Történelem tétel
9. Magyarország
újjáépülése
és beilleszkedése a Habsburg
birodalomba:
Az ország
benépesítése:
1720 körül
az ország lakossága alig érte el a
Mátyás korabelit. A XVIII. század
elejére a
magyarok száma felére, kb. 2 millióra
csökkent. A lakatlan tájak
benépesítése a
török kiűzésével azonnal
megkezdődött. A bozótosok és vadvizek
visszahódításában a sűrűn
lakott megyékből ideáramló
jobbágynépe járt az élen.
A belső vándorlásban mindenekelőtt a magyar
és a szlovák jobbágyok vettek
részt. A Felvidék egyes megyéinek
magyar falvai teljesen kiürültek, helyükre
északnyugatról szlovák parasztok
költöztek. A belső vándorlás
mellett fontos
szerepet játszottak a bécsi kormányzat
és a nagybirtokosok szervezett
telepítései. Katolikus németek előre
megépített falvakba költöztek
és hat évre
adómentességet kaptak. A
népesség
növekedésének harmadik
forrása a bevándorlás
volt. Legnagyobb tömegben román parasztok
és pásztorok jöttek. A szerbek egy
tömegben érkeztek a Bácskára.
Az udvar fegyveres határőrként is
telepítette
őket. A bevándorlás gyarapította a
ruszinok és a szlovákok népi
erejét. A
XVIII. század folyamán Magyarország
benépesült, de a magyarság
saját országában
kisebbségbe szorult.
A mezőgazdaság
fejlődése:
Nyugaton a
szántóföldi termelés
és a háromnyomásos
rendszer uralkodott. Az egykor török uralta
tájakon azonban csak lassan
fejlődött a növénytermesztés a
rideg állattartás rovására.
Előbb a vad
talajváltó rendszert, majd a
kétnyomásos gazdálkodást
alkalmazták. Itt nemcsak
a népesség, a mezőgazdasági technika
is visszaesett a Mátyás előtti szintre. A
XVIII. század második felére a
népesség növekedett, a
földesúri majorság
terjeszkedett, kialakult a szilárd telekrendszer. A
szántóföldi termelés
megötszöröződött. A
parasztgazdaság életét ekkor
már az erősödő árutermelés
befolyásolta. Fontos szerepe volt az alföldi
mezővárosokban folyó
állattenyésztésnek. A
kapásnövények először a
jobbágygazdaságban honosodtak
meg. Terjedt a kukorica, a burgonya és a dohány,
utat tört az istállózó
állattenyésztés. Megszűnőben voltak a
járványok és
éhínségek.
A művelődés:
A kisszámú
alsó- és középiskola
többsége a jezsuiták
kezében volt. A református és
evangélikus iskolák a
fennmaradásukért küzdöttek.
Analfabéta a parasztság
túlnyomó része. A félig
földbe vájt lakások helyét
egy,
a módosabbaknál két
lakószobás, pitvaros
vályogházak foglalték el.
Az ipar:
A Habsburg Birodalom tőlünk
nyugatra fekvő
tartományaiban már kialakultak a
manufaktúrák. A céhes rendszer csak
akadályozó
a fejlődésben. A
töröktől
visszahódított
területeken mégis a céhes rendszer
alakult újra. A gazdaság lassú
gyarapodását
mutatja a kézművesipar kibontakozása. A
tőkés üzemformák
terjedésének két
alapfeltétele a pénztőke
fölhalmozása és a szabad munkaerő. A
XVIII. század
elején a parasztság
vándorlásával megálltak a
majorságok terjeszkedése, és
ezzel a zselléresedés is. A parasztság
nagy tömege viszont "szabad
menetelű" lett. A század közepére a
szabad földek megfogytak, a majorságok,
a földesúri árutermelés
és a zselléresedés új
lendületet kapott. Létrejöttek az
első manufaktúrák, ezek többnyire
nagybirtokosok alapították.
A
kereskedelem:
A kisebb
jelentőségű házaló kereskedelem
mellett nálunk még a mezőgazdasági
nyerstermékek külső piacra
történő szállítása
volt jellemző. Az 1770-es évektől
érvényesültek a bécsi
kormányszerveknek az osztrák és cseh
polgárságot védő, a
magyarországi manufaktúrákat
sújtó rendszabályai. A XVIII.
század folyamán nem
vált számottevővé a
pénztőke felhalmozása. A megváltozott
helyzet után a
gazdasági súlypont az egykori
hódoltsági területek felé
tolódott el. Az új
központok Pest-Buda, Debrecen, Pécs, Szeged,
Nagyvárad.
