Történet:

1

A történet június 7-én egy poros, alföldi városban kezdődött. Borbiró iszogatott magányosan a Sárga Rózsában. Egyszercsak meglátta az ablakon keresztül barátját, Szakhmáry Zoltánt, s behívta. Kicsit később érkezett Csörgheő Csuli, aki állandó ravaszságáról tett tanúbizonyságot, mikor számára nagyszerű üzletet kötött. Egy mérnök a kopoltyúsi parasztokkal akarta elhordatni felesleges földjét, de ő vállalta azt helyette, majd később olcsóbban továbbadta a parasztoknak. Ráadásul meghagyta nekik, hogy a jó minőségű földdel saját szikes talaját javítsák fel.

2

Ekkor lépett be az ajtón egy ismeretlen úr. Leült egy szomszédos asztalhoz, s rántottát rendelt - húsz tojásból. Barátaink összenéztek, s elkezdtek tanakodni, ki lehet ez az ember. Végül kiderült, egy szegény könyvkereskedővel, Lekenczey Mukival állnak szemben, de ők elhatározták, országos tréfát csinálnak belőle, s kinevezték gróf Goluchovsky Agenornak. Így mutatták be rögtön a kis zsidó zenetanárnak, Wagner Artúrnak is, aki majdnem elájult, mikor egy a gróf számára rendezendő koncert megszervezésével bízták meg.

3

Az urak következő útja a patikába vezetett, ahol meghívták Lekenczeyt egy kis likőrre. Közben előkerítették és megismertették a polgármestert is a "gróffal". Amíg ezek történtek, Csuli megkérte a patikust, Borbély Zsigát, hogy kerítsen neki hashajtót, s keverje azt egy üveg pálinkába.

4

Távozásuk után Zoltán egy időre elköszönt tőlük, de megígérte, hogy este újból csatlakozik hozzájuk. Ezt követően a rekkenő hőség elől Csuli házába mentek. Itt Csuli bemutatta a vendégnek feleségét. Ezalatt cigányasszonyok jöttek, akiknek a ház ura megígérte, hogy szedhetnek kölest a tanyáján.

5

Ezután kikocsiztak Csuli tanyájára, ahol már várták őket a cigányasszonyok. András jött ura elé, s tájékoztatta a gazdaság napi fejleményeiről. Csulit szíven érintette a disznók közt kitört vész, melynek újabb 16 példány esett áldozatul. Ezután körbevezette vendégeit a vidéken, s megmutatta nekik állatait a kert egyetlen fájának árnyékában hűsölő komondoroktól kezdve a nagy birkanyájig.

6

Végül lementek a Berettyó partjára, hogy megnézzék a gazdaság büszkeségét, Csuli kedvencét, a nagy kant, egy életerős disznót. Mikor végeztek a nézelődéssel, visszamentek a tornácra. András felesége kiszolgálta őket, s elkezdtek iszogatni és beszélgetni. Közben Csuli felajánlotta a cigányoknak, hogy ad nekik egy kis pálinkát. Később csatlakozott hozzájuk a szomszéd, Fancsali úr is.

7

Kocsizörgést hallottak, s megérkezett Zoltán, aki elhozta nagybátyját, Zsellyei Balogh Ábelt is. Vidáman beszélgettek immár ötösben tovább, s lesték a hashajtós pálinka hatását a cigányok között. A cigányasszonyok énekeltek, táncoltak, szórakoztatták őket. A mulatság egészen addig tartott, amíg a kondás nem érkezett a hírrel, hogy megdöglött a nagy kan. Csuli elkomorodott, s kijelentette, hazahajtat. Zoltán felajánlotta, menjenek a saját tanyájára, s ott szórakozzanak tovább.

8

Mikor megérkeztek a Szakhmáry-tanyára, a vendég igencsak elámult annak szépségén. Borbiró mesélte el neki, hogy a Szakhmáryaknak egykor ennél százszorta nagyobb birtokuk volt, de a néhai Szakhmáry generális, aki egykor Rákóczi oldalán harcolt, a nagymajtényi kiegyezés után inkább a száműzetést választotta, s a család ekkor vesztette el majdnem a teljes birtokát, mely labanc kézre vándorolt. Miközben kint beszélgettek, lassan elbóbiskoltak. Észre sem vették, hogy Zoltán, aki bement a házba, nem tért vissza. A ház ura azóta már a leghátsó szobában járt, ahol féltett titkát, egy kis parasztlányt rejtegetett.

