DEZS.EXTRA.HU
tételek gyűjteménye
 

Kezdőlap
Tételek
gardening.ro erdélyi kertészeti portál

Thomas Mann PDF Nyomtatás E-mail
Írta: dezs   
Share this!
Kidolgozott tétel  

Thomas Mann (1875-1955)

 

- Művészete leginkább a neorealizmus és a szimbolizmus áramlatának ötvözete. A kritikai realizmus utolsó nagy alakja, tár­gyilagosan tudósít, reálisan jeleníti meg az élet konkrét tényeit. Ugyanakkor a tárgyilagos valóságábrázolás mögött érezhetők a rejtett összefüggések, a konkrét jelenségek túlmutatnak önmagukon, jelképrendszert alkotnak: a mondanivaló és a kifejezés­mód szimbolista.

- Látásmódja legfőbb művészi eszköze az irónia. Az iróniában találja meg azt az arany középutat, mellyel áthidalhatja az ellen­téteket: így megértéssel tudja kezelni a kritizált jelenséget is.

- Thomas Mann jellegzetesen intellektuális író. A XX. századi széppróza egyik jelensége az intellektualizálódés: a regény esztétikus jelleget ölt, eszmék harcát jeleníti meg a szereplők párbeszédein keresztűt. E regénytípusnak klasszikus példája A Varázshegy.

- Emellett erőteljesen önéletrajzi író is: néhány művében saját szellemi fejlődésének rajzát adja (Tonio Kröger), másoknak cse­lekményét konkrét élményekből menti (Mario és varázsló).

- Írói pályájának három korszaka:

1. Első korszak (1900-1922): Első korszakának legfőbb témája művész és polgár ellentéte. Ő maga később e pályaszakaszt nevezi „antidemokratikus tévelygés" kor-szakának főként az első világháború idején úgy látta, hogy a demokrácia ellentétben áll a németség ősi jellegével.

- Főbb művek: - A Buddenbrook ház 1901

- Tonio Kröger 1903

- Halál Velencében 1912

2. Második korszak (1922-40): Világnézeti fordulata 1922-ben következett be, revideálta korábbi konzervatív-nacionalista nézeteit, s a demokrácia és a humanizmus értékeinek szolgálója lett. A második világháború felé közeledve írásainak legfőbb problémája immár a fasizmus térhódítása.

- Főbb művek: - A varázshegy 1924

- Mario és a varázsló 1930

- Lotte Weimarban 1939

3. Harmadik korszak (1940-tőt): Utolsó korszakában bibliai és mitologikus témák felé fordul művészete, archetipikus helyzeteket kutat az irodalomtörténetben, s műveiben elmélyül a lélekrajz.

- Főbb művek: - József és testvérei 1943

- Doktor faustus 1947

- A kiválasztott 1951

 

Tonio Kröger (1903):

- A Tonio Kröger c. elbeszélés Thomas Mann kedvenc saját műve, írói önéletrajzának egy része. - A kilenc fejezetbál álló elbeszélés három tartalmi egységre tagolható:

- Első rész -1-2. fejezet: az ifjú Tonio Krögert mutatja be, aki már 14 évesen rájön, hogy elüt környezetétől.

- Második rész- 3-4-5. fejezet: a harmincas éveiben járó Tonio elidegenedik az élettől, és felismeri, hogy a művészi magatartás összeegyeztethetetlen a polgári léttel.

- Harmadik rész- 6-7-8-9. fejezet: Tonio fejlődése egy új művészi hitvallás megfogalmazásáig.

1.- A 14 éves Tonio Kröger rajongva áhítozik a szőke és kékszemű Hans Hansen barátságára. Pedig ők ketten teljesen különböző egyéniségek: Hans Hansen kitűnő tanuló, társasági ember, szabad idejében mindig sportol, s csak a lovaglás­ról szóló kézikönyvek érdeklik. Ezzel szemben Tonio érzékeny lelkű, elkülönülő fiú, aki sportolás és egyéb hasznos időtöltések helyett inkább otthon ül, verseket ír vagy Schillert olvas.

- Egy nap iskola után Tonio hazakíséri Hans Hansent, s megpróbál vele Schiller Don Carlosáról beszélgetni. Ám amint hoz­zájuk csapódik egy harmadik fiú, azonnal a lovaglóiskolára terelődik a szó, s Toniora már oda sem figyelnek. Tonio akkor kezdi megérteni, hogy ő más mint a többiek, ő különbözik a szőkéktől, s a kékszeműektől.

