Magyar nyelvtan tétel
22. A
nyelvújítás
A
felvilágosodás kora Magyarországon
előtérbe hozta a magyar nyelv ügyét. A
mozgalmat 1811-ben, Kazinczy Ferenc
indította el az ortológusok
(hagyományőrzők) és neológusok
(nyelvújítók - Kazinczy)
között.
1813.
Mondolat ← ortológusok → Tövisek
és virágok című epigramma miatt
1815.
Kölcsey és Szemere Pál:
Felelet a Mondolatra
1815.
Kazinczy: ortológus és
neológus nálunk és más
nemzeteknél
ezzel
a vita lezárva; „jól, s
szépen az ír,
ki mindkét fél igazát
elismeri!”
Nagy
feladat állt a középpontban:
a magyar nyelv fontossága.
Az
1772.-től
kezdődő száz év nagyon fontos volt ebből a
szempontból. A nemzet
felemelkedésében a legfontosabb az anyanyelv.
Számtalan folyóirat indul
1780-tól; 1780. Magyar
Hírmondó –
Pozsony, 1788-92. Magyar Museum
–
Kassa, 1794-95. Uránia
– Kármán
József.
Bessenyei
György: Magyarország című
röpiratában sürgeti a nyelv
művelését. 1790-ben
Kelemen László megalapította az első
magyar rímtársulatot.
1805-6-ig két nézet vitatkozott
egymással. Az egyikben Révai Miklós,
és
Kazinczy a szóelemző
írásmódot tarotta fontosnak
(látják, kertje), a másikban
Veregly Ferenc a fonetikus írás mellett
pártolt (láttyák, kertye).
A
XIX. század második felében Kazinczy
nyelvújítási harca volt jellemző.
Módszerei:
1.
Elfeledett, elavult magyar
szavak felújítása, pl. hon, hős,
terem, iker…
2.
Tájnyelvi szavak bevezetése a
köznyelvbe, pl. betyár, hullám, sejt,
zamat…
3.
Szóképzés, pl. lag-leg,
alan-elem, mány-mény, lakodalom,
egyesít…
4.
Szóösszetétel, idegen mintára
is (tükörszavak), pl. szemüveg,
gyógyszer, jármű…
5.
Szóelvonás, pl. ábra, cikk,
árny…
6.
Szóösszeolvadás, pl.
könnyű + elme = könnyelmű
elöl
+ ülnök = elnök
híg
+ anyag = higany
levegő
+ ég = lég
FEALDAT:
|