9

A pirakadat még ott találta az urakat a tornácon. Nemsokára felébredtek, de mivel még nem pihenték ki az előző napi mulatozást, bementek a házba, s ott folytatták az alvást. Délben keltette fel őket Zoltán. Megreggeliztek, majd elmentek a közeli Körös-partra fürdeni.

10

Ebédre értek vissza a tanyára, ahol már szép kis baráti társaság várta őket: Boka Pista, Dobokay Bandi és még néhányan. A házigazda szerepét ideiglenesen az ezredes töltötte be. Miután jóllaktak, beszélgetni kezdtek, érdekesebbnél érdekesebb adomákat meséltek egymásnak. Egy idő után Zoltán azzal az indokkal távozott, hogy előkeresi a hegedűjét.

11

Pedig nem a hegedűjét kereste, hanem egyenesen Rozikához, a kis parasztlányhoz tartott. Szerette azt a lányt, szerelmes volt belé, pedig volt családja, felesége. Ennek ellenére mindent megvett Rozikának, kényeztette, taníttatta. A lány elmesélte neki, hogyan szökött el otthonról, mikor hozzá akarták adni sógorához, egy paraszthoz. Ekkor jött ide a birtokra, s állt be summáslánynak. Zoltánnak pedig annyira megtetszett, hogy magához vette, s azóta is itt tartja.

12

Szerelmesen ölelte, csókolta Rozikát, de ő érzéketlen maradt. Ekkor döbbent rá, hogy a lány tulajdonképpen egy prostituált. Hirtelen el akarta zavarni, de inkább hagyta, hadd mesélje el neki élete történetét. Kiderült, volt egy szerelme, de mikor annak el kellett volna vennie egy rokonát, inkább öngyilkos lett. Rozika bevallotta, hogy a férfiak őt mindig szerették, és mindig jók voltak hozzá. Ezt hallva, Zoltán kezdett egészen elhidegülni a lánytól.

13

A vendégek már kezdtek aggódni, mert nem tudták, hol van Zoltán. Borbiró világosította fel őket a lánnyal kapcsolatban. Mikor aztán Zoltán visszaérkezett egyöntetűen azon kívánságuknak adtak hangot, hogy látni kívánják a rejtegetett tündérkisasszonyt. Erre Zoltán csak annyit válaszolt, hogy nincs semmilyen tündérkisasszony, csak egy kis lotyó, akit szívesen kihív közéjük. Így is tett, s bemutatta Szabó Rozáliát a földesuraknak.

14

A dorbézolás folytatódott, az urak kártyázni kezdtek. Lekenczey félrevonult Rozikával a tornácon. Zoltán dühödten vette tudomásul, hogy a lány most a "grófot" nézte ki magának, s éppen őt puhítja. Egyre inkább megbizonyosodott arról, hogy a lány tényleg csak egy alávaló prostituált, s ebbéli csalódásában teljes erejével a mulatozásba vetette magát.

15

Lekenczey megkérte Rozikát, szavaljon el egy verset, ő pedig teljesítette kérését. A "grófra" olyan mély benyomást tett a lány előadása, hogy kijelentette, el kell mennie színésznőnek. Meg is beszélték, hogy a lány vonattal Pestre utazik, s ott Lekenczey egyik barátjánál száll meg. Ekkor lépett be a szobába a holtrészeg Zoltán. Elkeseredésében csúnyán belekötött a lányba, betörte egy közeli szekrény üvegablakát, majd vérző kezével mit sem törődve leroskadt egy fotelba, és elaludt. Rozika fektette le és kötötte be sebét.

16

Csuli másnap reggel részegen ébredt házában. Az éppen érkező tejeslányt szalajtotta a borbélyért, majd puskájával adott nyomatékot kérésének. Mikor a borbély megérkezett, őt is leitatta, aki még éppen meg tudta borotválni, ezt követően ugyanis lába elé feküdve aludt el az úrral együtt.

17

Csuli végül ebéd után ébredt fel újból. Most, hogy józan volt, belekezdett gyermekei nevelésébe. Ez nála annyit jelentett, hogy félévente egyszer jól lehordta fiait, mondván, azok nem foglalkoznak mással, csak idegen kutyák megdobálásával és daruvadászattal.

18

Zoltán tíz órakor ébredt, pontosabban ébresztették. Az a hír fogadta, hogy újból megjöttek a csugari parasztok, akiknek már pünkösd óta tartozott. Először el akarta küldeni őket, de azok hajthatatlanok voltak, s azt mondták, addig nem mozdulnak, amíg nem kapják meg a pénzt. Zoltán látta, hogy nincs menekvés, megreggelizett, felnyargaltatott, s indult be a városba pénzért.

