DEZS.EXTRA.HU
tételek gyűjteménye
 

Kezdőlap
Tételek
gardening.ro erdélyi kertészeti portál

József Attila 2.rész PDF Nyomtatás E-mail
Írta: dezs   
Share this!
A nagy szintézis versek,Flóra-versek:,Az egyéni lét bevégzettsége:,  

A nagy szintézis versek

1933 körül József Attila élethelyzetében a történelmi és az egyéni sors egyaránt negatívra fordult. A kettős veszélyhelyzet növelte az érzékenységet és a gondolati tisztázás igényét. E költészet egészében a remélő ember áll a középpontban. A társadalmi-történelmi változások felvetették azokat a kérdéseket, hogy sok ember, hogyan képes önmaguk és az emberiség valódi értékei ellen cselekedni. Ennek megértésében segíthet az ösztön és az értelem megkülönböztetése, meg az elidegenedés vizsgálata.

Az elidegenülés motívuma a leghangsúlyosabb képpel a Reménytelenül (1933) c. vers Lassan, tűnődve alcímű első részében jelent meg. Ez a vers az emberi tudat drámáját eleveníti meg, egy felismerést s az abból levont következtetéseket. A vers a tragikus helyzetet „szép” képek, harmonikus formai eszközök alkalmazásával fogalmazza meg, ami lehet az embertelenség motívuma v. a rendezettség kísérője, de lehet a remény szava is. Az emberi sors kietlensége egy mindinkább átemberesített tájban mutatkozik meg, a személytelen természet egyre személyesebbé változik. A vers tere és ideje fokozatosan válik képzetessé. A költeményt a motívumok szintjén is áthatják a hármasságok. A vers egy jelenbeli pillanat tükre, de ez egy végigélt múltnak a következménye, s a jövőt tekintve meg nem másíthatónak mutatkozó a végeredmény. A zeneiség a dalformán túlmenően is lényegi sajátosság itt, s az életben feloldhatatlan disszonancia esztétikai feloldásnak a kifejezője, akárcsak az emelkedő, jambikus jellegű ritmus, az erőteljes rímelés. Ez a vers példázza a modern lírai világképek egyik legszembeötlőbb sajátosságát, a többszólamúságot. J.A. többszólamúsága egyike a legcsodálatosabb szintéziseknek. A „semmi ágán” is a „mindenséggel” mérte magát. Későbbi verseiben e két fő vonulatot követhetünk.

A Levegőt! (1935) versindító helyzete az éjszaka-versekre utal vissza. A vers elején megjelenik a költő mikor hazafelé tart, így megjelenik a haza fogalma. A filozófiai és a politikai nyitottságból következik, hogy a költő alkotó módon építi be műveibe a nemzeti kérdéskört. Míg eddig a megszületni nem akaró forradalom volt a hangsúlyos, most annak a mind totálisabbá váló jogfosztottságnak a képei jelennek meg, melyek az emberi jogokat veszik semmibe. A dinamizmus, amely a versindításban jelzi a lírai hős jelenlétét a későbbiekben felerősödik. A hangsúlyozott személyesség felerősíti az alapgondolatot, hogy az emberi személyiség létezését elemi veszély, a nyomor fenyegeti. Megjelenik a gyermek képe, melynek helyzetével kerül szembe a felnőtt helyzete. Az utolsó két vsz-ban a felnőtt kifejezi, hogy „szívünk” és „elménk” csak a szabadságban létezhet emberhez méltó módon, s ez az új rend teszi lehetővé a személyiség kiteljesedését.

