DEZS.EXTRA.HU
tételek gyűjteménye
 

Kezdőlap
Tételek
gardening.ro erdélyi kertészeti portál

Balassi vitézi és szerelmi lírája PDF Nyomtatás E-mail
Írta: dezs   
Share this!

   A 16. század gazdag és eleven irodalmi életének legnagyobb teljesítménye Balassi Bálint költészete. Őt tekinthetjük a magyar nyelvű irodalom első klasszikusának, világirodalmi szintű költőjének.

  Csak a 19. század végén találták meg a költészetének java részét megőrző úgynevezett Balassa-kódexet. Ennek tudós másolója - bevezetőjében írt szavai alapján - Balassiban elsősorban a szerelem költőjét tisztelte és értékelte. S Balassi alkalmas is volt a magyar szerelmi líra megteremtésére, hiszen „az Világbíró szerelemnek nagy hatalmát” érezte magán „mindenkoron”. A reneszánsz ember öntudatával a szerelmet az egyik legfőbb emberi értéknek tekintette.


  Fiatalkori udvarló költeményei és az Anna-versek még csupán a későbbi nagy költő szárnypróbálgatásai voltak, s a reneszánsz szerelmi költés minden poétára kötelező kánonja, a petrarkizmus sablonjai szerint születtek. Balassi „tudós költő” volta abban is megmutatkozott, hogy verseinek elég nagy része „fordítás”. Nem szóról szóra fordított, hanem a mintául választott mű átdolgozásával fejezte ki személyes mondanivalóját. Az írói eredetiség igényét még a reneszánsz sem ismerte.

  Petrarca hatása érezhető azokon az érett nagy verseken is, melyeket főleg 1588-ban írt az özveggyé lett Losonczy Annának, „Júliának”. A költemények ugyan nem hozták meg a várt szerelmi diadalt, Balassi viszont nagy költői tudatossággal versciklussá, magyar „Daloskönyvvé” szervezte verseit. Ezek a szerkesztés eredményeképpen a boldog találkozás ujjongó örömétől a lemondás teljes reménytelenségéig széles érzelmi skálán helyezkednek el, s ezzel párhuzamosan Júlia egyre elérhetetlenebb eszménnyé, az élet értelmének egyetlen jelképévé válik. A Júlia-költemények kifinomult stílusa, tökéletes ritmikája, újszerű strófaszerkezete, szimmetrikus reneszánsz kompozíciója, egy belső érzelmi fejlődésmenetet tükröző összefüggésrendszere avatja sokak szerint ezt a versciklust költészetének csúcspontjává.

 

  A Balassa-kódex 38. verse egy kapualjban való váratlan - s valószínűleg utolsó - találkozásukat örökítette meg, s a következő költemény ennek egyenes folytatása; „címe”: HOGY JÚLIÁRA TALÁLA, ÍGY KÖSZÖNE NEKI. Az egész vers elragadtatott, ujjongó bókok halmaza, s az istennők magasába emelt Júlia áhítatos, himnuszos üdvözlését tartalmazza. Az első versszak boldog felkiáltás, a véletlen találkozás által kiváltott üdvözlés; az öröm erőteljes túlzása a költő értékrendjét fejezi ki: Júlia nélkül értéktelen, értelmetlen a világ. Ez után az érzelmi kitörés után következik csak a köszönés: „Egészséggel!” - ez a 16-17. század szokásos üdvözlési formulája. A következő négy strófa áradó metaforasora ebben a versben is a közlő nyelven  megfogalmazhatatlan érzések már-már tovább nem fokozható teljességét fejezi ki. A metaforák azonosító elemeiben a lelki élet értékei (vidámság, boldogság), a reneszánsz főúri világ mozzanatai, részletei (palotám, jóillatú piros rózsám), a női test szépségei (szemüldek fekete széne) és egyéb értékek (nap fénye, élet reménye) sorakoznak egymás után. Az 5. versszak összefoglalása az előző négynek, de a fokozásos halmozás (szívem, lelkem, szerelmem) és a vallásos himnuszokból, imákból kölcsönzött üdvözlés még