19

Egyenesen Lefkovicshoz, a zsidó régiségkereskedőhöz ment. Az szívélyesen fogadta, s felajánlotta segítségét. De ahhoz, hogy kapjon száz forintot kölcsönbe, előbb végig kellett hallgatnia a házigazda prédikációját az asszonyi nem rejtélyes természetéről.

20

Miután megkapta a pénzt, rögtön indult haza. Útközben azonban találkozott Csulival, aki hajlandó volt egy kis turpisságra barátja kisegítése érdekében. Ez annyiból állt, hogy elment Zoltánék tanyájára, s azt a hírt terjesztette a parasztok körében, hogy ég Csugar. A tűz hallatára azok szedték sátorfájukat, s igyekeztek haza falujukba. Mire Zoltán hazaérkezett, már nem talált ott egy parasztot sem.

21

Egyszercsak furcsán elsötétedett minden. Zoltán emlékezett rá, olvasta az újságban, hogy napfogyatkozás lesz. Az emberek ijedten futottak ki az udvarra, hogy megcsodálják az égi tüneményt. Azonban még jobban megrémült Zoltán, mikor a szomszéd inasa érkezett lóhalálában, s azt üzente, hogy a felesége kijön a birtokra. Éppen most, pedig már másfél éve nem járt ott! Gyorsan kerített egy kocsit, s elküldte Rozikát a közeli faluba, nehogy felesége ott találja. Alig ment el a lány, már be is állított Eszter, a felesége, aki valósággal letámadta a férfit. Szinte önkívületben vallatta férjét, igaz-e, amit most tudott meg, hogy el akar válni tőle, s feleségül akar venni egy a birtokon tartott cselédet. Természetesen Zoltán mindent tagadott (annyiban igaza volt, hogy valóban nem akart elválni). Felesége azonban rátalált Rozika szobájára, mire Zoltán közölte vele, hogy már kirúgta a lányt.

22

Végül Eszter megnyugodott. Férjével csendesen üldögéltek a verandán. Zoltán megmutatta neki a kertet, melyet még nem is látott, bemutatta Lekenczeyt, s még azt is felajánlotta, hogy elviszi egy rövid bécsi kiruccanásra. De az asszonynak csak egy gondolata volt. Minél előbb el akarta hagyni ezt a házat. Zoltán kocsit hívatott, s Lekenczeyvel hármasban elindultak haza.

23

Megérkeztek. Zoltán doktorért hivatott. Nem sokkal ezután megjött Gergely. Ő kísérte el a tanyáról Rozikát, s most levelet hozott tőle. Majd betoppant az orvos is, s megvizsgálta a feleségét, akinek persze nem volt semmi baja. Mivel nem tudta mit kezdjen Lekenczeyvel, végül úgy döntött, megkéri a doktort, hadd háljon nála. Így az orvos és a "gróf" együtt távoztak. Zoltán el akart kéredzkedni hazulról, mert már nagyon szerette volna elolvasni a levelet, de a felesége nem engedte. Mindenáron ő akarta azt először megtekinteni. Végül több mint egy órás rábeszélés után Zoltán engedett. Rozika leveléből kiderült, hogy Pestre utazott, s most végleg el szeretne köszönni jótevőjétől. Ekkor már Eszter is belátta, hogy a lány csak kihasználta férjét. Ennek ellenére dühe nem csillapult. Először csak szóban, majd később tettleg is bántalmazta Zoltánt, aki azonban nem ellenkezett, hagyta, hogy felesége véresre karmolja arcát.

24

Zoltán következő útja a kaszinóba vezetett. Itt találta összes barátját. Azok nem kérdeztek semmit, ő pedig beállt közéjük mulatni és felejteni. Az épület telve volt dorbézoló emberekkel. Lekenczeyről beszélt az egész város, még sok olyan tisztességes ember is eljött, aki egyébként a kocsma közelébe se megy.

25

Aznap este Csuli nagyobbik fia, Kálmán kiszökött apja tanyájára. Nagy tettre készült, darvat akart lőni. Evégett hozott is magával egy puskát. A Berettyó-parton találkozott egy kislánnyal, aki megkérte, hadd csatlakozzon hozzá. Kálmán megengedte, hiszen amúgy sem volt vadászkutyája. Hajnalig feküdtek türelmesen a maguk által a földbe vájt gödörben, de kitartásukat végül siker koronázta. Kálmánnak sikerült meglőnie egy darvat, amit aztán hosszas hajsza után elfogtak.