A szép Szó negyedik-ötödik száma Mai magyarok régi magyarokról címmel történelmi tanulmányokat tartalmazott. Az antológiát József Attila A Dunánál (1936) c. költeménye vezette be. Ez is az eszmélés verse, az óda modern változata. Az óda három részből épül fel: az elsőben a költő odafordul a tárgyhoz, a másodikban kinyilvánítja felfogását róla, a harmadikban pedig levonja belőle a magatartást meghatározó következtetést. Az I. rész főmotívumát a Duna képe és ennek asszociációi alkotják. Az egész részt áthatja a víz ősképe, mely az idő örökké egy, mégis újuló áramlását érzékelteti. A közvetlen környezet, a rakodópart lépcsőjéről szemlélt folyó látványával kezdődik a költemény. A messziről áramló víz a múltat idézi fel. A folyó hullámai és történelem, az eső és a múlt a költő belső világában eggyé válnak. A vízképzetet gazdagítja az eső képe is, hiszen a folyót az eső teszi naggyá. Az időbeliség a létezés történetiségére is utal. A Duna ritmusossága is fontos, mert a hullámzik, ringat, remeg szavak az emberre is utalnak. Ez a hármasság a lét szakaszait jelöli: a kisgyermeket, a felnőttet és a halálba távozottat. A ritmusosság elmélyíti annak a tudatát is, hogy minden mindennel összefügg. A költő szerint az embernek a történelmi idő zaklató kérdéseivel szembe kell néznie. A strófák hat jambikus lejtésű sorból állna. A keresztrímes első négy sor minden szakaszban ellentétes mégis összetartozó jelenségeket mutat be. Az itteni Duna-képzet egy keretet ad a versnek az utolsó résszel. Ez a rész kifejti a vezérmotívumot is, elindítja a mű többi motívumát, gondolatát, képét. A II. rész összefoglaló válasz az I. részben felmerült kérdésekre: a jelen embere csak „százezer ős” tapasztalatát elsajátítva munkálkodhat, az ősök küzdelmei pedig a jelen emberének erőfeszítéseiben nyerik el értelmüket. Az általános emberiségmúlt örökösének tartja magát a szemlélődő. Végső soron az egyén materialista módon felfogott halhatatlansága fogalmazódik meg, s ezért is jellemző a paradoxonos kifejezésmód. Kifejezi, hogy egyén nélkül nincs összesség és fordítva. Ez a rész tételeket fogalmaz meg, ezért megváltozik a strófaszerkezet és a hangnem. A versszakok végéről elmarad a két páros rímű zárósor, és minden sorpár egy teljes mondat, egy-egy kijelentés. A III. részben a költemény hangja ünnepélyes és emelkedett lesz. A költő a múltból és a jelenből vonja le a tanulságot a jövő számára. Először saját közvetlen múltját veszi birtokba, aztán egyéni létét kiterjeszti az őssejtig valamennyi ősre, végül már az egész világot felöleli. Ez a részlet a keleti filozófiák hatását mutatja. A történelembe a múlt minden eseménye egyenrangúan beletartozik. A teljes múltat a költő a történelmi harcok két típusával, a nemzeti és osztályküzdelmekkel érzékelteti. Az utolsó két sorban jelenik meg a „rendezni” ige, ami nemcsak a Duna-völgyi népek megbékélését és összefogását jelenti, a felhívás egy nagy társadalmi rendezésre s az abban való részvételre is vonatkozik. A strófák meghosszabbodnak, nyolc keresztrímű sorból állnak. A mondatok is nagyobb ívet írnak le, nemegyszer átnyúlnak a következő sorba. A vers három része az eszmélkedés három állomása: az első a látványszerű, a második a képzetes szemléltetés, míg a harmadikban mindkettő nyomatékosan benne van. A vers végül az emberiség részeként szemléli a magyarságot.

A költő feladatainak leggazdagabb kibontakozása az Ars poetica (1937). A vers egy paradox állítással indul, majd ezt értelmezi. „Az éji folyó csillaga” a valóság tükörképe, ám a költőt nem a tükörkép érdekli, hanem a kifejezendő valóság. A költészet-eszmény nyílt vitában fogalmazódik meg, az állítás mellett rendre ott a tagadás is, gyakran a tagadószó. Az elutasított költői magatartás szerint a költészet menekülés lehet a valóság gondjai elől. A 8-10. szakasz a vállalt állásfoglalás történelmi-társadalmi igazságtartalmát bontja ki. A szállóigévé vált záró szakasz a teljesség szándékának („A mindenséggel mérd magad!) és a valódi helyzetnek („Még nem nagy az ember”) nemcsak a különbséget érzékelteti, hanem az emberi lehetőségeket is. A vers legtöbb mondatában a véglegesség, a törvény igazságtartalmának biztos tudata szólal meg. J.A. költészetében nem csak a világnézet változott meg, hanem a formai eszközök is módosultak. Klasszicizálódott ez a költészet, s a hagyományhűbb, kötöttebb, szabályosabb formák szerepe is megnövekedett. Költészetében megszaporodnak a szonettek, a lineáris építkezés átalakul, az idő szerepe pedig úgyszintén megnövekedik, s inkább egzisztenciális idő lesz az idő.