magasabb szintre emeli a verset, s az utolsó metafora (fejedelmem) újabb világi értékkel egészíti ki az eddigieket. A záró versszak a lovagi szerelmes lírából jól ismert helyzetet rögzíti: a szerelmes lovag és az úrnő között végtelen a távolság; Júlia is csak fölényesen, hidegen mosolyog az előtte hódoló szerelmesen. A kegyetlen, megközelíthetetlen Júlia képével zárul a vers, a következő pedig már a költő lelki gyötrelmeinek megéneklésével kezdődik. Így kapcsolódnak egymáshoz a Júlia-ciklus darabjai, így válik ez a „Daloskönyv” Balassi lelki-érzelmi  regényévé.

A Júlia ciklus első költeményeit - elsősorban inkább a címjegyzetekben - még összefűzi valamiféle epikus szál, később azonban ez megszakad, s elkezdődik a szeretett nő ostroma. Közvetlen élményelemek alig-alig találhatók már itt: a versek egymásutánja nem a kronológiát követi, hanem a tudatos szerkesztés eredménye. A legtöbb udvarló vers úgynevezett inventio poetica, Balassi szavaival „versszerző találmány”: tehát nem életrajzi ihletésű költészet ez, hanem tudós poézis. Könyörgések, bókok, üzenetek találhatók e lírai alkotásokban, „levelek” ezek, ahogy Balassi nevezte őket, s az a céljuk, feladatuk, hogy Júliát meghódítsák.

 


Ilyen versszerző találmány a DARVAKNAK SZÓL címjegyzetű költemény is. A vers lényege valóban humanista költői lelemény: a melegebb, jobb hazába szálló darvakkal üzen elérhetetlen távolságban levő kedvesének. A hét versszakból az első négy a madarak megszólításához kapcsolt fájdalmas önjellemzés. A darvak vonulása égő sebeket tép fel, s jelenlegi kínzó állapotára döbbenti rá a versben megszólaló lírai alanyt. Azok szabadon repülhetnek fent, a magasban, s útjukat arra irányíthatják, ahol Júlia lakik. A költő, a lírai én viszont gyászban, szívében szörnyű kínt cipelve idegen országban bujdosik, mint valami számkivetett, az Édenből kiűzött menekült. Közte és Júlia között áthidalhatatlanná nőtt a szakadék, mérhetetlenné nőtt a messzeség, ez azonban nem földrajzi, hanem lelki-érzelmi távolság. Júlia otthona, lakóhelye egy másik ország, a Paradicsom, egy olyan ideálvilág, ahová sohasem érkezhet meg boldogságot és megnyugvást remélve a veszettül bujdosó zarándok. Örökre el van zárva előle a boldogság édenkertje.

A teljes reménytelenség és kilátástalanság ellenére is őrzi véghetetlen szerelmét a kitagadott szerelmes, s az 5-6. strófa az üzenetküldés motívumával s az örök szerelmet hírül adó üzenettel viszi tovább a vers gondolatmenetét: tele van ez az üzenet a gyengéd rajongás megható jókívánságaival. Talán a legszebb közülük, hogy kedvese „nyomán is tavasszal teremjen rózsaszál”. A záró strófa a kor szokása szerint a vers születésének körülményeit, az ihletforrást (ennek fikcióját) rögzíti.

A Balassa-kódex 50. költeményének lényegét így summázza a másoló: JÚLIÁT HASONLÍTJA A SZERELEMHEZ, MELY HASONLATOSSÁGOT A JÚLIA DICSÉRETÉN KEZDI EL. Balassi ebben két Angerius-vers ötletét fejlesztette önálló műalkotássá. Az eszménnyé nemesedett Júlia itt már azonos a Szerelemmel, azaz Vénusz istennővel, s így a távolság a földi és az égi lény között már reménytelenül legyőzhetetlen.

