3. Milyen gazdasági, társadalmi, szellemi következményekkel járt az Ipari Forradalom?

Az ipari Forradalom előfeltételi voltak az erős, termelékeny mezőgazdaság, a fejlett szállítás, a jól működő hitelszervezet valamint technológiai eredmények a gépesítés terén.

A mezőgazdaság korábban igen kis hatékonysággal működött, ám az ún. mezőgazdasági forradalom változtatott ezen, lehetővé téve az ipari forradalmat. Új technológiák, mint a vetésforgó, a trágyázás elterjedése, a takarmánynövényekkel biztosított istállózó állattartás, majd későbbiekben a gépesítés mind növelték a mezőgazdaság termelékenységét, így kevesebb embert foglalkoztatott a mezőgazdaság, mégis nagyobb ütemben fejlődött, mint a népesség növekedése. Ez nagy mennyiségű humán erőforrást szabadított fel, ami nagyrészt a városokba ment (urbanizáció), ahol általában egy gyárban talált munkát, így teremtve meg az új társadalmi osztályt, a munkásosztályt.

A fejlett szállítást Angliába vízi úton már rég megalapozták, ám a makadámút, majd a vasút és 1807-ben pedig a gőzhajó megjelenésével végképp biztosítottá vált a gyors és megbízható szállítás, mely kibővítette a piacot, lehetővé téve a világgazdaság megszületését.

Angliában már 1694 óta működött a bankrendszer, mely hiteleivel nagyobb fejlesztéseket is lehetővé tett.

Azonban az ipari forradalom technológiákról is szól, mivel a James Watt 1769-es találmánya, a gőzgép nélkül mindeme változások hiába mentek volna végbe, nem tudták volna oly gyökeresen megváltoztatni a világot, ahogy az ipari forradalom tette. A szél illetve vízerőgépek természeti adottságoktól függtek, a gőzgép mint meghajtás azonban hatalmas fejlődés volt ezekhez képest. Egy gőzgépet bárhol fel lehetett építeni, csak jó szállítási útvonal kellett biztosítani az üzemanyagnak. Ez a fejlett szállítási módokkal nem volt többé akadály. A gőzgépeket általában szénnel üzemeltették, melynek kitermelését többek közt a talajvíz nehezítette, azonban az akkoriban új fejlesztésű gőzgéppel hajtott szivattyúk megoldották ezt a problémát is, és a szénbányászat fellendült. Így a gőzgépek köré megépülhetnek az első gyárak,melyek a kevésbé hatékony manufaktúrákat váltották le. A gőzgép ettől kezdve szövő és kötőgépeket, esztergákat, szivattyúkat és egyéb bonyolult gépeket hajtott, melyeket emberek „tápláltak” és felügyeltek. Szabványok kerültek bevezetésre.  Hatalmas fejlődésen ment keresztül a textilipar, a bányászat valamint a gép- és nehézipar. Megindult a vasútépítés. A gyárak gombamód szaporodtak. Beindult a tömegtermelés.

Ezek a gazdasági fejlődések azonban rányomták bélyegüket a társadalomra is, hisz az urbanizáció (elvárosiasodás) által létrehozta a nagyvárosokat és a mezőgazdasági termékek bősége  demográfiai (népesség) robbanáshoz vezetett. A városokban tömörült hatalmas tömegek fejlettebb infrastruktúrát igényeltek, mert a járványok elkerüléséhez higiénikusabb környezet, valamint fejlettebb egészségügy szükséges. Ezen a téren áttöréseket ért el Semmelweis a (klóros) kézmosás, higiénia szükségességének felismerése valamint Pasteur az oltások és a fertőtlenítés egy új módja, a pasztörizálás felfedezésével. Ekkoriban vezették be a fájdalomcsillapítást, valamint a kötelező oltásokat is. A környezet elviselhetőbbé tételére csatornázni kezdték a városokat, valamint megjelentek a nyilvános illemhelyek is.