2.- A 16 éves Tonio Kröger a szőke Ingeborg Holmba szerelmes. A szőke Inge szép és életvidám teremtés, épp olyan, mint Hans Hansen, csak lányban.

- Tonio Kröger tánctanórákon látja rendszeresen Ingét. Egy ilyen alkalommal megrészegülve a lány testi közelségétől, a hajának illatától, Tonio elvéti a tánclépést. Ezért mindannyian kinevetik, többek közt Inge is.

- Tonio kiválik a vidám társaság köréből, a szomszéd szobában húzódik meg egy ablak mellett, s innen szemléli a tán­colókat. Ekkor tudatára ébred annak, hogy ő hiába is közeledne Ingéhez, mert ák nem értenék meg egymást: vele sem tudna Schillerről beszélgetni, hiába írna hozzá verseket, ugyanis ők ketten „más nyelvet beszélnek".

3.- A harmincas éviben járó Tonio Krögert látjuk magunk előtt, aki immár sikeres író, ám meghalt az Élet számára, s csak munkájának él: „szíve halott volt, és szeretet nélkül való".

- Megtudjuk, hogy északi szülővárosából (a nevén nem nevezett Lübeckből) Tonio egy délebbre fekvő nagyvárosba (München) költözött. Apja, a jómódú polgárcsalád feje meghalt, anyja hozzáment egy vándorló muzsikushoz, a családi vagyon pedig elúszott. Így lett Tonioból is léha, kicsapongó életet élő művészlélek.

4.- Tonio Kröger meglátogatja barátnéját, Lizaveta Ivanovna festőművésznőt (Lizaveta Dosztojevszkij hőse - Thomas Mann nagyra tartotta a nagy orosz írókat, Tolsztojt, Dosztojevszkijt és Csehovot - erre a későbbiekben utalást is tesz a Lizavetával folytatott beszélgetés során).

- Kifejti Lizavetának, hogy a művésznek felülről és kívülről kell szemlélnie a dolgokat, az írónak le kell mondania az élet örömeiről, mert csak így válhat képessé az alkotásra. „Mert kontár az, aki azt hiszi, hogy az alkotó művésznek szabad éreznie. Ha például magának túlságosan fontos az, amit mondani akar, ha a szíve túl hevesen dobog érte, akkor biztos lehet, bogy tökéletes kudarcot vall. Művésziessé csak a mi romlott, a mi arisztokratikus idegrendszerünk izgalmaiból és hideg eksztázisából származhat. Ember fölötti és embertelen lényekké kell változnunk, csak akkor leszünk képesek és egyáltalán hajlamosak arra, hogy az érzést meglátsszuk Befellegzett a művészetnek, mihelyt ember lesz és érezni kezd. " Tonio ezért nem szereti a tavaszt, s menekül előle, ugyanis fél, hogy emberi érzéseket ébreszt benne. Végül bevallja Lizavetának, hogy ő képtelen teljesen megvál­ni az életörömöktől, a szeretettől és a szeretetvágytól.

- Lizaveta ennyit felel csak: „Maga, Tonio Kröger, egy eltévedt polgár. "

5. - Ugyanazon év őszén Tonio közli Lizavetával, hogy elutazik Dániába, fel északra, mégpedig a szülővárosán keresztül, azaz a „kiindulópontot" is érintve.

6.- Tonio Kröger ellátogat szülőházába, melyből időközben népkönyvtár lett. Szállodájában pedig le akarják tartóztatni, mert összetévesztik egy körözött személlyel. Szülőhelyén üldözöttnek érzi magát, teljesen kiszakadt immár ebből a pol­gári világból.

7. - Tonio Kröger hajóra száll, és beszédbe elegyedik egy szépségimádó kereskedővel. Az író Tonio szemléletmódját érvényesítve ironikusan mutatja be, milyen is a művészetért rajongó nyárspolgár, aki nem érti, és soha nem is értheti meg az igazi költészetet.

- Mialatt a hajó megpihen, Tonio sétát tesz Koppenhágában. Itt ismét találkozik szőke és kékszemű emberekkel, akik egy­szerűek, közönségesek és életvidámak.