Az első négy versszak az eszményítés, a Vénusszal való azonosság fokozatos kibontása úgy, hogy a páratlan strófák sok-sok metaforája a szeretett kedves felülmúlhatatlan értékeit hangsúlyozza, a páros versszakok pedig az istennők közé emelt Júlia tökéletességét, isteni lényegét bizonyítja. Feltűnő poétikai jellegzetessége ennek az egységnek a gondolatritmus alkalmazása, a mondatpárhuzamoknak egymást követő sorozata; ennek könnyen észrevehető jele, hogy egy-egy strófa sorai azonos szóval kezdődnek. A halmozásoknak érzelemerősítő hatásuk van.

A következő három szakasz, az 5-7. versszak az eszményből fokozatosan vált át a valódi földi asszony szépségének csodálatába: valóságos főúri környezetben, mulatságban, kecses tánca közben látjuk Júliát - közel a költőhöz, mégis elérhetetlen távolságban tőle. Az egyre gyorsuló mozgás: Júlia könnyed, sebes, mindenkiben csodálatot ébresztő tánca lelki indulatok, gyötrő szenvedélyek, háborgások kiváltója lesz.

Az utolsó három versszak ezt a motívumot viszi tovább: a szerelem egyúttal kínokat is okoz. Alvilági iszonyatok járják át a verset, s a mű középpontjába most a költő kerül a maga elkárhozott állapotával. A 8. strófa teljes egészében egyetlen, részleteiben kibontott mitológiai, reneszánsz hasonlat az Alvilágban gyötrődő Titüoszról.

Az utolsó szakasz epigrammatikus módon zárja le a költeményt az azonosság és a különbözőség kiemelésével: Júlia azonos a szerelemmel, „csak erkölcse különböz”.

A végkövetkeztetés levonása a kegyetlen Júliáról nem csupán humanista divatszólam, hanem a költő tragédiájának valódi forrása is.

 


A Lengyelországban 1590-91-ben írt Célia versek szerelmi költészetének csodálatos utójátékát alkotják: Balassi a maga költői fejlődésének újabb állomásához érkezett. Hiányoznak ezekből a versekből a nagy indulatok, érzelmi háborgások. Ehhez a szerelemhez nem kapcsolódott annyi lángolás, gyötrelem, annyi küzdelem és várakozó reménykedés. Az egyes költemények már csupán Célia szépségéről, a viszonzott szerelem csendes boldogságáról szólnak. A lírai mondanivaló szűkülésével párhuzamosan a versek terjedelme is csökken: a ciklus darabjainak többsége három Balassi strófából áll. A Célia-versek színesebbek, kimunkáltabbak, mint korábbi szerzeményei, a stílus szemléletesebb, elevenebb; a rímalkotás is tökéletesebb, virtuózabb: a kezdetleges ragrímek egyre ritkábbak.

Az egyrétűbb, megállapodottabb érzelemvilág újabb és újabb tolmácsolása a költőt a forma nagyobb tiszteletére, gondosabb csiszolására készteti. Ezekben a kései versekben a költői ötvösmunka, a kifinomult műgond, a játékos könnyedség, az érzéki hatásokra való törekvés az uralkodó. A mesterkéltség határát súroló formai tökély a késő reneszánsz költői törekvéseivel párhuzamos jelenség.

Az egyik legszebb Célia vers egy háromstrófás kis műremek: KIBEN AZ KESERGŐ CÉLIÁRUL ÍR. Az „öccsét” - esetleg lányrokonát - „szépen sirató” Célia megjelenítő ábrázolását Balassi már az önállósult képek kifejezőerejére és szépségére bízza. A hasonlatok mennyiségileg is a vers szövegének nagyobb részét teszik ki, s a költő nem fűz hozzájuk megjegyzést.

