a holtrészeg
Zoltán.
Elkeseredésében csúnyán
belekötött a lányba, betörte egy
közeli szekrény
üvegablakát, majd vérző
kezével mit sem törődve leroskadt egy fotelba,
és
elaludt. Rozika fektette le és kötötte be
sebét.
16
Csuli
másnap reggel részegen
ébredt házában. Az éppen
érkező tejeslányt szalajtotta a
borbélyért, majd
puskájával adott nyomatékot
kérésének. Mikor a borbély
megérkezett, őt is
leitatta, aki még éppen meg tudta
borotválni, ezt követően ugyanis lába
elé
feküdve aludt el az úrral együtt.
17
Csuli
végül ebéd után
ébredt fel
újból. Most, hogy józan volt,
belekezdett gyermekei nevelésébe. Ez
nála annyit
jelentett, hogy félévente egyszer jól
lehordta fiait, mondván, azok nem
foglalkoznak mással, csak idegen kutyák
megdobálásával és
daruvadászattal.
18
Zoltán
tíz órakor ébredt,
pontosabban ébresztették. Az a hír
fogadta, hogy újból megjöttek a csugari
parasztok, akiknek már pünkösd
óta tartozott. Először el akarta küldeni
őket,
de azok hajthatatlanok voltak, s azt mondták, addig nem
mozdulnak, amíg nem
kapják meg a pénzt. Zoltán
látta, hogy nincs menekvés, megreggelizett,
felnyargaltatott, s indult be a városba
pénzért.
19
Egyenesen
Lefkovicshoz, a zsidó
régiségkereskedőhöz ment. Az
szívélyesen fogadta, s felajánlotta
segítségét. De
ahhoz, hogy kapjon száz forintot
kölcsönbe, előbb végig kellett hallgatnia
a
házigazda
prédikációját az asszonyi
nem rejtélyes természetéről.
20
Miután
megkapta a pénzt, rögtön
indult haza. Útközben azonban
találkozott Csulival, aki hajlandó volt egy kis
turpisságra barátja
kisegítése érdekében. Ez
annyiból állt, hogy elment
Zoltánék tanyájára, s azt a
hírt terjesztette a parasztok körében,
hogy ég
Csugar. A tűz hallatára azok szedték
sátorfájukat, s igyekeztek haza falujukba.
Mire Zoltán hazaérkezett, már nem
talált ott egy parasztot sem.
21
Egyszercsak
furcsán elsötétedett
minden. Zoltán emlékezett rá, olvasta
az újságban, hogy napfogyatkozás lesz.
Az
emberek ijedten futottak ki az udvarra, hogy
megcsodálják az égi
tüneményt.
Azonban még jobban megrémült
Zoltán, mikor a szomszéd inasa
érkezett
lóhalálában, s azt üzente,
hogy a felesége kijön a birtokra. Éppen
most, pedig
már másfél éve nem
járt ott! Gyorsan kerített egy kocsit, s
elküldte Rozikát a
közeli faluba, nehogy felesége ott
találja. Alig ment el a lány, már be
is
állított Eszter, a felesége, aki
valósággal letámadta a
férfit. Szinte
önkívületben vallatta
férjét, igaz-e, amit most tudott meg, hogy el
akar válni
tőle, s feleségül akar venni egy a birtokon tartott
cselédet. Természetesen Zoltán
mindent tagadott (annyiban igaza volt, hogy valóban nem
akart elválni).
Felesége azonban rátalált Rozika
szobájára, mire Zoltán
közölte vele, hogy már
kirúgta a lányt.
22
Végül
Eszter megnyugodott.
Férjével csendesen
üldögéltek a verandán.
Zoltán megmutatta neki a kertet,
melyet még nem is látott, bemutatta Lekenczeyt, s
még azt is felajánlotta, hogy
elviszi egy rövid bécsi kiruccanásra. De
az asszonynak csak egy gondolata volt.
Minél előbb el akarta hagyni ezt a házat.
Zoltán kocsit hívatott, s Lekenczeyvel
hármasban elindultak haza.
23
Megérkeztek.
Zoltán doktorért
hivatott. Nem sokkal ezután megjött Gergely. Ő
kísérte el a tanyáról
Rozikát, s
most levelet hozott tőle. Majd betoppant az orvos is, s
megvizsgálta a
feleségét, akinek persze nem volt semmi baja.
Mivel nem tudta mit kezdjen
Lekenczeyvel, végül úgy
döntött, megkéri a doktort, hadd
háljon nála. Így az
orvos és a "gróf" együtt
távoztak. Zoltán el akart kéredzkedni
hazulról, mert már nagyon szerette volna
elolvasni a levelet, de a felesége nem
engedte. Mindenáron ő akarta azt először
megtekinteni. Végül több mint egy
órás
rábeszélés után
Zoltán engedett. Rozika leveléből
kiderült, hogy Pestre
utazott, s most végleg el szeretne
köszönni jótevőjétől. Ekkor
már Eszter is
belátta, hogy a lány csak kihasználta
férjét. Ennek ellenére dühe
nem
csillapult. Először csak szóban, majd
később tettleg is bántalmazta Zoltánt,
aki azonban nem ellenkezett, hagyta, hogy felesége
véresre karmolja arcát.
24
Zoltán
következő útja a kaszinóba
vezetett. Itt találta összes
barátját. Azok nem kérdeztek semmit, ő
pedig
beállt közéjük mulatni
és felejteni. Az épület telve volt
dorbézoló emberekkel.