 

A Flóra-versek:

J.A. pontosan érzékeli és érti, hogy az egyén számára csak a kisközösségek nyújtotta biztonság, harmónia nyújthat védelmet. Ezt véli megtalálni mintegy utolsó lehetőségként a Flórával való kapcsolatban. Szerelmük kétoldalú volt, bár Flórában erőteljes volt a gyógyító szenvedély, a költő pedig gyógyulni akart. A költő valóságnak veszi már kezdetben a vágyott képzetet: nemcsak ő szeret, de őt is szeretik.

Ez a kijelentés bizonyosságával szólal meg a Flórának (1937) c. versben. Mintegy varázsigeként mormolja maga elé az életben tartó bűvös szót a lírai hős, s a megteremtett biztonság fedezékéből az elmúlást is józanul idézi fel. A vers szemléletében megmutatkozik megoldásként a halál és a szerelem is. A költő kettejük szerelmét szint élet és halál kérdésének tartotta. A két lehetőség szinte egyenrangúan van jelen a versben. A Duna szemlélése előidéz egy olyan pillanatot, melyek öntudatra ébresztik az embert, aki a világegyetem polgárának gondolhatja magát. Ez az egyetemesség a költő világképének állandó szemléleti magja. A Duna emlékképe a mindenséget s az életet egyaránt megidézi, s egyúttal a példázat szerepét is betölti. Az emlékkép szép, s feltárul egy olyan világ, ahol minden kívánatos. A versben fellelhető az Ómagyar Mária-siralom egyfajta megfordítása is, a költőnek oly fontos anya-fiú kapcsolat következtében. A költemény nem ismeri a gyötrelmet, de az örömöt igen. S bár öntudatlan a párhuzam, de Balassi versében is komoly szerepe van a Duna képének, szintén egy szépséget kifejező hasonlításban. A költemény egyszerűbb verstani felépítése is archaizáló jellegű .

A Flóra (1937) számokkal elkülönített részekre tagolódik. Az alcímek jelzik azonban, hogy a részek között sokkal lazább, ciklikus jellegű a kapcsolat. A részek ritmusa és formája is eltérő. Úgy tűnik, mintha be akarná mutatni a költő kedvesének, hogy mi mindent tud.

A Flóra-versekben kulcsszerepet kap a harmónia képzete. A kapcsolat összességében még egyértelműbben mutatkozik meg, hogy ez a kapcsolat valóban döntő program a beteg ember és a költő számára is.

 

Az egyéni lét bevégzettsége:

Az 1937-es esztendő versei a végső összegzést, a végső számvetést fogalmazzák meg. A jelenben mind az egyén, mind a társadalom helyzete reménytelen, de a jövő meghatározhatja e helyzet feloldását az egyén és a társadalom számára. Ebből a jövőből azonban a költő már csak műveivel részesedhet. Ebben az évben egyre jobban legyűri a betegsége, költészete sem nyújt már neki vigaszt; a vereség fő okának pedig saját élete elhibázottságát tekinti. A lehetséges felvillanó szerepek mind értelmetlennek és céltalannak mutatkoznak.

Ezt a végpontot legegyértelműbben a Tudod, hogy nincs bocsánat c. vers tárja elénk. Mint a címe is jelzi, önmegszólító vers. Ez a típusú vers nem válságot jelez, hanem a válság legyőzését, annak akaratát fejezi ki. Rendre egy dialógus egyik fele jelenik meg a szövegben, az, amelyik egy belső vitát összegez, egy magatartás megformálódásának gondolati anyagát tárja elénk. Itt a szerepek elutasítását jelenti mindez és a halál vállalását, vagyis ez egy végső létösszegzés. A vers alapmondata: „Légy, ami lennél: férfi.”, ami arra szólít fel, hogy vond le a végső következtetést abból, hogy az életben nincsen számodra vállalható szerepe. A később megjelenő remény már csak öncsalatás lehetne: a személyiség már minden reménytartalékát mozgósította, nincs út tovább. Igen fontos a vers bűn-fogalma is. Ebben a versben válik egyértelműbbé, hogy mi is ez a bűn, ami nincs is meg van is. Nem más, mint az öntörvényű személyiség megalkotásának elmaradása, az igazi szerep betöltésére való képtelenség. Visszatekintve sem a Flóra-szerelem, sem a költői múlt nem tudta rezignált állapotát. Az örök éjben a semmi és a lét ellentéte, ez J.A. kései lírájának alapkérdése.