Az infrastruktúrában végbement változások valamivel elviselhetőbbé igyekeztek tenni a munkásosztály életét, akiket a munkáltatók többnyire kizsákmányoltak. Sokáig a gyermekek és nők alkalmazása általánosan elterjedt volt, főként a bányákban, illetve a működő gépek alatt, akár 16 órás munkaidőben is! Mindez nagyon balesetveszélyes volt, de a munkáltatók mindenféle baleset illetve egészségvédelmi kötelezettségvállalás nélkül tették mindezt, és mivel szabad munkaerő mindig volt, az emberek pedig még az éhbér elvesztésétől is féltek, továbbra is rabszolgaként dolgoztak. Erre a szörnyű bánásmódra első válaszként megindult a géprombolás. A géprombolók gyárakat támadtak meg, képzeletbeli vezérük, Ludd tábornok nevében. Ez még a tudatlan emberek dühödt reakciója volt a tőkéses kizsákmányoló bánásmódjára, ám az eleve elvetélt ötlet hamar el is bukott, fokozatosan átadva helyét a szervezett ellenállásnak. Így születtek az első szakszervezetek. 1836-ban egy munkás összefogás alkotmányjavaslatot, ún. Charter-t nyújtott be a parlamentnek, megteremtve a Chartizmus-t, mely a későbbi általános munkásmozgalmak elődje, melyek munkája az 1910-ben alapult Labour Party-ban, az Angol munkáspártban csúcsosodik ki.

A szellemi életben is nagy változások mentek végbe. Több filozófusok is elgondolkodott a munkások és a tőkések közti különbségeken. Proudhon szerint például a tőke és a tulajdon lopás, Az igazságos csere magától is működik, nem kell állam. Ezen gondolataival bátran nevezhetjük az Anarchizmus előfutárjának is. Később Bakunyin foglalkozott a működő anarchia megteremtésével, mivel Oroszországban meg szerette volna buktatni az államot, amihez a megoldást a tisztviselők likvidálásában látta. Ezzel szemben Blanqui a politikai és vagyoni egyenlőséget nem feltétlen önszerveződésen keresztül szerette volna elérni, szerinte e cél érdekében még a diktatúra is megengedhető. Ez a későbbi XX. századi szocialista törekvések módszereivel illetve az általuk hirdetett ideológiákkal összhangban van, de voltak olyan gondolkodók is, akik ún. Utópista Szocialisták voltak. Ők egy ideális társadalmat képzeltek el, hasonlót az anarchista ideálhoz. Az ő történetük egészen a XVI. századig nyúlik vissza, amikor is Thomas Morus az Utopia című művében Seholsincs sziget ideális társadalmát írta le. Később Többen próbáltak segíteni az alsóbb rétegeken. Robert Owen gyáros üzleti sikerét, Saint Simon herceg pedig minden vagyonát a célnak áldozta. Saint Simon herceget a halál már nyomorban érte utol. Fourier a társadalmat Falanszter nevű sejtekre akarta osztani, ahol az emberek a városok helyett élhetnek és dolgozhatnak békében, kihasználva a technika minden eszközét életük megkönnyítésére. Karl Marx és Friedrich Engels Műveikkel a későbbi a szocialista rendszer alappilléreit teremtették meg. Marx filozófiáját, a Marxizmust a Hegeli dialektikára alapozta, csak Marx szerint nem „egyszerű” eszmék, hanem osztályok harcolnak. Szerinte az eszme az ember életkörülményeitől függ, „a lát határozza meg a tudatot”, tehát valójában nem eszmék, hanem az őket képviselő különböző körülmények közt élő emberek, az osztályok csapnak össze. Marx szavaival „A történelem osztályharcok története”

Mint Láthatjuk az Ipari forradalom mind a gazdaságban, mind az emberek életmódjában, gondolkodásában gyökeres változásokat hozott. Az ipari forradalom teremtette meg a mai világ alapjait.

Írta: Gergely Gábor