Lekenczeyről beszélt az egész város,
még sok olyan tisztességes ember is
eljött, aki egyébként a kocsma
közelébe se megy.
25
Aznap
este Csuli nagyobbik fia,
Kálmán kiszökött apja
tanyájára. Nagy tettre
készült, darvat akart lőni.
Evégett hozott is magával egy puskát.
A Berettyó-parton találkozott egy
kislánnyal, aki megkérte, hadd csatlakozzon
hozzá. Kálmán megengedte, hiszen
amúgy
sem volt vadászkutyája. Hajnalig
feküdtek türelmesen a maguk által a
földbe
vájt gödörben, de kitartásukat
végül siker koronázta.
Kálmánnak sikerült
meglőnie egy darvat, amit aztán hosszas hajsza
után elfogtak.
26
Ahogy
az éjszaka haladt előre, a
csárdában egyre inkább csak a
törzsvendégek, a földesurak maradtak.
Azonban ez
a kevés ember, aki még itt volt, bitorolta a
város környéki földek
háromnegyedét. Zoltán ezen igencsak
megütközött. Nem találta
jónak. Ő
megpróbált újítani,
munkásainak magasabb bért adni,
telkére új
kultúrnövényeket
telepíteni, de a nyereségek helyett egyre
inkább csak adósságai gyarapodtak, s
lassan-lassan kezdett kilátástalanná
válni a helyzete. Csuli fogott egy
papírdarabot, s megkérte a
jelenlévőket, írják alá
emlékül Lekenczeynek. Közben
megsúgta Zoltánnak, hogy éppen most
rendelt az egész kompánia egy nagy halom
Jókai-művet a könyvüzértől.
Később Zoltán előhozatta hegedűjét, s
elkezdett
játszani és énekelni.
27
A
főügyész, Kormos Bandi fontos
ügyben járt el. Aznap volt a
megbeszélés, amely azt hivatott
eldönteni, hogy az
újonnan építendő vasútvonal
hol húzódjon. Eredetileg a közeli
Dóka falu mellett
haladt volna, de a polgármester
(szándékosan) rossz
térképet küldött ki, amin a
falu Tókának olvasható, és
egyébként is úgy néz ki,
mintha egy nagy tó lenne a
helyszínen. A főügyész nem
javította ki ezt a tévedést, abban
reménykedett,
hogy a polgármester majd belebukik
ügyeskedésébe.
28
A
kocsmai társaság eközben
áthurcolkodott Vasgyúró
Palyáékhoz. Mindenki ott volt, egyedül
Csuli hiányzott.
A házigazda küldetett érte, de neki nem
volt kedve menni, s
lábfájására
hivatkozott. Végül azonban
Vasgyúró addig erősködött,
mígnem Csuli is megadta
magát, s csatlakozott a társasághoz.
Zenészeket is hívtak, s a mulatozók
egy
szekéren körbejárták az
egész várost.
29
Tizenegy
órakor a vidám kompánia
felkereste a polgármesteri hivatalt. A mezőőrök
jelentést tettek a megjelent
"grófnak", majd hívatták a kis
Wagnert, aki már megszervezte az esti
ünnepi koncertet a híres vendég
tiszteletére. Még egy kicsit akarták
ugráltatni, ezért úgy
határoztak, hogy az este nem jó, helyette
inkább déli két
órakor legyen az előadás. Mikor itt
végeztek, visszatértek
Vasgyúró házához, s
mint ha mi se történt volna, folytatták
a mulatozást.
30
Zoltán
is köztük volt, de
egyáltalán nem volt vidám. Azon
töprengett, hogy az egész élete
úgy folyt le,
mint az özönvíz. Nem jutott egy
lépéssel sem előrébb soha,
önerejéből semmit
nem sikerült elérnie, hiszen megmaradt olyan lusta
földesúrnak, amilyen már az
apja is volt. Ezzel szemben például egykori
osztálytársa, A. Kovács
János, aki
szegény napszámos fia volt, most
másodjegyző, és békés,
boldog családi életet
él.
31
Zoltán
felajánlotta, hogy
vendégül látja a
társaságot, menjenek el az ő
tanyájára. Így is tettek. Csuli,
akit időközben hazazavart a kínzó
lábfájás, később
csatlakozott hozzájuk. El
akarta vinni a felültetett Wagnert is a
Szakhmáry-birtokra, de az útközben
nekiütközött egy vendégoldalnak,
s az olyan mély nyomot hagyott az arcán, hogy
kénytelen volt hazavinni, ahol a felesége
nyugodtan ápolgathatta.
32
Mikor
Csuli megérkezett a
tanyára, ott már javában folyt a bor.
Időközben az egyre jobb kedvű urak
fellármázták a
summáslányokat, s velük
ropták a táncot. Mindenki vidám volt,
csak Zoltán nézett megtörten maga
elé. Borbiró abbéli
aggódásának adott hangot,
nehogy kárt tegyen magában, de Csuli leintette,
mondván, gyáva ő hozzá. Ezt
meghallotta Zoltán is. Cigarettára
gyújtott, s az égő gyufát a
ház nádfedele
alá tartotta. A részeg
társaság kezdetben nem vette komolyan a
veszélyt, csak
akkor kezdtek megijedni, mikor már az összes
épület lángokban állt. Ekkor
Zoltán tűnt fel saját háza
erkélyén egy puskával a
kezében. Nem szólt semmit,
csak szíven lőtte magát. Teste minden
vagyonával együtt a tűz martaléka lett.
|