DEZS.EXTRA.HU
tételek gyűjteménye
 

Kezdőlap
Tételek
gardening.ro erdélyi kertészeti portál

1. tétel PDF Nyomtatás E-mail
Írta: dezs   
Share this!

 A.     Ha egy kétszikű, lágyszárú növény csúcsrügyét levágjuk, akkor a levelek végén lévő nyugvó rügyek kihajtanak, mi ennek az oka? Az auxin nevű hormon odavándorol.

 


B.     A fotoszintézisben a fényenergia átalakítása során az 1. pigmentrendszer központi a-klorofill-molekulája a beérkező fotontól gerjesztett állapotba kerül, és lead egy elektront. Ezt felveszi egy elektronszállító rendszer, amely több tagból áll. A tagok redox folyamatokkal kapcsolódnak egymáshoz. Ilyenek pl. a citokrom nevű anyagok, amelyek profirin vázúak, de a magnézium helyén vas található. Elektronfelvétellel az Fe3+ állapotból az Fe2+ állapotba redukálódik a molekula. Majd az elektront, a szállítórendszer következő tagjának továbbadva Fe2+ állapotból újra Fe3+ oxidált állapotba kerül. A felvett elektront ilyen redox rendszer szállítja el a végső elektronfelvevőhöz, a NADP-molekulához. A NADP a beérkező elektronok és a víz fotolíziséből származó protonok együttes hatására NADPH-molekulává redukálódik.

A folyamat során a második 2. pigmentrendszer fotontól gerjesztett a-klorofill-molekulája szintén lead egy elektront. A leadott elektront az előzőhöz hasonló felépítésű elektronszállító redox-rendszer veszi fel, amely elszállítja az első pigmentrendszer leadott elektronjának a helyére. Ezzel az elektron egy jóval alacsonyabb energiaszintre kerül. A két energiaszint közötti jelentős különbség ATP termelésére használódik fel.

A 2. pigmentrendszerből kilépő elektronok is pótlódnak a fényenergia segítségével végbemenő, részleteiben még kevésbé ismert folyamatból, a víz fotolíziséből. A reakció során a víz felhasad és H+ formájában protont ad át a NADP redukálásához, ill. mint végső elektronleadó a 2. pigmentrendszer felé ad le elektront. Így a víz molekula oxidálódik miközben molekuláris oxigén is felszabadul.

A fényenergia átalakításának folyamatában tehát a beérkező fotonok elektronok áramlását idézik elő a víztől a NADP molekula felé. Így a végső elektronadó vízmolekula oxidálódik míg a végső elektronfelvevő NADP redukálódik. A folyamat végtermékei az oxigén, a NADPH- és az ATP-molekulákká átalakított fényenergia. E két utóbbi a továbbiakban alapvető feltétele a szén-dioxid megkötésének és beépítésének a szénhidrátokba.

 

C.     Mi a kapcsolat a madarak életmódja és a tüdejük között: a madaraknak a repüléshez rengeteg energia kell, ehhez pedig sok oxigén. Ezért légzésük a legfejlettebb a gerincesek között, a tüdő felületét léghajszálcsövek növelik és a tüdőhöz öt pár légzsák is kapcsolódik. Kettős légzésük van, ami által kilégzéskor is oxigénhez jutnak.

 

D.    Biológiai album 75-ös tábla: (Bilógia III, 124. o.) Az emberi vese (kiválasztó szerv) felépítésére a nefronok nagy száma jellemző. A gerinces állatokhoz hasonlóan a vesetestecskékben a nefron vakon kezdődő vége kettősfalú tokként veszi körül a hajszálérgomolyagot, amelynek mind a bevezető, mind a kivezető vége a verőeres rendszerhez tartozik. A vesetestecskékből kilépő verőér újra hajszálerekké ágazik szét, de ez, miután körülhálózta az elvezető csatornát, gyűtőérbe szedődik össze. A vesetestecskékből kiinduló elvezetőcsatorna kezdeti kanyargós szakasza a vese kéregállományából egyenes leszálló ággal ereszkedik a vese velőállományába. Ott elvékonyodva, egy hajtűkanyarral visszakanyarodik, és meredeken felszálló ágban folytatódik. Visszaérkezve a kéregbe ismét egy kanyargós szakasz után a közös gyűtőcsőbe torkollik. A nefronok elvezető csatornáit összegyűtő csövek egyre vastagabb vezetékké egyesülve végül a vesemedence üregébe nyílnak.

A vese működésére három alapvető folyamat jellemző. Az első a vesetestecskék szűrőműködése. Ennek során a vérplazma egy része a hajszálérgomolyag és az azt körülvevő tok falán keresztül átszűrődik az elvezető csatornába. A szűrlet a vérplazma alkotóiból csak a plazmafehérjéket nem tartalmazza. A szűrlet kiáramlását a hajszálérgomolyagból az erekben uralkodó 8 kPa nyomás és a tokban észlelhető 3 kPa nyomás közötti különbség indokolja (a nyomás miatt nincs visszaszivárgás). A két vesében összesen naponta 180 liter szűrlet keletkezik. Az emberi szervezet naponta kb. 1 liter vizeletet ürít, a szűrlet és a vizelet anyagmennyiségének óriási különbségét az elvezetőcsatornák visszaszívó működése teszi újra felhasználhatóvá a szervezet számára. A glükóz és a nátrium energiaigényes aktív transzporttal, a víz és a karbamid passzív transzporttal mozog az elvezetőcsatornák és a hajszálerek között. A veseműködés folyamataiban végül egyes anyagokat az elvezetőcsatornát határoló sejtek kiválasztó működése juttat a vizeletbe. Ezek többségükben olyan szerves anyagok, amelyek nem tartoznak a vérplazma összetevői közé, hanem idegen vagy mérgező anyagok (festékek, gyógyszermaradványok, stb.)

 
Következő >
Tanulási segédletek
Kötelező olvasmányok elemzései
Irodalom vázlatok
Történelem tételek
Nyelvtan tételek
Számítástechnika tételek
Szociológia tételek
Angol tételek
Növényvédőszer kémia tételek
Elsősegély tételek
Vállalkozásgazdaságtan tételek
Irodalom tételek 2.
Nyelvtan szóbeli tételek
Történelem tételek 2.
Biológia tételek
Angol szóbeli tételek
Angol nyelvtan tételek
Irodalom tételek 3.
Filozófia tételek
free counters
 
Template source from www.webhomez.net. Converted to Mambo template by Your Mambo Design.
© 2017 dezs.extra.hu - tételek gyűjteménye
Joomla egy nyílt forráskódú rendszer, mely a GNU/GPL Licensz alatt áll.