- Később, mikor a hajó elhalad Helsingör mellett, Tonio Hamletre gondol. Úgy érzi, ő is ugyanazt az értékkülönbséget éli meg, mint Hamlet, aki egy magasabb szintű szellemi létre vágyott (művészet), ezért hajlandó lett volna lemondani közéleti szerepéről, a királyfiságról is (polgári lét), s aki ezért a kezdet kezdetétől fogva kivált környezetéből.

8. - Tonio eléri utazásának célpontját, a kis északi fürdőhotelt. Hamarosan nagyobb társaság érkezik a szállóba, s Tonio megtudja róluk, hogy este táncos bált rendeznek. Felfedezi köztük Hans Hansent és Ingeborg Holmot is. Este lelopódzik, s a verandán állva kívülről szemléli őket a nyitott ajtón keresztül. Ugyanazt érzi, mint fiatal korában: szeretne közöttük lenni, a szőkék és kékszeműek kőzött, de nem teheti, mert ők úgysem értenék meg egymást, „mert nem ugyanazt a nyel­vet beszélik".

9. - Az utolsó fejezet Tonio Kröger Lizavetához írt levele. Ebben beszámol világszemléletében bekövetkezett fordulatáról, új művészi hitvallásáról. Belátja, hogy ő nem azonosulhat a szőkékkel, s kékszeműekkel, a polgárokkal, de szüksége van közelségükre. Az ő életük boldog és felelőtlen, s bár ő maga sosem lehet ilyen, mégis vonzódik hozzájuk. Az Élet közel­sége ugyanis sarkalló erő művészete számára: „És ha valami képes az irodalmárból költőt fejleszteni, az én polgári vonzódásom az emberi, az eleven, a közönséges dolgokhoz képes rá. Minden melegség, minden jóság, minden humor ebből származik, és nekem szinte úgy tetszik, hogy ez az a szeretet, melyről írva vagyon, hogy akit eltölt, emberek és angyalok nyelvén tud szólani, de akikből hiányzik, az zengő érc és cimbalom csupán. De a legmélyebb és leglappangóbb szerelmem a szőkéket és kékszeműeket, a derűs eleveneket, a boldogokat, a szeretetre méltókat és közönségeseket rajong­ja körül. Ne becsmérelje ezt a szerelmet, Lizaveta. Jó ez és termékeny. Vágyódás van benne, mélabús irigység, kis megvetés és tiszta, szeplőtlen boldogság. "

- Típusfeladat - Tonio Kröger bemutatása Lizaveta szemszögéből:

- Tonio elismert és tehetséges író, de még sok van benne, amit szeretne kihozni magából.

- Befelé forduló alkat, aki idegenként él a világban; ez alól kivétel csak én (Lizaveta) vagyok, velem szemben őszinte.

- Tonio Kröger azt vallja, hogy ez származásából adódik. Apja északi, szigorú típus, jellegzetes polgár: „gondosan öltözött, tűnődő kék szemű, magas úriember, aki a gomblyukában mindig egy szál mezei virágot hordott". Anyja, „az 'szép és tüzes anyja, aki olya csodálatosan játszott zongorán és mandolinon", azonban délről származó, egzotikus, érzéki, gyermeteg és művészlelkű nő.

- Tonio Krögernek a neve is származására utal: az északi és a déli vér keveredik benne, a polgári és a művészi mentalitás.

- Nevéből mindig kicsit a Toniot, származásából az anyagi ágat, saját személyiségéből a művészlelket szégyellte jobban. Ezért gyermekkorában mindig így vigasztalta magát: „Elvégre nem vagyunk ekhós szekéren kóborló cigányok, hanem tisztességes emberek Kröger konzulék, a Krögerek nemzetsége... ".

- Tonio számára a polgárok a szőkék és kékszeműek, akik szeretetre méltók és közönségesek, ők jelképezik számára az „Életet". Ilyenek voltak számára Hans Hansen és Inge Holm.

- Ezzel szemben a művészek szépségimádó bohémek, a polgárokat és minden közönségest megvető individuumok, ők képvise­lik a „Szellemet és a Művészetet".