A leegyszerűsített, letisztult verskompozícióban a szimmetria reneszánsz törvényszerűsége érvényesül: az első és a harmadik versszak részletesen kibontott hasonlatai a fiát elvesztő fülemüléről és a félben metszett liliomról főként Célia keserű fájdalmát érzékeltetik, a közbezárt második szakasz hasonlata (a rózsát tisztára mosó harmat) viszont elsősorban a könnyei záporában még vonzóbbá váló asszony harmatos szépségében való gyönyörködést fejezi ki.

A harmadik versszak szerkezete az előző kettőhöz viszonyítva megváltozik: Célia szépséges megrendültségét itt több hasonlat fejezi ki úgy, hogy körbeölelik a hasonlítottat. A verset záró kép (a tavasz harmatja) visszautal a második strófára, s így a költemény végső kicsengésében nem annyira a szeretett nő kétségbeesésére, sokkal inkább a sírásban felfrissülő szépségére esik a hangsúly.

A vers lírai tartalma csupán ennyi: ámuló csodálkozás a szeretett és szerelmes asszonyon, akit egy kivételes állapot, a bánatos zokogás új oldalról világít meg, s még szebbé varázsol.

 

1589-ben a jó hírnevét elvesztegetett, mindenéből kifosztott Balassi Lengyelországba bujdosott. A búcsú, az emlékezés és a távlatot teremtő visszatekintés az ihletforrása ebben az évben keletkezett EGY KATONAÉNEK: IN LAUDEM CONFINIORUM (A végek dicséretére) c. versének. Balassi tulajdonképpen a 16. századi históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává, s emeli fel a tudós reneszánsz költészet szintjére. A korabeli európai humanista poézisben az effajta vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett, lehetett lírai témává a hazáért és a kereszténységért vívott önfeláldozó harc.

Az emlékek idézése kirostálta múltjából mindazt, ami szenny, bűn vagy szégyellni való volt, s a jelen szomorúságával szemben felragyogtatta élete valóban múlhatatlan értékeit. A költő katonai-vitézi erényeit senki sem vonhatta kétségbe: emléket állíthatott Egernek, a vitézi életforma már eltűnő hőskorának s önmagának is.

A vers felépítésében a mellé- és fölérendeltség, a harmónia és a szimmetria reneszánsz rendje, törvényszerűsége érvényesül, s uralkodó szerkesztési elve a hármas szám. Balassi-strófában íródott, azaz a három sorból szerkesztett versszak minden sora a belső rímek által három egységre tagolódik, emellett a vers is háromszor három, tehát kilenc strófából áll. Az Egy katonaének „hárompillérű verskompozíció”, s ez a három pillér az 1.,5. és a 9. strófa.

Az első vsz. lelkes kérdése önmagában rejti a választ is: a végvári életformánál nincs szebb dolog a világon. A felkiáltásszerű szónoki kérdés elsősorban a természet harmonikus, egyetemes szépségével érvel a végek élete mellett, felsorakoztatva mindazt, amit a kikelet értékként az embernek nyújtani tud. A költemény „címzettjei” a vitézek: nemcsak róluk, hozzájuk is szól a vers.

A következő szerkezeti egység - három versszak- az első strófa ujjongó állítását igazolja, részletezi. Mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a végvári vitézek életének mozzanatait: a harci kedvet, a portyára készülést, az ellenség elé vonulást, éjszakai ütközetet, párviadalokat, majd a csata elmúltával a letáborozást és az elnyugvást. Nem titkolja a vitézi élet férfias keménységét és veszélyességét, sőt azt sugallják ezek a képek, hogy éppen ezekkel együtt, ezekért is szép a végek élete. A mindennapoknak ez a nehéz, próbára tevő kockázata szépen beilleszkedik a nagy természet egyetemes harmóniájába.

