Történelem tétel
3. Milyen
gazdasági,
társadalmi, szellemi következményekkel
járt az Ipari Forradalom?
Az
ipari Forradalom előfeltételi voltak az erős,
termelékeny
mezőgazdaság, a fejlett
szállítás, a jól
működő hitelszervezet valamint
technológiai eredmények a
gépesítés terén.
A
mezőgazdaság korábban igen kis
hatékonysággal működött,
ám az ún.
mezőgazdasági forradalom változtatott ezen,
lehetővé téve az ipari forradalmat.
Új technológiák, mint a
vetésforgó, a
trágyázás elterjedése, a
takarmánynövényekkel
biztosított istállózó
állattartás, majd későbbiekben a
gépesítés mind
növelték a mezőgazdaság
termelékenységét, így
kevesebb embert
foglalkoztatott a mezőgazdaság, mégis nagyobb
ütemben fejlődött, mint a
népesség növekedése. Ez nagy
mennyiségű humán erőforrást
szabadított fel, ami
nagyrészt a városokba ment
(urbanizáció), ahol
általában egy gyárban
talált
munkát, így teremtve meg az új
társadalmi osztályt, a
munkásosztályt.
A
fejlett szállítást Angliába
vízi úton már rég
megalapozták, ám a
makadámút, majd a vasút és
1807-ben pedig a gőzhajó
megjelenésével végképp
biztosítottá vált a gyors
és megbízható
szállítás, mely kibővítette
a piacot,
lehetővé téve a
világgazdaság
megszületését.
Angliában
már 1694 óta működött a
bankrendszer, mely hiteleivel nagyobb
fejlesztéseket is lehetővé tett.
Azonban
az ipari forradalom technológiákról is
szól, mivel a James Watt
1769-es találmánya, a gőzgép
nélkül mindeme változások
hiába mentek volna
végbe, nem tudták volna oly gyökeresen
megváltoztatni a világot, ahogy az ipari
forradalom tette. A szél illetve
vízerőgépek természeti
adottságoktól függtek,
a gőzgép mint meghajtás azonban hatalmas
fejlődés volt ezekhez képest. Egy
gőzgépet bárhol fel lehetett
építeni, csak jó
szállítási útvonal kellett
biztosítani az üzemanyagnak. Ez a fejlett
szállítási módokkal nem
volt többé
akadály. A gőzgépeket
általában szénnel
üzemeltették, melynek
kitermelését
többek közt a talajvíz
nehezítette, azonban az akkoriban új
fejlesztésű
gőzgéppel hajtott szivattyúk
megoldották ezt a problémát is,
és a szénbányászat
fellendült. Így a gőzgépek
köré megépülhetnek az első
gyárak,melyek a kevésbé
hatékony manufaktúrákat
váltották le. A gőzgép ettől kezdve
szövő és
kötőgépeket, esztergákat,
szivattyúkat és egyéb bonyolult
gépeket hajtott,
melyeket emberek „tápláltak”
és felügyeltek. Szabványok
kerültek
bevezetésre. Hatalmas
fejlődésen ment
keresztül a textilipar, a bányászat
valamint a gép- és nehézipar.
Megindult a
vasútépítés. A
gyárak gombamód szaporodtak. Beindult a
tömegtermelés.
Ezek
a gazdasági fejlődések azonban
rányomták bélyegüket a
társadalomra
is, hisz az urbanizáció
(elvárosiasodás) által
létrehozta a nagyvárosokat és a
mezőgazdasági termékek bősége demográfiai
(népesség) robbanáshoz vezetett. A
városokban tömörült hatalmas
tömegek
fejlettebb infrastruktúrát igényeltek,
mert a járványok
elkerüléséhez
higiénikusabb környezet, valamint fejlettebb
egészségügy
szükséges. Ezen a
téren áttöréseket
ért el Semmelweis a (klóros)
kézmosás, higiénia
szükségességének
felismerése valamint Pasteur az oltások
és a fertőtlenítés egy
új módja, a
pasztörizálás
felfedezésével. Ekkoriban vezették be
a
fájdalomcsillapítást, valamint a
kötelező oltásokat is. A környezet
elviselhetőbbé tételére
csatornázni kezdték a városokat,
valamint megjelentek a
nyilvános illemhelyek is.