- Tonio kezdetben úgy érzi, szükségszerű magát elzárnia a polgárok világától, mert a művész csak magányos, önmagát felemésztő, világfájdalmas lélek lehet. Ugyanakkor vonzza őt az Élet vágyakkal teli és tisztességes polgári volta, a maga banal­itásában. Gyakran úgy érzi, hogy egész művészetével csak bizonyítani akar a szőkéknek és kékszeműeknek. Saját vergődését szánalmasnak tartja: „Két világ között állok, és egyikben sem vagyok otthon."

- Ezért mondtam neki az elmúlt alkalommal, hogy „maga, Tonio, egy eltévedt polgár".

- Tonio szereti Hamlethez hasonlítani magát, hisz önmagát is olyan töprengő hősnek látja, aki nem tudja, melyik világhoz tar­tozik.

- Múlt alkalommal Dániából írt levelében ébredt rá, hogy a polgárság tökéletesítőleg hat művészetére, mely most fog betetőzni, hisz rájött, hogy csak a szőkék és kékszeműek közelségében élhet és írhat. „Szellemi nyugalmat talált az Élet közelében."

 

Mario és a varázsló (1930):

- Alcíme: Tragikus úti élmény

- Konkrét élményen alapszik a történet.

1. Az előzmények:

- Megérkezés Torre di Venerébe

- szerkesztési elv: előrevetítés

- Nyitó mondat: „A Torre di Venere-i nyaralásunknak még az emléke is rosszízű maradt." Kővetkező mondatokban: a borzalmas Cipolláról (még nem tudjuk, ki ő), rettentő végkifejletről, szerencsétlenségről esik szó.

Utószezon: az utószezon leírása a fasizmus légkörének érzékeltetésére szolgál, nem már, mint az első világháborút kővető utószezon: a háborús vereség, a gazdasági válságok sorozatának természetes társadalmi utóhatása a szélsőségek felé való eltolódás a politikában, az abszolút nacionalizmus jelentkezése, de Mann emiatt nem az embereket kárhoztatja: „a tényál­lást némiképpen megértettük: ezek az emberek, mondottuk, most mentek át valamin, valami olyasféle állapoton, mint a betegség, ami, ha úgy vesszük, nem éppen kellemes, de mindenesetre szükséges". Rosszkor érkeztek, mert augusztus volt, amikor még tele volt a helység olasz vendégekkel, s hozzájuk képest mindenki már másodosztályúnak számított. A belföl­di turizmus szezonja még nem járt le, ezért nem fogadják be a külföldieket, Olaszország az olaszoké.

Kellemetlenségek: A kellemetlenségek felsorolása fokozatosan bontakoztatja ki a fasizmus légkörét, két színtéren zajlanak le ezek a negatív élmények, tapasztalatok: szálláshelyűkön, a Grand Hotelben - egy szűkebb körben - majd a strandon, ahol a társadalom egészének velejéig hatoló „új, ordas eszmék" hatása alól nem képeznek kivételt az ártatlan, s romlatlan gyermekek sem (öntudatlan áldozatok)

Első kellemetlenség a Grand Hotelban: az üvegezett veranda vörös lámpás asztalai kizárólag a szálloda „vendégei" számára vannak fenntartva.

- Második kellemetlenség: a gyermekek múló szamárköhögése miatt bepanaszolja őket a szomszédjukban lakó, fertőzéstál tartó herceg-család, ezért a szálloda igazgatósága a melléképületbe való áthelyezésüket kéri (ezután inkább átmennek egy kisebb panzióba, melynek tulajdonosnője nagyon udvarias kiszolgálásban részesíti őket).

- Fuggiero-kaland a strandon: a komisz olasz fút megcsípi egy rák, s ezért igen nagy lármát csap, körülállják stb. Az, hogy külföldi gyerekeknek a homokvárát szétrúgja, senkit sem érdekel.

- Második kellemetlenség a strandon: nyolc esztendős kislányuk meztelenül kimossa fürdőruháját a vízben, egy olasz úr ezért erkölcsi prédikációban (a nemzet méltóságának megsértése!) részesíti és feljelenti őket, így büntetést is kell fizetni a rendőrségnek. Maradásuknak három oka van: lustaság, büszkeség, kíváncsiság.

