9. Magyarország újjáépülése és beilleszkedése a Habsburg birodalomba:

  Az ország benépesítése:

    1720 körül az ország lakossága alig érte el a Mátyás korabelit. A XVIII. század elejére a magyarok száma felére, kb. 2 millióra csökkent. A lakatlan tájak benépesítése a török kiűzésével azonnal megkezdődött. A bozótosok és vadvizek visszahódításában a sűrűn lakott megyékből ideáramló jobbágynépe járt az élen. A belső vándorlásban mindenekelőtt a magyar és a szlovák jobbágyok vettek részt. A Felvidék egyes megyéinek magyar falvai teljesen kiürültek, helyükre északnyugatról szlovák parasztok költöztek. A belső vándorlás mellett fontos szerepet játszottak a bécsi kormányzat és a nagybirtokosok szervezett telepítései. Katolikus németek előre megépített falvakba költöztek és hat évre adómentességet kaptak. A népesség növekedésének harmadik forrása a bevándorlás volt. Legnagyobb tömegben román parasztok és pásztorok jöttek. A szerbek egy tömegben érkeztek a Bácskára. Az udvar fegyveres határőrként is telepítette őket. A bevándorlás gyarapította a ruszinok és a szlovákok népi erejét. A XVIII. század folyamán Magyarország benépesült, de a magyarság saját országában kisebbségbe szorult. 

A mezőgazdaság fejlődése:

Nyugaton a szántóföldi termelés és a háromnyomásos rendszer uralkodott. Az egykor török uralta tájakon azonban csak lassan fejlődött a növénytermesztés a rideg állattartás rovására. Előbb a vad talajváltó rendszert, majd a kétnyomásos gazdálkodást alkalmazták. Itt nemcsak a népesség, a mezőgazdasági technika is visszaesett a Mátyás előtti szintre. A XVIII. század második felére a népesség növekedett, a földesúri majorság terjeszkedett, kialakult a szilárd telekrendszer. A szántóföldi termelés megötszöröződött. A parasztgazdaság életét ekkor már az erősödő árutermelés befolyásolta. Fontos szerepe volt az alföldi mezővárosokban folyó állattenyésztésnek. A kapásnövények először a jobbágygazdaságban honosodtak meg. Terjedt a kukorica, a burgonya és a dohány, utat tört az istállózó állattenyésztés. Megszűnőben voltak a járványok és éhínségek. 

A művelődés:

A kisszámú alsó- és középiskola többsége a jezsuiták kezében volt. A református és evangélikus iskolák a fennmaradásukért küzdöttek. Analfabéta a parasztság túlnyomó része. A félig földbe vájt lakások helyét egy, a módosabbaknál két lakószobás, pitvaros vályogházak foglalték el. 

Az ipar:

A Habsburg Birodalom tőlünk nyugatra fekvő tartományaiban már kialakultak a manufaktúrák. A céhes rendszer csak akadályozó a fejlődésben. A töröktől visszahódított területeken mégis a céhes rendszer alakult újra. A gazdaság lassú gyarapodását mutatja a kézművesipar kibontakozása. A tőkés üzemformák terjedésének két alapfeltétele a pénztőke fölhalmozása és a szabad munkaerő. A XVIII. század elején a parasztság vándorlásával megálltak a majorságok terjeszkedése, és ezzel a zselléresedés is. A parasztság nagy tömege viszont "szabad menetelű" lett. A század közepére a szabad földek megfogytak, a majorságok, a földesúri árutermelés és a zselléresedés új lendületet kapott. Létrejöttek az első manufaktúrák, ezek többnyire nagybirtokosok alapították.

   A kereskedelem:

  A kisebb jelentőségű házaló kereskedelem mellett nálunk még a mezőgazdasági nyerstermékek külső piacra történő szállítása volt jellemző. Az 1770-es évektől érvényesültek a bécsi kormányszerveknek az osztrák és cseh polgárságot védő, a magyarországi manufaktúrákat sújtó rendszabályai. A XVIII. század folyamán nem vált számottevővé a pénztőke felhalmozása. A megváltozott helyzet után a gazdasági súlypont az egykori hódoltsági területek felé tolódott el. Az új központok Pest-Buda, Debrecen, Pécs, Szeged, Nagyvárad. 