A Habsburg Birodalom a XVII.
század elején:
Az osztrák Habsburgoknak
nem sikerült megszerezniük a
spanyol trónt. Kárpótlásul
megkapták a Spanyol-Németalföldet,
Itáliában pedig a
nápolyi királyságot,
Szardíniát és
Milánót. Savoyai Jenő a Temesköz mellett
Szerbia északi részét is
meghódította
Az új hatalmi szervezet
Magyarországon:
A bécsi udvar
megértette, hogy a nyílt, brutális
erőszak
Magyarországon nem alkalmazható. A
nemesség megelégedett előjogainak
biztosításával és a rendi
látszatönállósággal.
Az ügyek intézésére
még a XVI.
században kormányszéket
állítottak fel. A kancellária
Bécsben, a pénzügyeket
intéző kamara Pozsonyban székelt.
Újjászervezett kormányszék
a helytartótanács,
szintén Pozsonyban. Hatásköre az
igazságszolgáltatás
kivételével a belső
igazgatás valamennyi ágára kiterjedt.
Nem került sor önálló magyar
haditanács
felállítására. A
hazánkban állomásozó
katonaság és az újonnan szervezett
katonai határőrvidéken a polgári
ügyek is a bécsi udvari haditanács
körébe
tartoztak. Az adók és az újoncok
megszavazása a magyar és az erdélyi
országgyűlés
jogköre volt.
Az
ország területi egységét a
török kiűzése után nem
állították helyre. Erdélyt
külön kormányszékkel,
külön országgyűléssel
látták
el. A magyar és az erdélyi
kormányszékek nem voltak
önállóak, a hazánkat
érintő
pénzügyeket is a bécsi udvari kamara
végezte. Magyarország
sorsáról a titkos
konferencián, később az
államtanácsban döntöttek. A
Habsburgok a katolikus egyházat mindig
hatalmuk egyik talpkövének tekintették.
A protestánsok szabad
vallásgyakorlatát
korlátozták, a katolikus egyház
hatalmát minden eszközzel
növelték. Az óriási
egyházi birtokok a XVIII. században
keletkeztek.
A Pragmatica Sanctio:
III. Károly (1711-1740)
hozta meg ezt a törvényt I.
Lipót és I. József
nőágának
örökösödési
jogáról. A Pragmatica Sanctiot az
1722-23-as országgyűlés
különösebb ellenállás
nélkül becikkelyezte. A
Pragmatica Sanctio csak azt szabályozta, hogy az
örökös tartományokban
és a
magyar korona országaiban mindig a dinasztiának
az öröklés rendje szerint
következő ugyanazon tagja uralkodjék. A magyar
rendek kikötötték, hogy az
uralkodónak a jövőben is esküt kell tennie
"az ország szabadságának
megtartására".
Az osztrák
örökösödési
háború:
III. Károly hatalmas
áldozatokat hozott, hogy a nőági
örökösödést az
európai hatalmakkal elfogadtassa. Halála
után az "osztrák
örökség"
megszerzéséért mégis
azonnal kitört a háború (1740-1748).
III.
Károly uralkodása alatt elveszítette
dél-itáliai birtokait, majd
Észak-Szerbiát. Leányára,
Mária Teréziára számos
szerződést, de üres kincstárat
hagyott. Mária Terézia (1740-1780)
segítséget kért Pozsonyban, a
birodalom léte
Magyarországtól függött.
Alaptörvénnyé emelték a
nemesi föld adómentességét. A
rendek támogatták a birodalmi
törekvéseket.
A Habsburgok
gazdaságpolitikája:
Az állam a XVIII.
században Európa-szerte a
merkantilista tanok jegyében igyekezett serkenteni az ipar
és a kereskedelem
fejlődését. Az örökös
tartományokban az ipar rászorult az
állam támogatására.
Magyarország hátrányos
helyzetét az 1754-ben kiadott vámrendelet
rögzítette. Ez
kettős vámhatárt húzott. A
külső vámhatár az egész
Habsburg Birodalomból zárta
ki a külföldi iparcikkeket. Egy belső
vámhatár azonban Magyarország
és az
örökös tartományokat is
elválasztotta. A birodalmon belül
akarták tartani az
olcsó magyar élelmiszert és
nyersanyagot. A belső vámhatár 1850-ig
fennmaradt,
és súlyosan érintette a magyar
gazdaság szerkezetét.
Írta:
Sikes Attila
|