Az utolsó vershármas már a halál partjairól tekint vissza bevégzett életére. A Karóval jöttél is egy önmegszólító vers, s létösszegzés is, mely a gyermekkorig tekint vissza. A gyerekkor a szerepek felvállalásának kora, a felnőtt sorsa pedig az állandó kiábrándulás a szerepekből. Ezt az állapotot nagyon nehéz elviselni, főleg a létfeltételek hiányában, s csak a halál tűnik az egyedüli megoldásnak. E vers az önmegszólítás sajátos esete, mert itt a felnőtt szólítja meg gyermekönmagát, a remény nélküli ember a reménykedőt. Ennek lényege a gyermekkorbeli ígérgetések és a jelenkor nincstelenségének a szembeállítása. A gyermek-motívum is összetett, mivel egyik vonulatban a szeretet utáni vágyódás van, míg a másikban életrajzi jelleggel van annak hiányának a kifejezése. Mikor ezeket a verseket írta, Szárszón lakott két nővérével és három kisgyermekkel, akik így szintén a gyermekkort idézték fel benne, mikor a nővéreivel gyerekek voltak. A versek több eleme is utal a szárszói rossz helyzetükre, mivel itt is igen szegényesen éltek.

Nemcsak az önmegszólítás és az önfelszólítás alkalmas a személyiség minden rétegét megmozgató létösszegzésre, hanem az időszembesítés. Az időszembesítés legszebb példája a Talán eltűnök hirtelen. Ebben a verstípusban a múlt, a jelen és a jövő szembesítése a meghatározó az egyén és az idő kapcsoltának vizsgálatában. A középpontban a most áll, ám ez a jelen a múlt következménye, s meghatározza a jövőt. A vers a jövővel indul, s a versszakokban szembesíti egymással a jelent és a múltat. De miért olyan negatív a jelen, miért befejezett a jövő? Azért mert a múlt is negatív, s a költő önmagát vádolja, hogy elrontotta az életét és nem tudta kiteljesíteni a személyiségét. A legfőbb hiba, a bűné váló az, hogy másmilyennek hitte a létet, mint amilyen az valójában. E versben az erdő s azon keresztül a természet és az emberi életkorok képei-képzetei rétegződnek egymásra. A felidézett múltat úgy mutatja be, hogy nem azt tette, amit tennie kellett volna. A költő a létet az ember szabad tevékenységi terepének gondolta. A vers már az elején summázta a számvetés lényegét, mely szinte Jézus vallomása, ám míg a Fiú elnyerte a bocsánatot, addig a költő teljesen magára maradt.

Valószínűleg utolsónak befejezett verse az Ime, hát megleltem hazámat. Ez is létösszegzés, melyben a sírjáról beszél a költő, s itt már úgy gondolja, hogy nem önmaga hibázta el az életét. Az indítás döbbenetes hatását a haza fogalmának leszűkítése okozza. Nem a költő, hanem a számára adott lehetőség végzi el a szűkítést: hazája csak a sírja lesz. A vers a haza teljes hiányával indul, s a család teljes hiányával zárul. De a költő csak önmaga sorsát zárja le végérvényesen. Utolsó szava a reményé. Ha ő már nem tud virrasztani, ha el is vész, a többi ember, az emberiség nem pusztulhat el, s a nagy egészre nem várhat ugyanaz a sors, amely az ő létét meghatározta.

Belátható, hogy ez a 3 költemény nagyon sok szállal kötődik egymáshoz. Részben ugyanazok a motívumok, verselemek jelennek meg bennük más és más összefüggésekben, részben gondolati-létösszegző fejlődésrajz is kibontakozik belőlük.

 

 
< Előző   Következő >
Tanulási segédletek
Kötelező olvasmányok elemzései
Irodalom vázlatok
Történelem tételek
Nyelvtan tételek
Számítástechnika tételek
Szociológia tételek
Angol tételek
Növényvédőszer kémia tételek
Elsősegély tételek
Vállalkozásgazdaságtan tételek
Irodalom tételek 2.
Nyelvtan szóbeli tételek
Történelem tételek 2.
Biológia tételek
Angol szóbeli tételek
Angol nyelvtan tételek
Irodalom tételek 3.
Filozófia tételek
free counters
 
Template source from www.webhomez.net. Converted to Mambo template by Your Mambo Design.
© 2017 dezs.extra.hu - tételek gyűjteménye
Joomla egy nyílt forráskódú rendszer, mely a GNU/GPL Licensz alatt áll.