26

Ahogy az éjszaka haladt előre, a csárdában egyre inkább csak a törzsvendégek, a földesurak maradtak. Azonban ez a kevés ember, aki még itt volt, bitorolta a város környéki földek háromnegyedét. Zoltán ezen igencsak megütközött. Nem találta jónak. Ő megpróbált újítani, munkásainak magasabb bért adni, telkére új kultúrnövényeket telepíteni, de a nyereségek helyett egyre inkább csak adósságai gyarapodtak, s lassan-lassan kezdett kilátástalanná válni a helyzete. Csuli fogott egy papírdarabot, s megkérte a jelenlévőket, írják alá emlékül Lekenczeynek. Közben megsúgta Zoltánnak, hogy éppen most rendelt az egész kompánia egy nagy halom Jókai-művet a könyvüzértől. Később Zoltán előhozatta hegedűjét, s elkezdett játszani és énekelni.

27

A főügyész, Kormos Bandi fontos ügyben járt el. Aznap volt a megbeszélés, amely azt hivatott eldönteni, hogy az újonnan építendő vasútvonal hol húzódjon. Eredetileg a közeli Dóka falu mellett haladt volna, de a polgármester (szándékosan) rossz térképet küldött ki, amin a falu Tókának olvasható, és egyébként is úgy néz ki, mintha egy nagy tó lenne a helyszínen. A főügyész nem javította ki ezt a tévedést, abban reménykedett, hogy a polgármester majd belebukik ügyeskedésébe.

28

A kocsmai társaság eközben áthurcolkodott Vasgyúró Palyáékhoz. Mindenki ott volt, egyedül Csuli hiányzott. A házigazda küldetett érte, de neki nem volt kedve menni, s lábfájására hivatkozott. Végül azonban Vasgyúró addig erősködött, mígnem Csuli is megadta magát, s csatlakozott a társasághoz. Zenészeket is hívtak, s a mulatozók egy szekéren körbejárták az egész várost.

29

Tizenegy órakor a vidám kompánia felkereste a polgármesteri hivatalt. A mezőőrök jelentést tettek a megjelent "grófnak", majd hívatták a kis Wagnert, aki már megszervezte az esti ünnepi koncertet a híres vendég tiszteletére. Még egy kicsit akarták ugráltatni, ezért úgy határoztak, hogy az este nem jó, helyette inkább déli két órakor legyen az előadás. Mikor itt végeztek, visszatértek Vasgyúró házához, s mint ha mi se történt volna, folytatták a mulatozást.

30

Zoltán is köztük volt, de egyáltalán nem volt vidám. Azon töprengett, hogy az egész élete úgy folyt le, mint az özönvíz. Nem jutott egy lépéssel sem előrébb soha, önerejéből semmit nem sikerült elérnie, hiszen megmaradt olyan lusta földesúrnak, amilyen már az apja is volt. Ezzel szemben például egykori osztálytársa, A. Kovács János, aki szegény napszámos fia volt, most másodjegyző, és békés, boldog családi életet él.

31

Zoltán felajánlotta, hogy vendégül látja a társaságot, menjenek el az ő tanyájára. Így is tettek. Csuli, akit időközben hazazavart a kínzó lábfájás, később csatlakozott hozzájuk. El akarta vinni a felültetett Wagnert is a Szakhmáry-birtokra, de az útközben nekiütközött egy vendégoldalnak, s az olyan mély nyomot hagyott az arcán, hogy kénytelen volt hazavinni, ahol a felesége nyugodtan ápolgathatta.

32

Mikor Csuli megérkezett a tanyára, ott már javában folyt a bor. Időközben az egyre jobb kedvű urak fellármázták a summáslányokat, s velük ropták a táncot. Mindenki vidám volt, csak Zoltán nézett megtörten maga elé. Borbiró abbéli aggódásának adott hangot, nehogy kárt tegyen magában, de Csuli leintette, mondván, gyáva ő hozzá. Ezt meghallotta Zoltán is. Cigarettára gyújtott, s az égő gyufát a ház nádfedele alá tartotta. A részeg társaság kezdetben nem vette komolyan a veszélyt, csak akkor kezdtek megijedni, mikor már az összes épület lángokban állt. Ekkor Zoltán tűnt fel saját háza erkélyén egy puskával a kezében. Nem szólt semmit, csak szíven lőtte magát. Teste minden vagyonával együtt a tűz martaléka lett.