A Habsburg Birodalom a XVII. század elején:

Az osztrák Habsburgoknak nem sikerült megszerezniük a spanyol trónt. Kárpótlásul megkapták a Spanyol-Németalföldet, Itáliában pedig a nápolyi királyságot, Szardíniát és Milánót. Savoyai Jenő a Temesköz mellett Szerbia északi részét is meghódította

Az új hatalmi szervezet Magyarországon:

A bécsi udvar megértette, hogy a nyílt, brutális erőszak Magyarországon nem alkalmazható. A nemesség megelégedett előjogainak biztosításával és a rendi látszatönállósággal. Az ügyek intézésére még a XVI. században kormányszéket állítottak fel. A kancellária Bécsben, a pénzügyeket intéző kamara Pozsonyban székelt. Újjászervezett kormányszék a helytartótanács, szintén Pozsonyban. Hatásköre az igazságszolgáltatás kivételével a belső igazgatás valamennyi ágára kiterjedt. Nem került sor önálló magyar haditanács felállítására. A hazánkban állomásozó katonaság és az újonnan szervezett katonai határőrvidéken a polgári ügyek is a bécsi udvari haditanács körébe tartoztak. Az adók és az újoncok megszavazása a magyar és az erdélyi országgyűlés jogköre volt. Az ország területi egységét a török kiűzése után nem állították helyre. Erdélyt külön kormányszékkel, külön országgyűléssel látták el. A magyar és az erdélyi kormányszékek nem voltak önállóak, a hazánkat érintő pénzügyeket is a bécsi udvari kamara végezte. Magyarország sorsáról a titkos konferencián, később az államtanácsban döntöttek.    A Habsburgok a katolikus egyházat mindig hatalmuk egyik talpkövének tekintették. A protestánsok szabad vallásgyakorlatát korlátozták, a katolikus egyház hatalmát minden eszközzel növelték. Az óriási egyházi birtokok a XVIII. században keletkeztek. 

A Pragmatica Sanctio:

III. Károly (1711-1740) hozta meg ezt a törvényt I. Lipót és I. József nőágának örökösödési jogáról. A Pragmatica Sanctiot az 1722-23-as országgyűlés különösebb ellenállás nélkül becikkelyezte. A Pragmatica Sanctio csak azt szabályozta, hogy az örökös tartományokban és a magyar korona országaiban mindig a dinasztiának az öröklés rendje szerint következő ugyanazon tagja uralkodjék. A magyar rendek kikötötték, hogy az uralkodónak a jövőben is esküt kell tennie "az ország szabadságának megtartására".

Az osztrák örökösödési háború:

III. Károly hatalmas áldozatokat hozott, hogy a nőági örökösödést az európai hatalmakkal elfogadtassa. Halála után az "osztrák örökség" megszerzéséért mégis azonnal kitört a háború (1740-1748). III. Károly uralkodása alatt elveszítette dél-itáliai birtokait, majd Észak-Szerbiát. Leányára, Mária Teréziára számos szerződést, de üres kincstárat hagyott. Mária Terézia (1740-1780) segítséget kért Pozsonyban, a birodalom léte Magyarországtól függött. Alaptörvénnyé emelték a nemesi föld adómentességét. A rendek támogatták a birodalmi törekvéseket.

A Habsburgok gazdaságpolitikája:

Az állam a XVIII. században Európa-szerte a merkantilista tanok jegyében igyekezett serkenteni az ipar és a kereskedelem fejlődését. Az örökös tartományokban az ipar rászorult az állam támogatására. Magyarország hátrányos helyzetét az 1754-ben kiadott vámrendelet rögzítette. Ez kettős vámhatárt húzott. A külső vámhatár az egész Habsburg Birodalomból zárta ki a külföldi iparcikkeket. Egy belső vámhatár azonban Magyarország és az örökös tartományokat is elválasztotta. A birodalmon belül akarták tartani az olcsó magyar élelmiszert és nyersanyagot. A belső vámhatár 1850-ig fennmaradt, és súlyosan érintette a magyar gazdaság szerkezetét.

Írta: Sikes Attila