  S éppen ezt a mozzanatot fejleszti tovább, emeli magasabb szintre az 5. versszak, a második „pillér”. Itt a részleteket elhagyva, azok fölé emelkedve, a katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Balassi tudatos szerkesztő művészetére vall, hogy szerkezetileg a vers középpontjába helyezi ezt a strófát, melyben az ellenséget kereső, a halál kockázatát is vállaló vitézek erkölcsi nagyságát hirdeti: „Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak.” Emberség és vitézség a 16. századi magyar humanista világnézetnek ezek az erkölcsi értékei- Balassi szemében a végek vitézeinek jellemző tulajdonságai. A „szép tisztesség” és a humanista „hírnév” övezi a katonákat, hiszen harcuk egyszerre jelenti az „édes haza” és a kereszténység védelmét. Balassi fedezi fel a hazáért vívott küzdelem erkölcsi szépségét, amely szintén hozzátartozott - legalábbis nálunk és akkor- a reneszánsz emberi teljességhez. Így avatja a végvári katonákat a reneszánsz kor legigazabb képviselőivé.

 A következő nagyobb szerkezeti egység újra három szakaszból áll. Ismét mozzanatos képek peregnek előttünk a katonaéletből: a színhely, a szereplők és az események is hasonlóak az előzőekhez, de már más szinten térnek vissza, s átszínezi őket a „mindent hátrahagyás”-nak, egy magasztosabb célért az élet egyéb szépségeiről való lemondásnak gyászosabb hangulata. A korábban felvillanó képekben a kockázatosság jelzése ellenére ennek az életnek inkább a hetykesége, férfiassága uralkodott, az újabb képsorban viszont már az árnyoldalai kerülnek előtérbe: „éhség, szomjúság, nagy hévség”, „véresen, sebekben halva sokan feküsznek”. Különösen szembetűnő a hangulati-tartalmi ellentét a 4. és a 8. versszak záró soraiban. Ott a „nyugszik reggel, hol virradt” kifejezés még csak a csataviselés utáni elnyugvást, erőt gyűjtő pihenést jelenti, itt a „halva sokan feküsznek” pedig már az örök elnyugvást, a hősi halált tudatják. Csillogás, tavaszi verőfény övezi a törökellenes harcokat, de ennek az életnek természetes és előbb-utóbb szükségszerűen bekövetkező végső állomása a hősi halál.

De éppen ez, a szép tisztességért a palotát, mulatást, sőt még az életet is hátrahagyó, önfeláldozó sors teszi oly dicséretessé a végbeliek példáját. A harmadik „pillér”, a verset lezáró 9. strófa elragadtatott felkiáltással zengi az „ifjú vitézeknek” megvalósult hírnevét, örök dicsőségét. Ez a nagy erejű érzelmi kitörés egyszerre válasz is a két, hangulatilag eltérő képsorozatra. Az utolsó sorban már a búcsúzó költő fájdalmas rezignációval kíván áldást és hadi szerencsét a végek katonáinak.

Balassi Bálint költői hagyatékáról a Balassa-kódex megtalálásáig a tudós világ alig tudott valamit, de minden ismert vagy ismeretlen nevű költő, aki a következő két évszázadban szerelmes, vitézi vagy istenes verset írt, akarva-akaratlanul őt utánozta, hatása alól senki sem szabadulhatott. Ez a roppant méretű utóélet is  költői nagyságának, művészi zsenialitásának bizonyítéka.

 

 
< Előző   Következő >
Tanulási segédletek
Kötelező olvasmányok elemzései
Irodalom vázlatok
Történelem tételek
Nyelvtan tételek
Számítástechnika tételek
Szociológia tételek
Angol tételek
Növényvédőszer kémia tételek
Elsősegély tételek
Vállalkozásgazdaságtan tételek
Irodalom tételek 2.
Nyelvtan szóbeli tételek
Történelem tételek 2.
Biológia tételek
Angol szóbeli tételek
Angol nyelvtan tételek
Irodalom tételek 3.
Filozófia tételek
free counters
 
Template source from www.webhomez.net. Converted to Mambo template by Your Mambo Design.
© 2017 dezs.extra.hu - tételek gyűjteménye
Joomla egy nyílt forráskódú rendszer, mely a GNU/GPL Licensz alatt áll.