Az
infrastruktúrában végbement
változások valamivel elviselhetőbbé
igyekeztek tenni a munkásosztály
életét, akiket a
munkáltatók többnyire
kizsákmányoltak. Sokáig a gyermekek
és nők alkalmazása
általánosan elterjedt
volt, főként a bányákban, illetve a
működő gépek alatt, akár 16
órás
munkaidőben is! Mindez nagyon balesetveszélyes volt, de a
munkáltatók
mindenféle baleset illetve
egészségvédelmi
kötelezettségvállalás
nélkül tették
mindezt, és mivel szabad munkaerő mindig volt, az emberek
pedig még az éhbér
elvesztésétől is féltek,
továbbra is rabszolgaként dolgoztak. Erre a
szörnyű
bánásmódra első
válaszként megindult a
géprombolás. A géprombolók
gyárakat
támadtak meg, képzeletbeli
vezérük, Ludd tábornok
nevében. Ez még a tudatlan
emberek dühödt reakciója volt a
tőkéses kizsákmányoló
bánásmódjára, ám
az eleve
elvetélt ötlet hamar el is bukott, fokozatosan
átadva helyét a szervezett
ellenállásnak. Így születtek
az első szakszervezetek. 1836-ban egy munkás
összefogás alkotmányjavaslatot,
ún. Charter-t nyújtott be a parlamentnek,
megteremtve
a Chartizmus-t, mely a későbbi
általános munkásmozgalmak elődje,
melyek munkája
az 1910-ben alapult Labour Party-ban, az Angol
munkáspártban csúcsosodik ki.
A
szellemi életben is nagy változások
mentek végbe. Több filozófusok is
elgondolkodott a munkások és a tőkések
közti különbségeken. Proudhon
szerint
például a tőke és a tulajdon
lopás, Az igazságos csere
magától is működik, nem
kell állam. Ezen gondolataival bátran
nevezhetjük az Anarchizmus előfutárjának
is. Később Bakunyin foglalkozott a működő anarchia
megteremtésével, mivel
Oroszországban meg szerette volna buktatni az
államot, amihez a megoldást a
tisztviselők likvidálásában
látta. Ezzel szemben Blanqui a politikai és
vagyoni
egyenlőséget nem feltétlen
önszerveződésen keresztül szerette volna
elérni,
szerinte e cél érdekében
még a diktatúra is megengedhető. Ez a
későbbi XX.
századi szocialista törekvések
módszereivel illetve az általuk hirdetett
ideológiákkal összhangban van, de voltak
olyan gondolkodók is, akik ún.
Utópista Szocialisták voltak. Ők egy
ideális társadalmat képzeltek el,
hasonlót
az anarchista ideálhoz. Az ő
történetük egészen a XVI.
századig nyúlik vissza,
amikor is Thomas Morus az Utopia című művében
Seholsincs sziget ideális
társadalmát írta le. Később
Többen próbáltak segíteni az
alsóbb rétegeken.
Robert Owen gyáros üzleti sikerét, Saint
Simon herceg pedig minden vagyonát a
célnak áldozta. Saint Simon herceget a
halál már nyomorban érte utol. Fourier
a
társadalmat Falanszter nevű sejtekre akarta osztani, ahol az
emberek a városok
helyett élhetnek és dolgozhatnak
békében, kihasználva a technika minden
eszközét életük
megkönnyítésére. Karl Marx
és Friedrich Engels Műveikkel a
későbbi a szocialista rendszer alappilléreit
teremtették meg. Marx
filozófiáját, a Marxizmust a Hegeli
dialektikára alapozta, csak Marx szerint
nem „egyszerű” eszmék, hanem
osztályok harcolnak. Szerinte az eszme az ember
életkörülményeitől
függ, „a lát határozza meg a
tudatot”, tehát valójában
nem
eszmék, hanem az őket képviselő
különböző
körülmények közt élő
emberek, az
osztályok csapnak össze. Marx szavaival
„A történelem osztályharcok
története”
Mint
Láthatjuk az Ipari forradalom mind a gazdaságban,
mind az emberek
életmódjában,
gondolkodásában gyökeres
változásokat hozott. Az ipari forradalom
teremtette meg a mai világ alapjait.
Írta: Gergely
Gábor
|