2. A bűvészest:

- Az utószezon már lecsengett, a fasizmus képviselője többé már a büszke és öntudatos olasz nép, hanem egy olyan szemé­ly, aki öntudatuktól megfosztja őket, saját indulataikat, érzelmeiket kihasználja, s a tömegekre rákényszeríti akaratát,

- Cipolla: - hipnotizőr-bűvész, az emberek megalázója, az öncélú hatalom képviselője, a fasizmus megtestesítője (nem hangzik el a fasizmus szó, de az előzmények ismeretében, a fasizmus légkörének közegében nem lehet más, mint egy Mussolini vagy egy Hitler kicsinyített mása).

- Groteszk alak: alacsony, ronda, púpos, öltözéke mindezzel ellentétben áll: palást, katonai díszruha, csillogó kitüntetések - ellentétben állnak Cipolla megjelenésével.

- Narkotikumok segítségével idézi elő mágikus erejét: cigi, alkohol, ostor

- Magatartása megalázó: megváratja a közönséget, provokáltatja magát, majd megtorolja a fiatalember sértését. - Összehasonlítható az őrnaggyal (Tóték - még groteszkebb figura).

- A bűvészest két része:

1. - „Ártatlan" bűvésztudományok: kártyamutatvány, számtani trükk, stb. A szünet után is ott maradnak, hasonlóképp okta­lanul mint Torre di Venerében.

2. - Cipolla bebizonyítja, hogy nincs az embernek szabad akarata. Táncra perdít 8-10 fiatalembert, majd egy római fiatalúr önként jelentkezik, mondván, hogy ő ellenáll Cipolla akaratának, de végül ő is elkezd táncolni. Ekkor mondja Cipolla a következőket: „Ha jól értettem meg az eseményt, ez az úr harckészségének tisztán negatív voltán bukott el. Nem akarás­ból, úgy látszik, lelkileg élni nem lehet; valamit nem akarni megtenni, tartósan nem jelenthet élettartalmat: valamit nem akarni, és egyáltalán semmit sem akarni, tehát a parancsoltat mégis megtenni, talán túl közel van egymáshoz, semhogy a szabadság eszméje ne kerülne közöttük kutyaszorítóba. " Ez ismét előrevetítés, s egyben kulcs a mű értelmezéséhez, lényegi mondanivalójának felismeréséhez. Vagyis nem akarni nem elég, a passzív ellenállás nem elég, aktívan kell ellenállni, akarat ellen akarattal kell szembeszállni. Tudatalattijában talán ezt az igazságot ismeri fel Mario, aki a következő szám főszereplője.

- Mario a Tószereplő panziójának felszolgálója. Csendes, visszahúzódó, szerény, udvarias ember, a műsor során is á viselkedett eddig a legszenvtelenebbül. Szerelmi bánat gyötri, a magánélet terén sem sikeres. Nem láthatjuk, de sejthetjük, hogy ugyanolyan tökéletes felszolgáló, mint amilyen tökéletes cseléd Édes Anna. „Komoly volt, legföljebb a gyerekek bírták mosolyra fakasztani, s ha nem is mogorva, de hozzáférhetetlen, a szándékolt szeretetreméltóság távol állt tőle, vagy inkább: lemondott a szeretetreméltóságról, hogy tetszést keltsen, nyilván nem táplált semmi reményt az iránt, hogy tessék. "

- Cipolla ezt a Martot hívja magához, kiolvassa gondolataiból szerelmi bánatát, elhiteti vele, hogy szerelme ő maga, s Mario végül megcsókolja Cipollát. A bűvész már befejezné előadását, mikor az eszméletéhez tért Mario két lövést ad le a varázs­lóra.

 
< Előző   Következő >
Tanulási segédletek
Kötelező olvasmányok elemzései
Irodalom vázlatok
Történelem tételek
Nyelvtan tételek
Számítástechnika tételek
Szociológia tételek
Angol tételek
Növényvédőszer kémia tételek
Elsősegély tételek
Vállalkozásgazdaságtan tételek
Irodalom tételek 2.
Nyelvtan szóbeli tételek
Történelem tételek 2.
Biológia tételek
Angol szóbeli tételek
Angol nyelvtan tételek
Irodalom tételek 3.
Filozófia tételek
free counters
 
Template source from www.webhomez.net. Converted to Mambo template by Your Mambo Design.
© 2017 dezs.extra.hu - tételek gyűjteménye
Joomla egy nyílt forráskódú rendszer, mely a GNU/GPL Licensz alatt áll.